Ketch
The Anthems Of Dread (2016)

     Mi lehet az első, ami eszünkbe juthat egy sludge/doom zenekar láttán? Egyértelműen a sűrű, melasz szerű iszapba ragadt, nehézkes riffek és egy olyan hangzás, melynek segítségével könnyedén a falnak veri a fejünket egy kemény pofonnal úgy, hogy sütőlapáttal kelljen levakarni. A nemrég nálam landolt kolorádói Ketch zenekar gond nélkül megfelel ennek a nem túl magas követelményrendszernek, de mint tudjuk, ezt is lehet jól, meg igen hulladék módon művelni. Szerencsére a 2013-ban, tapasztalt zenészek összmunkájaként alakult banda a jobbak közé tartozik, noha még csak egy bemutatkozásról van szó. A lemezre nagyon rányomja a bélyegét az is, hogy ezeket a már meglévő tapasztalatokat milyen közegben szedték össze, mert ennek köszönhetően sikerült egy elég sajátos zenei egyveleget összekalapálniuk a The Anthems Of Dread névre hallgató pusztulatra. Először is itt van nekünk David Csicsely, aki death/black metalos múltja mellett a The Flight Of Sleipnir állandó ütőse. Ő hozza a súlyos, agresszív dobjátékot és valószínűleg azt a fajta kiszámíthatatlanságot is, amit egyébként bekategorizálhatatlan fő zenekara nyújt a hallgatóságnak. Mellette Zach Salmans énekest érdemes még kiemelni, mivel ő is a black metal környékről érkezett ebbe a brigádba, hörgéseivel, károgásával és egyéb beteg hangjaival a Stoic Dissention zenekart erősíti a Ketch berkein túl. A két zenész több projektben is dolgozott már együtt, Dave (basszus), Jeremy (gitár), Clay (háttérvokál, gitár) viszont friss húsként csöppentek bele a rutinos rókák játékába. A közös utak és eltérő zenei világok keveredésével így került a Ketch zenéjébe a death metal, az időnkénti black metalos hangulat, valamint a hardcore, mindennek tetejébe pedig a pszichedelia. A zenekar a lemezt egy, a bandáról elnevezett EP után rögzítette, ,viszont először csak limitált, szerzői kiadásban tudták összehozni. Most azonban az Aesthetic Death jóvoltából új köntösben sikerült nagyobb tömeg elé tárni személyes perverziójukat, ráadásul a kiadó a lemezen szereplő 6, összesen 38 percnyi dalhoz hozzádobta a korábbi EP dalait is, így létrehozva egy igen masszív mocsárjárást. No nézzük akkor, mit is tartogat nekünk az egyébként ügyetlenségéről elhíresült középkori angol hóhérról elnevezett banda…
    A kivégzésre ugyebár illik ráhangolódni, mint rendes munkásembernek a napi teendőire, ezt a célt szolgálja a Fertile Rites By Sacrifice, legalábbis a dal első perce, ami kellemes pszichedelikus andalgással nyit. A mélyebben megdörrenő gitárok és a tipikus sludge hangulat azonban gyorsan átveszi a hatalmat, a kissé morbid, acsarkodós ének pedig utat nyit az agresszió számára. A kezdés nyolc perc feletti, mégis gyorsan elrepül változatos gitárszólóinak, tördeléseinek köszönhetően. A Distant Time már nem tartalmaz annyi nyugtató jellegű részt, death közelibb vokalizálása, zakatolása jóval elmebetegebb hangulatot eredményez, amiből 6 perc bőségesen elég. Az En Nomine Eius hallatán még a funeral doomot sem szabad kifelejteni, mint hatást, de ez itt most nem egy pozitív párhuzam. A dal hosszú, a második felében bekövetkező vérengzés pedig kissé későn érkezik ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba. A The Monsters Of This World valamivel vadabbul fut neki még egyszer ennek a képletnek, megtörténik a valódi gyorsulás is, ami igazán jól áll a zenekarnak, akár többször felpöröghetnének. A rövid, instrumentális Estranged amolyan fura hangok gyűjteménye, gondolom az eredeti lemezt záró majd 10 perces monstrumnak, a Detached And Conquerednek szánták előfutárként. A zenekar úgy néz ki, ekkor talált rá igazán a saját hangjára, mert a záró darab lett a legjobb az egész kiadványon, hossza ellenére sem unatkoztam beteges sikoltozásainak, izomgörcs gyártotta gitárhangjainak köszönhetően.       Ezek után jönnek tehát a bónusz dalok, mint a Shimering Lights, Counting Sunsets, Chemical Despondency, 13 Coils, amik egytől egyik nehéz falatok, de sajnos arról már nem gondoskodtak, hogy legalább a hangzásuk hasonlatos legyen a többi dalhoz. Mélyre hangoltságuk, érezhetően pár évvel korábbi mivoltuknak hála tényleg csak bónuszokként vehetők figyelembe, amik igazából nyugodtan le is maradhattak volna, mert inkább rontottak az összképen. A szívemet leginkább a Counting Sunsets fájdította, mert egy kicsivel jobb hangzással leszakította volna a fejemet és messze a legjobb dal lehetett volna az egész kiadványon.
    Nem a hóhérkodás magas iskolája végezetül ez a lemez, de egy próbát mindenképp megér a műfaj kedvelőinek. Hiába az évek és a rutin, nem mindig érezni az átgondoltságot, az elemek arányos elrendezését a szerzeményekben, ahol időnként felüti a fejét az unalom is. Fel-felbukkannak ötletek, jó megoldások, de egy ilyen tagságból álló halálosztagnak többet kellene letennie az asztalra ahhoz, hogy kiemelkedjen az mocsárból. A nyuszi ott van a kalapban, csak elég bátornak kellene lenni, hogy előhúzzák...


Ketch_The_Anthems_Of_Dread_2016
Kiadó:
Stílus:
sludge/death/doom
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Fertile Rites By Sacrifice
2.Distant Time
3.En Nomine Eius
4.The Monsters Of This World
5.Estranged
6.Detached and Conquered
7.Shimmering Lights
8.Counting Sunsets
9.Chemical Despondency
10.13 Coils
Írta:
boymester
2017. január 30., hétfő, 17:16
Facebook:
Taphos - Come Ethereal Somberness (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 28., csütörtök, 14:57
Internal Void - Standing on the Sun (1993)
Kritika, boymester @ 2018. június 22., péntek, 16:17
Frakasm - Century of Decline (2017)
Kritika, boymester @ 2018. június 22., péntek, 10:24
Skinweaver - Gratification Eternal (2017)
Kritika, boymester @ 2018. június 22., péntek, 08:19
Wishdoom - Helepolis (2011)
Kritika, boymester @ 2018. június 19., kedd, 21:12
Black Wizard - Livin' Oblivion (2018)
Kritika, boymester @ 2018. június 19., kedd, 20:26
Koncertek
Lich King, Seax, Ravage
július 18.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Ken Hensley, Cry Free
július 21.,
Duna-part, József Attila sétány
What Happens Next Tour 2018
július 23.,
Barba Negra Track
Firepower Tour
július 24.,
BudapestArena
Twisting European Tour 2018
július 24.,
Dürer Kert - Kisterem
FEZEN Fesztivál 2018
július 25.,
MÁV Pálya
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.11 seconds to render