Gone Is Gone
Echolocation (2017)

 

A Gone Is Gone egy ismert muzsikusokból álló viszonylag új formáció. Direkt nem írok szupergruppot, pedig sokan ekképp aposztrofálják őket. „De miért?” Kérdezhetné a lecserélt szinkronhangú Ábel. 
Nos, azért, mert a négy tagból háromnak elég jól cseng a neve. Igaz, én csak a Mastodon-os Troy Sanders bácsit tudtam kapásból hová tenni, lévén az ő anyazenekara kedvenc bandáim egyike. A másik két (általam kevésbé) ismert csóka az ugyancsak "trójai” van Leeuwen (ezer meg egy csapat, de leginkább Queens of the Stone Age) és Tony Hajjar (At the Drive-Inn). Az egy szem maradék emberke nem más, mint Mike Zarin, akinek a neve eleddig ismeretlen volt számomra. Gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül…
Pedig ő volt az egyik ötletgazdája ennek a brigádnak és a zeneszerzésből is kiveszi a részét!
Tavaly megjelent első kiadványuk, a zenekar nevét magán viselő, 8 számos, bő félórás EP, amit ez év elején követett a bemutatkozó nagylemez, Echolocation címmel.
Már az EP is sejtetni engedte, hogy a jövőben számolni kell a Gone Is Gone legénységével. Ezt a sejtést jelen ismertető tárgya csak tovább erősíti.
Mondhatni bizonyossággá változtatja.
No nem ám az első néhány hallgatás után!

Lévén a srácok nem valami direktbe odacsapós, rögtön rögzülő zenét tolnak, hanem egy atmoszférikus, gyakran delejező/hipnotikus hatást keltő, elszállós, de azért döngölésektől sem mentes fajtát. Amiben pillanatok, megoldások erejéig megidéződnek anyazenekaraik, de mégsem nevezhető a Gone Is Gone szimpla Mastodon, QotSA, AtDI keveréknek. Sanders-ék törekedtek az egyéni hangvétel, stílus kialakítására. Törekvéseiket pedig majdnem teljes siker koronázza.

Sejtelmes, intim hangulatban indul a Sentient, Troy finom, légies dallamaival. Ehhez hasonlókat speciel a Mastodon nótákban nem szokott énekelni. Aztán amint belép a másik Troy gitárja azzal a tipikus "porszívó-hangzással” egyből bedurvul a dal. Az első pár tétel szinte egybefolyik, alig van szünet köztük. A Gift 1-2 fokkal tempósabb a Sentient-hez képest. Fogós szerzemény, Sanders bőgője és Hajjar dobja masszívan alapoznak, van Leeuwen meg hozza a rá jellemző minimálgitározást. Még két kisebb szólót is megereszt. Egyik sem virga, de hangulatilag illeszkedik a nótába.
Aztán érkezik a Resurge, ami valami frenetikus!



A verze is hihetetlenül hatásos, mind vokális, mind zenei téren. Tony törzsi dobolása, Sanders bőgőzése és dalolászása hipnotikus. Erre rádob a Mester egy akkora refrént, hogy besz@rás!
A Dublin kezdése, majd végigvitele gyönyörű, sok poszt-rock zenekar példát vehetne róluk hangulatteremtésből!
Erről a számról nekem a Puscifer is beugrik. Talán nem véletlenül, hisz van Leeuwen abban, és Maynard másik projectjében, az A Perfect Circle-ben is érdekelt.



A szintén Tool-os Colourfade ugyancsak zseniális. Szívbe markoló melódiákat hoz benne Sanders. És tele van apró hangszerelési finomsággal.
Az elektronika a Roads című dalban a legdominánsabb, de ez nem véletlen, hisz a Portishead a nóta eredeti előadója. Jól sikerült a Gone Is Gone feldolgozása is, szó se róla!
Aztán érdekes húzásként jön a Slow, majd a Fast Awakening. Ezek gyakorlatilag ugyanannak a számnak a lassú és gyors verziói. Mindkettő pofás, de nekem a lassú a favoritom. Abban a refrént olyan hangszínen és dallamvezetéssel tolja Troy, mint amilyet Nick Holmes használt a Paradise Lost középkorszakos, erősen elektrós lemezein.
A "Gyors ébredés” meg némi Motorhead-es, punk rockos ízzel, tempóval hódít.
A Resolve akusztikus, csak enyhén torzított merengését a záró, címadó követi, ami technikás, agyas ritmusokkal indít, a la Rush és összességében talán ez mondható leginkább progos tételnek.


Erős debütlemezt tett le az asztalra a Gone Is Gone. Valahol olvastam, hogy a gépies, már-már industrial hangzás miatt az illető embertelennek érzi az Echolocation-t. Én viszont érzéssel, lélekkel telinek hallom.
Nem adja könnyen magát, bármikor nem is hallgatható, ergo hangulatzene, szerintem mégis érdemes vele próbálkozni!


Gone_Is_Gone_Echolocation_2017
Kiadó:
Stílus:
Elszállós, zajos rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Sentient (05:36)
2.Gift (04:10)
3.Resurge (04:30)
4.Dublin (04:58)
5.Ornament (04:42)
6.Pawns (03:53)
7.Colourfade (03:46)
8.Roads (05:30)
9.Slow Awakening (04:43)
10.Fast Awakening (02:33)
11.Resolve (04:02)
12.Echolocation (06:32)
Írta:
oldboy
2017. január 22., vasárnap, 11:20
Facebook:
Mastodon - Emperor of Sand (2017)
Kritika, oldboy @ 2017. április 2., vasárnap, 11:31
Mastodon - Once More 'Round the Sun (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. június 27., péntek, 23:44
Sonisphere fesztivál - 2014.5.28, Helsinki, Hietaniemi strandfürdő
Koncertbeszámoló, andiprkl @ 2014. június 3., kedd, 06:37
Koncertek
Gothoom Open Air Fest 2017
július 20., 16:00,
Revištské Podzámčie
IIII. Fekete Zaj Osztálykirándulás
július 20., 17:30,
Mátra Tábor
Total War Fest 5.
július 28., 17:00,
Rába Szabadidő Centrum
20. Fezen Fesztivál
augusztus 2.,
MÁV Pálya
DBE 2017 - No Fear of Infinity
augusztus 3., 18:30,
Grădina Termală
Wrekmeister Harmonies, Ueum
augusztus 4.,
Robot
Purcy Dance Party 2017
augusztus 7.,
Dürer Kert - Room 041
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render