Disharmonic Orchestra
Fear Of Angst (2016)

    Életemben nem találkoztam még a Disharmonic Orchestra zenéjével, pedig ilyen névvel illett volna bevonzaniuk maguknak a magamfajta csókákat. Így nem maradt más, mint az utánanézés és a pótolgatás, mielőtt nekileselkedtem volna ennek az egyes körökben kultikusnak számító bandának. Abban már biztos vagyok, hogy ez nem az én köröm, mert a zenekar klasszikusnak számító albumai messzemenően idegesítettek minden zenei megoldásuk mellett, már csak azért is, mert szerintem még a saját korukban sem számítottak előre mutatónak hangszeres tudásuk és törekvésük ellenére sem. Egy igen kacifántos death/thrash egyveleget próbálnak meg eladni avant-garde, progresszív metal címszó alatt, aminek kusza, időnként egészen ötletes zenei megoldásai tudnak bármiféle kapaszkodót, élvezetet nyújtani a hallgatónak. A banda gyökerei egyébként egészen messzire nyúlnak vissza, a 80-as évek végéig, ahol rövid tagcserélgetés után stabil formációvá válva kezdték el gyártani körmönfont albumaikat. A kilencvenes években mindösszesen hármat, amik pozitív visszajelzéseket hoztak, mégsem tudták igazán életben tartani a formációt. Jelen kiadvány előtt 2002-ben próbálták nagynak feltüntetni saját ötlettelenségüket, a folytatásra pedig egészen idáig kellett várni.
    Számomra szimpatikus borító alá rejtették 9 új szerzeményüket, amiket egy új basszusgitáros, Hoimar Wotawa segítségével rögzítettek. Ez azért is fontos, mert zenéjüknek fő sodrát, lendületét korábban is a basszer biztosította, Patrick Klopf húsklopfoló gitártémái és villámgyorsan megunható szövegköpködése, Martin Messner fifikásnak szánt dobjátéka ebbe kapaszkodik a kezdetek óta. Egyébként az egész lemez olyan, mintha egy a 90-es években ragadt harmadvonalas brigád konzerválta volna le egy albumát, hogy időkapszulaként szabadítsa a világra napjainban, amit természetesen semmilyen érdeklődés nem kísér. Hogy az év utolsó napját ne kínok között töltsem, szerencsére a lemez kezdete azért figyelemre méltóan sikerült, köszönhetően a címadó Fear Of Angst című dalnak, amiben a produkció minden profizmusa és betegsége egyaránt megtalálható, de mivel ezt hallgattam meg először, azért a nosztalgia faktor nagyot dobott rajta, amikor olyan előadókat juttatott eszembe, akiknek már a létezését is elfeledtem. Ilyen volt például a 90-es évek közepén tevékenykedő Biohazard és a Downset, valamint a technikásabb játékot művelő és jóval izgalmasabb Cynic. Az odamondós megoldásokról pedig régi hazai kedvencem, a Cadaveres De Tortugas is beugrott. Az időszak ismertebb zenekarainak b oldalas vagy kiadatlan dalai élednek újjá tehát a Disharmonic Orchestra megoldásaiban. Ha alapvetően hiányzik a nosztalgia faktor valakinél, ott nem sok eséllyel indul a lemez, aminek nyitó lendülete még így is csak az album feléig képes kitartani az egyébként bő 40 perces anyagban, amiről elmondható, hogy ha egy dalt hallottál, akkor már ismered az összeset. Ez nem túl hízelgő egy elméletileg kísérletezősebb zenekarra nézve. Az Aura rövid zúzása után a Protone Radius már csak egy 5 perces vonaglást, önismétlést tud biztosítani az arra kíváncsiaknak, a The Venus Between Us addig jó, amíg csak a basszus szól az elején, majd lerágott csontként folytatódik. Ugyanezt eljátssza a Rascal In Me is, aminek középtempós menetelése azért még hallgatható. Az utolsó előtti dalban előrukkoltak egy ötlettel is, némi hümmögéssel érdekesebbé tették azt az unalmas thrash metalos aprítást, ami a Flambition nagy részét jelenti. A Down To Earth aztán az avant-garde dalszerzés egyetlen erényét felnagyítva zárja az albumot: úgymond se füle, se farka nem lesz az egésznek.
    Nem egyszerű ajánlanom a lemezt bárkinek is, aki nem ragadt bele a 90-es évek másolt kazettáinak korszakába, mindezt úgy, hogy az értékes kiadványok is messze elkerülték a sok földalatti karnevál mellett. Egy olyan világot idéz meg a Disharmonic Orchestra, ami a maga korában gyorsan csúcsra lett járatva és még akkor sem számított igazán izgalmasnak, de akinek nosztalgiázni támad kedve és a garázzsal együtt leégett a kazetta gyűjteménye, az tegyen egy próbát. Minden esetre ebből megint elég lesz 10-20 évig. 
 
