Neolunar
Neolunar (2016)

Amikor hírét vettem, hogy Kátai szólóprojectekkel nyomul (na, mintha a Thy Catafalque nem az lenne), az első tippem az volt, hogy ezeknek majd különböznie kell valamelyest az eddigi dolgaitól. Nagy örömömre ez jelen esetben a popos vonal megerősödésében és a metal elhagyásában öltött testet. Az eddigi munkásságát tekintve hozzám ezek a dolgai álltak közelebb, nem a durva vonal. 
A Neolunar debütlemezén több olyan formáció hatása randevúzik, akik elsősorban a szintetizátornak szánnak fő szerepet a lemezeiken. Egyik ezek közül a Depeche Mode, bár innen az ének is passzol. Eddig Tamás tiszta énekét nem lehetett hallani a kiadványain, erre vendégénekesek érkeztek, most viszont azt is megtudjuk, hogy hogyan oldja meg ezt ő maga. Úgy érzem, teljesen jól. A Neolunar Architecture vagy a Haar szövegét egy kis túlzással, mintha maga Dave Gahan énekelte volna el. Előbbit a 90-es évek stílusában, utóbbinál meg inkább az Everything Counts korszak ugrik be. Eme lemeznek a zenei oldala is hasonlít egy kicsit, nem csak a vokális megoldások.
Persze a hatások mellett sikerült egy-két egyedi tételt is megkomponálni, ahol már a saját, jól ismert stílus köszön be, ilyen például a Reading Room Rendezvous a maga lépegetős - neofolkos világával. Ez mehetett volna a TC név alatt is akár, de ahogy az interjúból kiderült van is onnan lemaradt téma itt.


Az első igazán meglepő pillanat számomra az A város / The City. A dobhangzással kapcsolatban voltak eddig a legnagyobb problémáim, vagy jóindulatúan megfogalmazva a Thy Catafalque lemezeken a dobok evolúciója a leginkább tettenérhető, hiszen a prím hangszerek, vagy a dallamszekció mindig kidolgozott volt, egyfajta határozottságot tükrözendő... A dobbal ez nem volt így, és Tamás ezt egy nagyon trükkös húzással oldotta meg: Feltekerte minden másnak a hangerejét, így a dob alul megmaradt egy tömör váznak, de annál nem több. Csak mire az A város / The City-ig értem el, esett le, hogy helló, van dobhangzása Kátai egyik lemezének. A városnál ráment a dinamikai megoldásokra is, már-már jazzes.
Amúgy itt meg kell említsem még a hangerő kérdést is. Ugyebár amióta létezik stúdiótechnika, azóta megy a háború, hogy ki tud hangosabb felvételeket készíteni. A Neolunar anyag halk, ahogy az összes többi sufnituning lemez. Már jó ideje nem tartom minőségi mérőszámnak ezt (sem), mivel szinte kizárólag a bemeneti technológia függvénye ez (mennyi bankjegyet vágott ki Ön az ablakon a hangkártyára, keverőre, előfokokra, csöves biszbaszokra, stb...). Utólag is lehet persze hangerőt növelni, de a szoftveres módszer mindig a hangkép változását okozza. Úgyhogy, ha nem baj, a megítélésből kivennék egy egyenlőtlen versenyt létrehozó szempontot.
A hatásokat tekintve meg kell még említsem a Depeche Mode mellett egy másik nagy kedvencemet, a lengyel Hipgnosist is. Ez a társaság eredetileg egy vizuális művészi csoport volt Cambridge-ben Storm Thorgerson vezetésével. Lemezborítókat terveztek olyan csapatoknak, mint a Pink Floyd, Nazareth, Electric Light Orchestra vagy a Genesis. A Hipgnosis, mint mai együttes, nagyon jól áthozza ezt a hangulatot. Az ő hangulatukat meg a Neolunar. A két meghatározóan erős darab a kiadványon a München - Hamburg és a Haar emlékeztetnek rájuk.
A Sand Into Wave éneke eredetileg csak vázlat volt, amit másnak kellett volna elénekelni, de mivel ez nem jött össze (részletek az interjúban), Kátai hangja maradt rajta. A dal egyébként a ma már nem praktizáló, de egykoron fényes jövő elé néző amerikai pszicho-horror lányduó a Switchblade Symphony pár témáját juttatja eszembe.
A Stations pedig, ahogy a München - Hamburg is megutaztat minket, illetve ez utóbbi kiutaztat a lemezből, és átvezet a Blue Swansba. Számomra egy kicsit elmúlik, vagy inkább kimúlik az anyag ezen a ponton. A hangulatfestés rendben van, de valahogy mégis megül a vége a lemeznek. Lehet, hogy a két vendégszereplő okozza ezt, mert bár nagy névnek számít a hegedűs Dimitris Papageorgiou és a szaxofonista David Jean-Baptiste, mégis hiányérzetem van. Biztos, hogy ezen a ponton sokan nem fognak velem egyetérteni, de nem is kell.
A lényeg az, hogy egy jót utaztunk egy nagyvárosban, vasútállomásokon, iparnegyedekben, a végén pedig álomra hajtottuk a fejünket a redőnyön átvillogó kirakatfényekre.

Neolunar_Neolunar_2016
Kiadó:
Stílus:
elektronikus popzene
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Through Immense Halls of Sleep (1:55)
2.Neolunar Architecture (04:17)
3.Avenues (The Way We Leave)5:12
4.Reading Room Rendezvous (3:25)
5.A Város / The City (4:47)
6.München - Hamburg (03:56)
7.Haar (3:25)
8.Sand Into Wave (04:18)
9.Stations (3:34)
10.Blue Swans (6:30)
Írta:
Nagaarum
2016. június 21., kedd, 15:45
Facebook:
boymester 2016. június 21., kedd, 16:14
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3438
Egy jó hangulatú, ötletes zenénél mindegy, milyen hangszereken adják elő. Ez így is Kátai... nagyon tetszik.




--
Youtube csatorna
McFrost1977 2016. június 21., kedd, 16:00
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1300
Nekem elsőre a Pet Shop Boys korai lemezei ugrottak be. Azokat imádtam, hatodikban és hetedikben csak azt nyomattam, aztán nyolcadikban elkapott a death metal....
Ez is nagyszerű zene Tamástól!
--
Állat vagyok,
száj és bél,
éhségem nő,
mint belül a halál.
Koncertek
SzegeDEATH fest. 5.
május 26.,
Gin Tonic Klub
The Lord of the Underworld Tour 2018
május 30.,
Dürer Kert
Metalfest Open Air 2018
június 1., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Rise Aganist, Poison Alley, Satelles
június 6.,
Budapest Park
Nova Rock Festival 2018
június 14.,
Pannonia Fields
Killswitch Engage
június 16.,
Akvárium Klub
Body Count, Powerflo
június 17.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.08 seconds to render