Kolp - Leiru
Split (2015)

Az egészségesre duzzadt hazai black metal színtér nagyrészt hagyományosabb vonalon operáló csapatokból áll, és ez alól a Kolp sem kivétel. Ez a split kazi, ami Knot saját kiadványa, talán annyiban lóg ki a sorból, hogy a Leiruban hallhatunk dallamos éneket is, és bontottabb megközelítésű a zene is.
Knot nem egy fenekén ülő zenész amúgy, az eddigi mintegy 15 év praxisa közben találkozhattunk vele a Witchcraftban, a Veérben, a Purulent Ritesben, a Vérzivatarban is. Ugyanez elmondható Jim Jonesről is, a Metal Archivesen feltűntetett zenekaraik száma pont megegyezik.
A kazettán érkező kiadvány tehát két csapat, a Kolp és a Leiru splitje, mindkét társaság 3 dalt sorakoztat fel.


A Satisfaction no more dal elején azt hihetnénk, hogy az eddigi zenei elemeket fogja hozni a duó, de nem, másfél percnyi lassú felvezetés után itt bizony blastelésbe kezd Knot. A sebesség ezután is változik valamennyit, de a három nótára összességében a gyors tempó jobban jellemző, mint az eddigiekben. A depresszív él azonban maradt, így éles váltásról nem beszélhetünk. Főleg, mivel Jim Jones kínzókamrákat idéző nyöszörgése védjegyszerűnek számít, ez az a hang, amit ezerből felismer a hallgató. A másodjára érkező I'll be buried, I know némileg postos bontott gitárakkorddal indul, enyhén pszicho-rockos a hatás, majd Jim hangja helyreteszi az egyensúlyt, rombol. Jim témáiban egyébként az a jó, hogy mikor már kezd fülsértően egyhangú lenni a nyöszörgése, jön egy másik hang a torkából, ami megszakítja a monotóniát.
A Decompose talán a kedvencem a három új szerzemény közül. Magas hangokkal szépen megtömött gitárjáték jellemzi, sivítanak a témák. És az alaphangokkal is többet játszik Knot, mint egyébként...
Tavaly láttam élőben a Purulent Ritest, amiben szintén Jim a torokköszörű, és akkor őszintén meglepett, hogy milyen tartalékai vannak még. Ezt akkor szóvá is tettem Knotnak. Ő csak annyit mondott, hogy direkt kérte tőle, hogy a Kolpba ezt a megkínzott üvöltözést szállítsa. Bár magasabb a hangfekvése, mint Nocturno Cultoé, mégis a hangszerek és az ének összhangzása a Darkthrone Panzerfaustját idézi számomra egy kicsit.
A hangzás is hasonló az eddigiekhez, viszont egy kicsit vastagabb. A gitár szőrös éle megmaradt, de van vaskossága is. 


A Leiru produkciója eléggé más, mint a Kolpé. Először is az összhangzat abszolút eltérő. Ők ügyelnek a sztereó hangképzésre például. A Kolpnál ezen lehetne még javítani. Mivel minden inkább középre húzva szól, eléggé klausztrofób hatás jön át, nem tudom, ez mennyire tudatos. A black metalban semmi sem meglepő ugyanis...
Viszont a produkció összeszedettsége ennek ellenére nem olyan jó itt, illetve elsőre úgy tűnik. 2005. óta létező formációról beszélünk, mégis a Kolp zenei és vokális témái tűnnek letisztultabbnak. Ami viszont meglepett, és üdítő, az a dallamos énektémák bevetése. Nagyon jó énekhangja van a duó nevét adó úrnak, akár popzenében is megállná a helyét (nem bántásból mondom, én hallgatok popzenéket is).
Bár raw black metal van megnevezve stílusként a Metal Archives oldalon, hangzásilag ez affölött áll szerintem bőven. A Hazatérsz dalban gitárszóló is van például és szintetizátor(???). Egy apróság viszont elrontja egy kicsit az összhatást. A basszus teljes hiánya a hangspektrumból. Az első dalnál még komolyan megfordult a fejemben, hogy talán nincs is a dalokban basszusgitár???
A Kilépsz közepén hallható álló harmóniák mondjuk nagyon ötletesek, szeretem ezeket a megoldásokat, sokdimenzióssá teszik a zenét.
Aztán végülis a találó című Ma dél felől kelt a napban derült ki, hogy van basszusgitár bevetve... És itt ennél a pontnál világlott fel a számomra, hogy nincs gond a dalok összeszedettségével sem, csak bizony a medve hangszerének hiánya miatt tűnt úgy elsőre. Ez azért műhiba, mivel az álló harmóniák lényege a basszusgitár. Ha eldugjuk, azok pont nem lesznek érzékelhetők.

Szeretem azt, amikor nem kell egy kiadványt hosszasan hallgatva, önmagamat megerőszakolva pozitívumokat kutatni, majd így jobb pontot kiizzadni, csak hogy ne legyen a csapat megsértve (igazából nem is nagyon csináltam még ilyent - mondom NEM IS NAGYON, szóval de... sajnos...). De itt a két banda dalai elsőre betalálnak, nagyon jó a hangulatuk, ötletesek, bár nem bontanak le műfaji korlátokat, mégis megbízható és durván izgalmas black metal zenét hallhatunk.
Aki igényli a kazetta kiadványt, az írhat a losthorizonproductions@gmail.com címre. 33 perc.
 


Kolp_Leiru_Split_2015
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Kolp: Satisfaction no more (3:45)
2.Kolp: I'll be buried, I know (6:38)
3.Kolp: Decompose (5:45)
4.Leiru: Hazatérsz (4:45)
5.Leiru: Kilépsz (6:32)
6.Leiru: Ma dél felől kelt a nap (5:41)
Írta:
Nagaarum
2015. április 17., péntek, 07:32
Facebook:
Interjú: A Kolp hangszerese Knot lett kifaggatva
Interjú, Nagaarum @ 2017. május 21., vasárnap, 08:20
Kolp - Cured but not healed (2017)
Kritika, Nagaarum @ 2017. május 12., péntek, 09:35
NHD 10 - Egy emlékezetes szülinap!
Koncertbeszámoló, emp @ 2015. december 8., kedd, 20:00
Veér - 27 (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. július 9., csütörtök, 09:19
Kolp interjú
Interjú, Nagaarum @ 2015. április 28., kedd, 19:52
Koncertek
Lich King, Seax, Ravage
július 18.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Ken Hensley, Cry Free
július 21.,
Duna-part, József Attila sétány
What Happens Next Tour 2018
július 23.,
Barba Negra Track
Firepower Tour
július 24.,
BudapestArena
Twisting European Tour 2018
július 24.,
Dürer Kert - Kisterem
FEZEN Fesztivál 2018
július 25.,
MÁV Pálya
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.04 seconds to render