Gone Is Gone
Echolocation (2017)

 

A Gone Is Gone egy ismert muzsikusokból álló viszonylag új formáció. Direkt nem írok szupergruppot, pedig sokan ekképp aposztrofálják őket. „De miért?” Kérdezhetné a lecserélt szinkronhangú Ábel. 
Nos, azért, mert a négy tagból háromnak elég jól cseng a neve. Igaz, én csak a Mastodon-os Troy Sanders bácsit tudtam kapásból hová tenni, lévén az ő anyazenekara kedvenc bandáim egyike. A másik két (általam kevésbé) ismert csóka az ugyancsak "trójai” van Leeuwen (ezer meg egy csapat, de leginkább Queens of the Stone Age) és Tony Hajjar (At the Drive-Inn). Az egy szem maradék emberke nem más, mint Mike Zarin, akinek a neve eleddig ismeretlen volt számomra. Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül…
Pedig ő volt az egyik ötletgazdája ennek a brigádnak és a zeneszerzésből is kiveszi a részét!
Tavaly megjelent első kiadványuk, a zenekar nevét magán viselő, 8 számos, bő félórás EP, amit ez év elején követett a bemutatkozó nagylemez, Echolocation címmel.
Már az EP is sejtetni engedte, hogy a jövőben számolni kell a Gone Is Gone legénységével. Ezt a sejtést jelen ismertető tárgya csak tovább erősíti.
Mondhatni bizonyossággá változtatja.
No nem ám az első néhány hallgatás után!

Lévén a srácok nem valami direktbe odacsapós, rögtön rögzülő zenét tolnak, hanem egy atmoszférikus, gyakran delejező/hipnotikus hatást keltő, elszállós, de azért döngölésektől sem mentes fajtát. Amiben pillanatok, megoldások erejéig megidéződnek anyazenekaraik, de mégsem nevezhető a Gone Is Gone szimpla Mastodon, QotSA, AtDI keveréknek. Sanders-ék törekedtek az egyéni hangvétel, stílus kialakítására. Törekvéseiket pedig majdnem teljes siker koronázza.

Sejtelmes, intim hangulatban indul a Sentient, Troy finom, légies dallamaival. Ehhez hasonlókat speciel a Mastodon nótákban nem szokott énekelni. Aztán amint belép a másik Troy gitárja azzal a tipikus "porszívó-hangzással” egyből bedurvul a dal. Az első pár tétel szinte egybefolyik, alig van szünet köztük. A Gift 1-2 fokkal tempósabb a Sentient-hez képest. Fogós szerzemény, Sanders bőgője és Hajjar dobja masszívan alapoznak, van Leeuwen meg hozza a rá jellemző minimálgitározást. Még két kisebb szólót is megereszt. Egyik sem virga, de hangulatilag illeszkedik a nótába.
Aztán érkezik a Resurge, ami valami frenetikus!



A verze is hihetetlenül hatásos, mind vokális, mind zenei téren. Tony törzsi dobolása, Sanders bőgőzése és dalolászása hipnotikus. Erre rádob a Mester egy akkora refrént, hogy besz@rás!
A Dublin kezdése, majd végigvitele gyönyörű, sok poszt-rock zenekar példát vehetne róluk hangulatteremtésből!
Erről a számról nekem a Puscifer is beugrik. Talán nem véletlenül, hisz van Leeuwen abban, és Maynard másik projectjében, az A Perfect Circle-ben is érdekelt.



A szintén Tool-os Colourfade ugyancsak zseniális. Szívbe markoló melódiákat hoz benne Sanders. És tele van apró hangszerelési finomsággal.
Az elektronika a Roads című dalban a legdominánsabb, de ez nem véletlen, hisz a Portishead a nóta eredeti előadója. Jól sikerült a Gone Is Gone feldolgozása is, szó se róla!
Aztán érdekes húzásként jön a Slow, majd a Fast Awakening. Ezek gyakorlatilag ugyanannak a számnak a lassú és gyors verziói. Mindkettő pofás, de nekem a lassú a favoritom. Abban a refrént olyan hangszínen és dallamvezetéssel tolja Troy, mint amilyet Nick Holmes használt a Paradise Lost középkorszakos, erősen elektrós lemezein.
A "Gyors ébredés” meg némi Motorhead-es, punk rockos ízzel, tempóval hódít.
A Resolve akusztikus, csak enyhén torzított merengését a záró, címadó követi, ami technikás, agyas ritmusokkal indít, a la Rush és összességében talán ez mondható leginkább progos tételnek.


Erős debütlemezt tett le az asztalra a Gone Is Gone. Valahol olvastam, hogy a gépies, már-már industrial hangzás miatt az illető embertelennek érzi az Echolocation-t. Én viszont érzéssel, lélekkel telinek hallom.
Nem adja könnyen magát, bármikor nem is hallgatható, ergo hangulatzene, szerintem mégis érdemes vele próbálkozni!


Gone_Is_Gone_Echolocation_2017
Kiadó:
Stílus:
Elszállós, zajos rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Sentient (05:36)
2.Gift (04:10)
3.Resurge (04:30)
4.Dublin (04:58)
5.Ornament (04:42)
6.Pawns (03:53)
7.Colourfade (03:46)
8.Roads (05:30)
9.Slow Awakening (04:43)
10.Fast Awakening (02:33)
11.Resolve (04:02)
12.Echolocation (06:32)
Írta:
oldboy
2017. január 22., vasárnap, 11:20
Facebook:
Mastodon - Emperor of Sand (2017)
Kritika, oldboy @ 2017. április 2., vasárnap, 11:31
Mastodon - Once More 'Round the Sun (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. június 27., péntek, 23:44
Sonisphere fesztivál - 2014.5.28, Helsinki, Hietaniemi strandfürdő
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2014. június 3., kedd, 06:37
Killer Be Killed - Killer Be Killed (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. május 2., péntek, 10:13
Koncertek
The Necrobreed Alliance Tour 2017
április 24., 19:00,
Dürer Kert - Room 041
Coming Home Tour 2017 - Part II.
április 25.,
Barba Negra
Confessions Tour 2017
április 30.,
Kvlt
Head Job European Tour 2017
május 7.,
Dürer Kert
Lacuna Coil, Infected Rain
május 7.,
A38 Hajó
Darkened Nocturn Slaughtercult
május 13.,
Supersonic - Blue Hell
Bornholm, Nothgard
május 20.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.044 seconds to render