Angakok
Angakok (2015)


    Egy-egy stílus, irányzat mindig valami korábbiból táplálkozik, annak alapvető elemeit csűri-csavarja kénye-kedve szerint, valahogy így látott napvilágot a doom egyik mára időnként felismerhetetlen testvére is, a sludge metal. Ha a tradicionális doom egy angol öregember képében személyesülne meg, akkor a sludge ugyanez az úriember, csak belekkel kifelé, torz és erőszakos formában. Tesztalanyunk a kizsigerelés után még magánál van és végső agonizálása közben játssza a műfaj jellegzetes taktusait: a béka hátsó fele alá lehangolt, pattanásig feszített riffeket, a végtelenségig kitartott hátborzongató hangokat. Valahogy így kell elképzelnünk a belga Angakok bemutatkozó lemezét is, akik derék(batört) öregurunk mellé időnként felidézik a stoner metal szellemét is, aki lelki szemeim előtt egy pelyhes állú, betépett hippiként ábrázolható leginkább…
 
    Az énekért felelősségre vonható Ben, akinek sikolyai, ordításai és gitártémái kísérik a lemezt, valamikor 2009-ben trombitálta össze zenei útján kísérő hűséges társait, akik Baston (szintén gitár) és Run névre hallgatnak. A zenekar nevét viselő tavalyi bemutatkozásukra pedig igencsak jellemzőek az előzetesben foglaltak, a hagyományok mellett mindenen torzítottak, csavartak egyet, hogy sajátosnak nem nevezhető, de erőteljes közeget hozzanak létre a kiadványon. Fiatal koruk ellenére magabiztosságot sugall mind a pofás borító, mind a remek hangzás és még a dalokkal is el lehet lenni abban a bő 50 percben, amíg messzire űzik tőlünk a jókedv és könnyedség apró szikráit is. A lemezt nyitó rövid, számomra ismeretlen nyelven hadaró emberi hangokkal teletűzdelt intróként szolgáló Perpaluktok Aitut után az egyszerű, rövidnek mondható Sacrifice sodor minket magával, már-már minimalista nyitása után azonban a végére előkerülnek azok a bizonyos belső szervek, miután Ben erőszakos, mániákus kiáltásaival levetkőzi lelkének külső rétegeit. A folytatásban a jóval hosszabb Collapsing súlyos és monoton, molett nőket megszégyenítő magabiztossággal repeszti be az ablaküveget megfelelő hangerő kíséretében, ráadásul a dal végére egy hulla is gyorsabban vonszolja magát az illemhely felé vészhelyzetben, mint ahogy a hangok követik egymást. Ez tökéletesen előkészíti a terepet az Aksarpok drone törekvéseinek, amit szerencsére nem erőltetnek a továbbiakban, mert igencsak unalmas 4 percet vesztegettek el az életemből. Az univerzum egyensúlyát és lelki békémet a lemez közepén eltehénkedő Samsara hozza egyenesbe, ami a kiadvány leghosszabb, egyben talán legjobb szerzeménye, főleg ha megfelelő türelemmel viseltet valaki az efféle zene iránt. A meglehetősen szellős dalban már működnek a drone lassulások, pszichedelikus elszállások is, amik korábban külön kevésbé voltak érdekesek. A Dead Birds pontosan olyan beteg és kitekeredett cucc, mint az azonos címmel készült horrorfilm, a Trust My Scorn pedig a Collapsing rövidebb testvéreként funkcionál a lemezen, meglehetősen depresszív kiáltásokkal kísérve. Az Empty Cup gitárbúgatása, szóló gyanánt hasznosított brutális torzításai szintén erős dalt eredményeznek a kiadvány vége felé, ahol utána már csak a kezdésnél némileg hosszabb, fura Sivudlit Nertorpok vár minket, hogy hipnotizálhasson.
    Összességében egy kellemes bemutatkozó lemezt dobott össze a belga trió, bár izgalmakban nem fogunk dúskálni ennyi belsőség mellett, viszont amit ígérnek nekünk, azt teljesítik. A kiadvány voltaképp egy minimalista nyomornegyed, aminek díszpolgáraivá avatják a hallgatókat, de valami még nagyon hiányzik az összképből. Összetartóbb, kiforrottabb szerzeményekkel, némileg koruk előrehaladásával azonban később szívesen futnék össze velük ismét, de addig jócskán akad ennek a műfajnak sok jóval prominensebb előadója, akivel elszórakoztathatjuk magunkat.

Angakok_Angakok_2015
Kiadó:
Stílus:
sludge/doom
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Perpaluktok Aitut (02:27)
2.Sacrifice (04:05)
3.Collapsing (06:01)
4.Aksarpok (04:48)
5.Samsara (11:56)
6.Avioyok (01:03)
7.Dead Birds (01:39)
8.Trust My Scorn (05:08)
9.Empty Cup (06:37)
10.Sivudlit Nertorpok (03:30)
Írta:
boymester
2016. február 14., vasárnap, 20:07
Facebook:
Internal Void - Standing on the Sun (1993)
Kritika, boymester @ 2018. június 22., péntek, 16:17
Wishdoom - Helepolis (2011)
Kritika, boymester @ 2018. június 19., kedd, 21:12
Black Wizard - Livin' Oblivion (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 19., kedd, 20:26
Nupraptor - The Heresiarch (2017)
Kritika, boymester @ 2018. június 19., kedd, 20:07
Primordial - Exile Amongst the Ruins (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 4., hétfő, 18:25
Thunder Horse - Thunder Horse (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 4., hétfő, 09:28
Koncertek
Lich King, Seax, Ravage
július 18.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Ken Hensley, Cry Free
július 21.,
Duna-part, József Attila sétány
What Happens Next Tour 2018
július 23.,
Barba Negra Track
Firepower Tour
július 24.,
BudapestArena
Twisting European Tour 2018
július 24.,
Dürer Kert - Kisterem
FEZEN Fesztivál 2018
július 25.,
MÁV Pálya
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.076 seconds to render