Saqra's Cult
Forgotten Rites (2017)

    Ha valami, hát az inka és maja kultúra megérdemli, hogy foglalkozzanak vele, mégis valahogy nem igazán sikerült ehhez a témához hozzányúlnia a metal világnak. Vannak jó próbálkozások, de úgy építkezni, ahogy például azt a Nile teszi az egyiptomi kultúrörökséggel, már jóval kevesebben tudnak, mindezt annak ellenére, hogy a dél-amerikai őslakosok hitvilága, vallási rituáléi egyenesen a black/death vonal melegágyai lehetnének a csonkítások, végtelen vérfürdők és legendás szívkitépések sokaságának köszönhetően. Akik napjainkban szörnyülködni tudnak a kolumbiai drogkartellek kegyetlenkedésein, azok messze kerüljék is el ezen népek történelmi vonalát, ahol az emberek feláldozása éppúgy hozzátartozott a mindennapok ritmusához, mint nekünk a reggeli nyújtózkodás. Erre próbál alapozni a származását illetően nem túl hiteles (Belgium) Saqra's Cult zenekar, akiknek frissen megjelent Forgotten Rites c. nagylemezével ismerkedhettek meg a továbbiakban.
    A banda indulásáról sok információt nem tudtam összelapátolni, de viszonylag fiatal arcok szerepelnek benne és eddig megjelent 2015-ös demójuk sem sejteti azt, hogy ott lettek volna a vasfüggöny lebontásánál. Viszont a lemezre pakolt dalok és azok minősége biztosít arról, hogy Alkhölöikh és Disgusting Semen (imádom az ilyen művészneveket, ejtésük: Alkesz Kölyök és Dobjatok Szemen) nem kezdő a színtéren. A Maleficence és Spermafrost zenekarokat találtam meg velük kapcsolatban, ahol azért ki lehetett következtetni, hogy előbbi szép nevű zenészünk a dobokért felel, Disgusting pedig minden másért. A projekt céljai tehát egészen egyértelműek, élni akarnak az őslakosok energiáival, beleszőni az általuk játszott black metalba, ami jelentem, nem igazán sikerült. A magától értetődően pánsíppal induló Solemn Sacrifice kezdő percei azok, amik megidézhetik számunkra a Machu Picchu oldalán hömpölygő véráramot, utána azonban meglehetősen európai vizekre evezve kapjuk meg a sötét, ötletektől sem elzárkózó black metalt. Ha túltettük magunkat a gyors felismerésen, hogy itt bizony nem számíthatunk népies, egyedi vonásokra, azért elégedetten csettinthetünk legalább azért, hogy nagyon jó kis black anyagot kalapáltak össze nekünk a srácok, a mi kontinensünk feketefém hívői számára. A jó tíz perces nyitásban kapunk harmóniákat, súlyos riffeket és veszett darálást, valamint misztikumot is az elvárható szinten. Ezek kombinációja pedig sosem lehet rossz ebben a műfajban. A jóval rövidebb Inkarri c. tételt konkrétan igazi koncertcsemegének tartom, mert lassú nyitása után olyan veszett tempókban és vértől duzzadó aprításokban tör ki, aminek teljes erejét az ember csak egy több száz fős őrlődő tömeg közepén lehet képes teljes mértékben kiélvezni. A baljóslatú hangokkal nyitó Mesak sem bánik kesztyűs kézzel az agresszió adagolását illetően, ráadásul igencsak skizofrén hatású, érdekes megoldásokat is sikerült beiktatni a dalba, hogy legyen némi egyénisége. Ezek után azonban nagy törés következik be a lemezen. Jön az Uku Pacha, az Ayawayra és a záró Possessed By Illapa. Ebből a háromból 2 dal is a 2015-ös demóról származik, több bennük a hörgés és meglehetősen középszerűre sikerültek az új dalokkal szemben. Itt sem kell a szomszédba menniük keménykedésért, de a jóval monotonabb, időnként egysíkú károgás és mély hörgés kombinációja sokkal jobban hajaz egy átlag fiatalokból álló, helyi hobbizenekarra, mintsem egy, az ősi világot elénk táró, erőteljes produkcióra. Gyakorlatilag így kétfelé oszlik a lemez, elől a friss, ropogós szerzeményekkel, majd a jóval korosabb, kezdetlegesebb koncepciókkal, amik jellegtelenebb mivoltuk ellenére azért fogyaszthatóak.
    Nem a Saqra’s Cult bemutatkozása fogja tehát kiaknázni a lehetőségeket, amik a vérgőzös ködben eltűnt népekben rejlenek, várni kell még, amíg valaki a maják minden mágiáját, varázslatát elhozza nekünk, de mindenképp érdekes próbálkozásról van szó. A műfaj korlátaiba gyermeteg félelemmel kapaszkodnak egyelőre, de az új szerzemények jóval bátrabb mivolta reménykedésre adhat okot arra, hogy egyszer nagyon megörvendeztethetnek minket. Ugyan a kiadvány csak korlátozott példányban jelent meg eddig, most az egészet meghallgathatjuk a kiadó bandcamp oldalán. 


Saqras_Cult_Forgotten_Rites_2017
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Solemn Sacrifice (10:29)
2.Inkarri (04:43)
3.Mesak (06:23)
4.Uku Pacha (06:48)
5.Ayawayra (06:57)
6.Possessed by Illapa (04:57)
Írta:
boymester
2017. február 18., szombat, 11:55
Facebook:
Gherzen - 1917 (2016)
Kritika, boymester @ 2017. október 18., szerda, 13:56
Sons Of Crom - The Black Tower (2017)
Kritika, boymester @ 2017. október 17., kedd, 20:08
Archspire - Relentless Mutation (2017)
Kritika, Werewolfrulez @ 2017. szeptember 30., szombat, 18:12
Celesterre - The Wild (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 27., szerda, 19:17
Acephalix - Decreation (2017)
Kritika, boymester @ 2017. szeptember 25., hétfő, 22:08
Entity - Phobia Of The Formless (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 23., szerda, 12:52
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 3.015 seconds to render