Disharmonic_Orchestra_Fear_Of_Angst_2016
Kiadó:
Stílus:
avant-garde metal
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Fear of Angst (3:38)
2.Flushing the Primary (5:13)
3.Innamorato (3:15)
4.Aura (2:13)
5.Protone Radius (5:23)
6.The Venus Between Us (3:15)
7.Rascal in Me (6:04)
8.Flambition (5:52)
9.Down to Earth (4:46)
Írta:
boymester
2016. december 31., szombat, 14:33
Facebook:
nascence 2017. január 15., vasárnap, 14:13
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 712
Válasz bakesz üzenetére:





Tudod, bárki írhat cikket...nem kell, hogy szerkesztőségi tag legyél...szóval, ha van ihleted, HAJRÁ!
bakesz 2017. január 15., vasárnap, 13:39
bakesz
Csatlakozott:
2016. január 9.
Hozzászólások: 4
Válasz nascence üzenetére:


mer' nem vagyok tagja a szerkesztőségnek. azér'.



Igen...akkor miért ne veszed a fáradságot, hogy megírd...ha ilyen mívelt vagy?

boymester 2017. január 15., vasárnap, 08:27
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3131
Válasz bakesz üzenetére:

az mondjuk full gáz, hogy egy olyasvalaki írja a kritikát, aki nem ismeri a zenekar eddigi munkásságát.

Ugye van fogalmad, hogy hány zenekar létezik és mennyi diszkográfiát kellene vágni ahhoz, hogy minden zenekart ismerjen valaki? Alapvetően azért izgalmas, amit csinálunk, mert mindig találkozunk valami újjal!
--
Youtube csatorna
Weide 2017. január 15., vasárnap, 00:45
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 430
Válasz bakesz üzenetére:

az mondjuk full gáz, hogy egy olyasvalaki írja a kritikát, aki nem ismeri a zenekar eddigi munkásságát.


" Így nem maradt más, mint az utánanézés és a pótolgatás..."

Hol itt a problèma akkor?
nascence 2017. január 14., szombat, 22:50
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 712
Válasz bakesz üzenetére:

az mondjuk full gáz, hogy egy olyasvalaki írja a kritikát, aki nem ismeri a zenekar eddigi munkásságát.




Igen...akkor miért ne veszed a fáradságot, hogy megírd...ha ilyen mívelt vagy?
bakesz 2017. január 14., szombat, 22:24
bakesz
Csatlakozott:
2016. január 9.
Hozzászólások: 4
az mondjuk full gáz, hogy egy olyasvalaki írja a kritikát, aki nem ismeri a zenekar eddigi munkásságát.
McFrost1977 2016. december 31., szombat, 14:50
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 799
:-D
Nekem a kazetta gyűjteményem nagyrésze elveszett, de a maradékot féltve örzöm!
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
Koncertek
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22., 19:00,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
ExtremeNoiseFest 2017
október 7.,
Szerencsi Rákóczi Vár
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.046 seconds to render