Angakok
Angakok (2015)


    Egy-egy stílus, irányzat mindig valami korábbiból táplálkozik, annak alapvető elemeit csűri-csavarja kénye-kedve szerint, valahogy így látott napvilágot a doom egyik mára időnként felismerhetetlen testvére is, a sludge metal. Ha a tradicionális doom egy angol öregember képében személyesülne meg, akkor a sludge ugyanez az úriember, csak belekkel kifelé, torz és erőszakos formában. Tesztalanyunk a kizsigerelés után még magánál van és végső agonizálása közben játssza a műfaj jellegzetes taktusait: a béka hátsó fele alá lehangolt, pattanásig feszített riffeket, a végtelenségig kitartott hátborzongató hangokat. Valahogy így kell elképzelnünk a belga Angakok bemutatkozó lemezét is, akik derék(batört) öregurunk mellé időnként felidézik a stoner metal szellemét is, aki lelki szemeim előtt egy pelyhes állú, betépett hippiként ábrázolható leginkább…
    Az énekért felelősségre vonható Ben, akinek sikolyai, ordításai és gitártémái kísérik a lemezt, valamikor 2009-ben trombitálta össze zenei útján kísérő hűséges társait, akik Baston (szintén gitár) és Run névre hallgatnak. A zenekar nevét viselő tavalyi bemutatkozásukra pedig igencsak jellemzőek az előzetesben foglaltak, a hagyományok mellett mindenen torzítottak, csavartak egyet, hogy sajátosnak nem nevezhető, de erőteljes közeget hozzanak létre a kiadványon. Fiatal koruk ellenére magabiztosságot sugall mind a pofás borító, mind a remek hangzás és még a dalokkal is el lehet lenni abban a bő 50 percben, amíg messzire űzik tőlünk a jókedv és könnyedség apró szikráit is. A lemezt nyitó rövid, számomra ismeretlen nyelven hadaró emberi hangokkal teletűzdelt intróként szolgáló Perpaluktok Aitut után az egyszerű, rövidnek mondható Sacrifice sodor minket magával, már-már minimalista nyitása után azonban a végére előkerülnek azok a bizonyos belső szervek, miután Ben erőszakos, mániákus kiáltásaival levetkőzi lelkének külső rétegeit. A folytatásban a jóval hosszabb Collapsing súlyos és monoton, molett nőket megszégyenítő magabiztossággal repeszti be az ablaküveget megfelelő hangerő kíséretében, ráadásul a dal végére egy hulla is gyorsabban vonszolja magát az illemhely felé vészhelyzetben, mint ahogy a hangok követik egymást. Ez tökéletesen előkészíti a terepet az Aksarpok drone törekvéseinek, amit szerencsére nem erőltetnek a továbbiakban, mert igencsak unalmas 4 percet vesztegettek el az életemből. Az univerzum egyensúlyát és lelki békémet a lemez közepén eltehénkedő Samsara hozza egyenesbe, ami a kiadvány leghosszabb, egyben talán legjobb szerzeménye, főleg ha megfelelő türelemmel viseltet valaki az efféle zene iránt. A meglehetősen szellős dalban már működnek a drone lassulások, pszichedelikus elszállások is, amik korábban külön kevésbé voltak érdekesek. A Dead Birds pontosan olyan beteg és kitekeredett cucc, mint az azonos címmel készült horrorfilm, a Trust My Scorn pedig a Collapsing rövidebb testvéreként funkcionál a lemezen, meglehetősen depresszív kiáltásokkal kísérve. Az Empty Cup gitárbúgatása, szóló gyanánt hasznosított brutális torzításai szintén erős dalt eredményeznek a kiadvány vége felé, ahol utána már csak a kezdésnél némileg hosszabb, fura Sivudlit Nertorpok vár minket, hogy hipnotizálhasson.
    Összességében egy kellemes bemutatkozó lemezt dobott össze a belga trió, bár izgalmakban nem fogunk dúskálni ennyi belsőség mellett, viszont amit ígérnek nekünk, azt teljesítik. A kiadvány voltaképp egy minimalista nyomornegyed, aminek díszpolgáraivá avatják a hallgatókat, de valami még nagyon hiányzik az összképből. Összetartóbb, kiforrottabb szerzeményekkel, némileg koruk előrehaladásával azonban később szívesen futnék össze velük ismét, de addig jócskán akad ennek a műfajnak sok jóval prominensebb előadója, akivel elszórakoztathatjuk magunkat.

Angakok_Angakok_2015
Kiadó:
Stílus:
sludge/doom
Értékelés:
 
Pont
: 7 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Perpaluktok Aitut (02:27)
2.Sacrifice (04:05)
3.Collapsing (06:01)
4.Aksarpok (04:48)
5.Samsara (11:56)
6.Avioyok (01:03)
7.Dead Birds (01:39)
8.Trust My Scorn (05:08)
9.Empty Cup (06:37)
10.Sivudlit Nertorpok (03:30)
Írta:
boymester
2016. február 14., vasárnap, 20:07
Facebook:
Descend Into Despair - Synaptic Veil (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 1., vasárnap, 15:46
Celesterre - The Wild (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 27., szerda, 19:17
Purple Hill Witch - Celestial Cemetery (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 25., hétfő, 16:22
Argus - From Fields Of Fire (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 13., szerda, 13:06
Procession - Doom Decimation (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 12., kedd, 16:17
Buried Souls - The Crossing (2015)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 9., szerda, 12:19
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render