Gang
Inject The Venom (2014)


     Udvarias és tisztelettudó ember lévén mindig meghajlok a kor előtt, bár az is igaz rám, hogy a tiszteletet annak adom meg igazán, akit érdemesnek tartok rá, azért meg kell dolgozni. Ezeket az elveket kellett bevetnem úgyszintén a francia illetőségű Gang zenekar esetében, akiknek hatodik nagylemezét szállította le nekem a nemzet legkitartóbb alkalmazottja, a postás. A formáció hivatalosan 1993 óta lóbálja jobbra-balra dús hajkoronáját, de gyökerei egészen a nyolcvanas évek közepéig nyúlnak vissza, még szerencse, hogy kezdetleges nevüket (Gush X) bármi megjelent kiadvány előtt kukázták. Persze a Gang (magyarul: banda) kiötléséhez sem kellett visszaásniuk La Fontaine fantáziavilágáig. Az előzetes tapogatózás közben feltűnt, hogy a névadás egyáltalán nem erőssége a brigádnak, elég arra felfigyelni, hogy 93-ban megjelent bemutatkozásuk címe 1993 volt, míg ötödik lemezüké V. Na mindegy, az egyszerű is lehet jó.
 
    Ideje visszatérni a tisztelet témaköréhez, ami ugyancsak megjár a zenekarnak, hiszen már régóta próbálkoznak, nyomatják a klasszikus, időnként minimális thrash hatásokat mutató heavy metaljukat, mit sem változtatva az összetevőkön, magasról téve bárminemű fejlődési irányra vagy tendenciára és úgy nagy vonalakban a világ változására. Lemezeik a megtestesült középszer, melyek olyan beton biztos lábakon állnak, mint az Eiffel-torony. Életútjukat tagcserék csak a dobos posztján jellemzik, valahogy elhasználódhattak, elkophattak ezek az ütősök, a többiek nagyon jól elvannak itt, időnként zenélnek egyet hétvégenként, máskor meg elmennek motorozgatni, iszogatni. Fő hatásként egyértelműen az Iron Maident lehet megjelölni (ez azt hiszem már a borító ismeretében egyértelmű), de ugyanúgy végignyálazhatta az ötös a teljes NWOBHM történelmet, az angol vonások letagadhatatlanok. Nem mintha le akarnának tagadni egyetlen pillanatot is a zenehallgatással eltöltött idejükből, mivel a lemez 53 perces játékidejében egy másodpercre sem gondolhatjuk, hogy nem élvezik rettentő módon a zene létrehozását, a hangok lepengetését. Az Injection The Venom hangzása felér egy időutazással, de ez alatt nem minőségi romlást, inkább más felfogást, korszellemet kell elképzelnünk. Bill (francia leánynevén Laurent Bocquet) énekhangja karcos, de a Dickinsonos, Halfordos epikusság szintén jól megy neki, a Steve és Biggy gitáros páros remekül hozza az ikergitáros riffelést, az egymásnak válaszolgató szólókat, melodikus, rockos dallamokat, Philty a basszussal sajnos ritkábban mer elkalandozni a megszokott utaktól, de Malo is csak a kötelezőt hozza a bőrökön (persze ez így még mindig jobb, mint az ötös lemez, ahol dobgéppel oldották meg szokásos ütős problémájukat). Hitelességből, őszinteségből jelesre vizsgáznának, egyéniségből azonban készülhetnek nyáron a pótvizsgákra.
    Úgy gondolom, hogy a lemez 12 dalának végighallgatásához ugyanarra a műfaji szeretetre és életérzésre van szükség, ami a feljátszásához, úgyhogy aki ennek nincs híján, nem lőhet bakot a Gang albummal. Jól szemlélteti ez a kiadvány a különbséget két fogalom között: mert meglepetés nincs, de a rajongóknak ajándék lehet. Érdekessége még a produkciónak, hogy minél tovább hallgatjuk, annál jobban kezd el működni. Mintha egyre jobb dalokat kapnánk, pedig csak a fülünk áll rá egy idő után és a beinduló nosztalgia faktor, a heavy metal érzés kerít uralmába. Egyébként mindent megtettek, hogy a változatosság érzetét kelthessék a hallgatóban, a dalok 2 és 7 perc között mozognak, utóbbihoz (ez a hét perces Edge Of Time) azonban nem tudok pozitív gondolatokat fűzni... A legjobb szerzeményükhöz a lemezen sikerült egy videót is összeollózniuk otthon, úgyhogy kóstoljatok bele a Gang világába itt és most. 


Gang_Inject_The_Venom_2014
Kiadó:
Stílus:
heavy metal
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Primal Reign
2.Dying World
3.Chaos For Glory
4.Man Of Sorrows
5.Midnight
6.If Heaven Is Hell
7.The King Became A God
8.State Of Disgrace
9.All Of The Damned
10.Edge Of Time
11.Behind The Gate
12.All The Fool Around
Írta:
boymester
2015. július 9., csütörtök, 16:28
Facebook:
Sons Of Crom - The Black Tower (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 17., kedd, 20:08
Wrathchild America - 3-D (1991)
Kritika, boymester @ 2017. október 2., hétfő, 21:26
Mausoleum Gate - Into A Dark Divinity (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 21., csütörtök, 20:40
Argus - From Fields Of Fire (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 13., szerda, 13:06
Pagan Altar - The Room Of Shadows (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:22
Charlie's Frontier Fun Town - In Dust We Trust (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 10., csütörtök, 16:26
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.014 seconds to render