Neolunar
Neolunar (2016)

Amikor hírét vettem, hogy Kátai szólóprojectekkel nyomul (na, mintha a Thy Catafalque nem az lenne), az első tippem az volt, hogy ezeknek majd különböznie kell valamelyest az eddigi dolgaitól. Nagy örömömre ez jelen esetben a popos vonal megerősödésében és a metal elhagyásában öltött testet. Az eddigi munkásságát tekintve hozzám ezek a dolgai álltak közelebb, nem a durva vonal. 
A Neolunar debütlemezén több olyan formáció hatása randevúzik, akik elsősorban a szintetizátornak szánnak fő szerepet a lemezeiken. Egyik ezek közül a Depeche Mode, bár innen az ének is passzol. Eddig Tamás tiszta énekét nem lehetett hallani a kiadványain, erre vendégénekesek érkeztek, most viszont azt is megtudjuk, hogy hogyan oldja meg ezt ő maga. Úgy érzem, teljesen jól. A Neolunar Architecture vagy a Haar szövegét egy kis túlzással, mintha maga Dave Gahan énekelte volna el. Előbbit a 90-es évek stílusában, utóbbinál meg inkább az Everything Counts korszak ugrik be. Eme lemeznek a zenei oldala is hasonlít egy kicsit, nem csak a vokális megoldások.
Persze a hatások mellett sikerült egy-két egyedi tételt is megkomponálni, ahol már a saját, jól ismert stílus köszön be, ilyen például a Reading Room Rendezvous a maga lépegetős - neofolkos világával. Ez mehetett volna a TC név alatt is akár, de ahogy az interjúból kiderült van is onnan lemaradt téma itt.


Az első igazán meglepő pillanat számomra az A város / The City. A dobhangzással kapcsolatban voltak eddig a legnagyobb problémáim, vagy jóindulatúan megfogalmazva a Thy Catafalque lemezeken a dobok evolúciója a leginkább tettenérhető, hiszen a prím hangszerek, vagy a dallamszekció mindig kidolgozott volt, egyfajta határozottságot tükrözendő... A dobbal ez nem volt így, és Tamás ezt egy nagyon trükkös húzással oldotta meg: Feltekerte minden másnak a hangerejét, így a dob alul megmaradt egy tömör váznak, de annál nem több. Csak mire az A város / The City-ig értem el, esett le, hogy helló, van dobhangzása Kátai egyik lemezének. A városnál ráment a dinamikai megoldásokra is, már-már jazzes.
Amúgy itt meg kell említsem még a hangerő kérdést is. Ugyebár amióta létezik stúdiótechnika, azóta megy a háború, hogy ki tud hangosabb felvételeket készíteni. A Neolunar anyag halk, ahogy az összes többi sufnituning lemez. Már jó ideje nem tartom minőségi mérőszámnak ezt (sem), mivel szinte kizárólag a bemeneti technológia függvénye ez (mennyi bankjegyet vágott ki Ön az ablakon a hangkártyára, keverőre, előfokokra, csöves biszbaszokra, stb...). Utólag is lehet persze hangerőt növelni, de a szoftveres módszer mindig a hangkép változását okozza. Úgyhogy, ha nem baj, a megítélésből kivennék egy egyenlőtlen versenyt létrehozó szempontot.
A hatásokat tekintve meg kell még említsem a Depeche Mode mellett egy másik nagy kedvencemet, a lengyel Hipgnosist is. Ez a társaság eredetileg egy vizuális művészi csoport volt Cambridge-ben Storm Thorgerson vezetésével. Lemezborítókat terveztek olyan csapatoknak, mint a Pink Floyd, Nazareth, Electric Light Orchestra vagy a Genesis. A Hipgnosis, mint mai együttes, nagyon jól áthozza ezt a hangulatot. Az ő hangulatukat meg a Neolunar. A két meghatározóan erős darab a kiadványon a München - Hamburg és a Haar emlékeztetnek rájuk.
A Sand Into Wave éneke eredetileg csak vázlat volt, amit másnak kellett volna elénekelni, de mivel ez nem jött össze (részletek az interjúban), Kátai hangja maradt rajta. A dal egyébként a ma már nem praktizáló, de egykoron fényes jövő elé néző amerikai pszicho-horror lányduó a Switchblade Symphony pár témáját juttatja eszembe.
A Stations pedig, ahogy a München - Hamburg is megutaztat minket, illetve ez utóbbi kiutaztat a lemezből, és átvezet a Blue Swansba. Számomra egy kicsit elmúlik, vagy inkább kimúlik az anyag ezen a ponton. A hangulatfestés rendben van, de valahogy mégis megül a vége a lemeznek. Lehet, hogy a két vendégszereplő okozza ezt, mert bár nagy névnek számít a hegedűs Dimitris Papageorgiou és a szaxofonista David Jean-Baptiste, mégis hiányérzetem van. Biztos, hogy ezen a ponton sokan nem fognak velem egyetérteni, de nem is kell.
A lényeg az, hogy egy jót utaztunk egy nagyvárosban, vasútállomásokon, iparnegyedekben, a végén pedig álomra hajtottuk a fejünket a redőnyön átvillogó kirakatfényekre.

Neolunar_Neolunar_2016
Kiadó:
Stílus:
elektronikus popzene
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Through Immense Halls of Sleep (1:55)
2.Neolunar Architecture (04:17)
3.Avenues (The Way We Leave)5:12
4.Reading Room Rendezvous (3:25)
5.A Város / The City (4:47)
6.München - Hamburg (03:56)
7.Haar (3:25)
8.Sand Into Wave (04:18)
9.Stations (3:34)
10.Blue Swans (6:30)
Írta:
Nagaarum
2016. június 21., kedd, 15:45
Facebook:
boymester 2016. június 21., kedd, 16:14
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3517
Egy jó hangulatú, ötletes zenénél mindegy, milyen hangszereken adják elő. Ez így is Kátai... nagyon tetszik.




--
Youtube csatorna
McFrost1977 2016. június 21., kedd, 16:00
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1450
Nekem elsőre a Pet Shop Boys korai lemezei ugrottak be. Azokat imádtam, hatodikban és hetedikben csak azt nyomattam, aztán nyolcadikban elkapott a death metal....
Ez is nagyszerű zene Tamástól!
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Koncertek
Dark Bombastic Evening 2018
augusztus 15., 16:00,
Gyulafehérvári vár
Inner Awakening Festival X.
augusztus 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Fekete Zaj 2018
augusztus 17.,
Mátra-Sástó
DeathCrew fesztivál 2018
augusztus 17.,
Fedeles Lovarda
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.083 seconds to render