Akral Necrosis
Underlight (2016)

Egy több, mint tíz éve létező román együttes második lemezét szeretném Önökkel megismertetni ezen írásban. Önmagukat black / thrash metalnak skatulyázzák, amivel tulajdonképpen csak egy kicsit értek egyet. Ha mégis le kell írnom ezt így, hozzátenném, hogy az erőviszonyok azért a black metal felé billennek, legalább is számomra. Az aktívan koncertező társaság odahaza eléggé ismert, július / augusztusban két hetes, kilenc állomásos turnéval szántanak.

Totálisan lényegretörő a kezdés mind zeneileg, mind az énekben, és annak itt nem csak a hangszínre gondolok, hanem a kevesebb, mint fél perccel az indulás utáni belépésére például. Az ide-oda kígyózó tremolós gitár nem tartozik a kimondottan kívánt zenei elemeim közé, de van bőven, ami ellensúlyozza. Például a latinul kántált refrén (?). Aztán a dal második felében a Negura Bungetet idéző gitár trillázás (pihenj békében Negru!).
A King in Yellow árnyalja a dolgokat, sokkal experimentálisabb kompozíció, mint a lemeznyitó. Általában nem szoktam szeretni a csattogó basszushangzást, viszont a harmadik dalban, a Saturnian Gallowsban fölé van húzva egy lágy szintetizátor szőnyeg, plusz extraként pedig eltereli róla a figyelmemet a rothadt károgás. Nem is a torzító vagy a csattogás zavar az ilyen basszusban, hanem az, hogy elmegy általában a mélye. Katarktikus, de rövid lezárása van a tételnek.


Aztán jön az Exhortatio ad Bellum, aminek a kezdése alapján már - már azt hinnénk, hogy black metal balladát lesz szerencsénk (???) hallani, de szerencsére nem erről van szó. Létezik olyan, hogy black metal ballada??? Az andalító hangok után faszán belendül a fekete fém ismét. A verze részek hatalmasak. És itt is a végére tartogatják a töltényeket a románok. A lecsengés - elhalkulás előtt még kiengednek egy sorozatot a világra.
Egyébként ennél a tételnél ugrott be hatásnak a Hortus Animae - vagy inkább jutott az eszembe, hogy mire hasonlít néhol a lemez. Nem tudom, hogy ismerik-e Victorék a latin tesókat. Az olasz és román nyelv eléggé hasonló, igaz a bukaresti kvartet angolul szövegel... És az avantgárd részek azért itt nincsenek olyan töménységben jelen, mint a rimini-i társulatnál...
A Purge egy progresszívebb darab, a közepén eszébe jutott a srácoknak, hogy van még egy mélyebb húrjuk is. Esetleg gitárcsere / áthangolás lehet a dologban - ez utóbbira a leheletnyi hamisság is utal. Igaz, csak annyira hamis, amennyi számomra még érdekesebbé tesz egy black metal lemezt (vagy akármilyent). A szóló nagyon izgalmas, meg az is, hogy nincs minden dalban szóló. A Pantera vagy a Death esetében néha idegesít az, hogy kötelező minden dalban szólónak lennie - természetesen mindkét bandát a hatalmasságok közé sorolom, de a hatalmasságoknak is lehet gyengéjük.
Aztán szépen tekeredik, kerekedik a dolog, olyannyira, hogy a Sin Gauntletben már - már vikernesi mélységekig tudja letépni a torkát Octav Necrosis őnagysága.
A Blackthrone-et emelném még ki, itt pár gitárfelmenetel Rune Eriksen témáit jutatta eszembe - pillanatokra. Brutál jó a dal felépítése egyébiránt. A záró Underlightnak meg annyira jó a vége, hogy ösztönösen jön a kérdés: MIÉRT CSAK MOST??? A dal befejezése egészen elképesztő, drámai.


A megszólalás izmos, szőrös, mégis teljesen tiszta, már-már túl jó black metalhoz. Az énekre nem találok szavakat. A mikrofon tocsoghatott a vérben, mire a lemez fel lett véve. A gitárhangzás különösen a kedvencem, oltári jól vannak kiemelve a közepek, aminek az eredménye, hogy a hangok teljesen jól érthetőek. A basszus az olyan lett, amilyen, igazából iron maidenesen csattogós... Steve Harris hangzását sem szeretem. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom az anyaggal. A dob mackós, de nem retro. És itt van az a pont, ami miatt nem adok rá maximumot. A lábdobot érzem egy kicsit indokolatlanul töménynek mennyiségre. (Hülye vagy te szerkesztőkém, túl sok lábdob a metalban? Normális???) Az borító 16 oldalas (!) bookletként ölt formát, nagyon informatív, és esztétikus. A jewel case hordozót szépen kitölti, és súlyt is ad neki.

Akik szeretik a véresen előadott, de mégis jól megírt, néha progos és thrashes elemekkel tarkított black metalt, az Akral Necrosissal nem fognak csalódni. Zeneileg mindenki hozza itt a prímet, a vokál meg rádobja a különlegesen mérgező fűszert. Bár több karakteres hatást is írtam, azok csak elvétve jönnek elő, úgy érzem, hogy ennek a bandának van egyéni stílusa.
Idehaza az NGC Prod terjeszti.



Akral_Necrosis_Underlight_2016
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
black (thrash) metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Separator (04:06)
2.King in Yellow (03:57)
3.Saturnian Gallows (06:43)
4.Exhortatio ad Bellum (04:57)
5.Purge (07:04)
6.Sin Gauntlet (05:14)
7.Hounds of Plague (02:57)
8.Blackthrone (04:51)
9.Underlight (05:09)
Írta:
Nagaarum
2017. április 2., vasárnap, 15:15
Facebook:
Weide 2017. április 2., vasárnap, 16:16
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 374
Remek kritika! (yes)
Koncertek
Jomsviking European Tour 2017
augusztus 23.,
Barba Negra Track
Rock On! Fest 2017
szeptember 2.,
Barba Negra Track
Rock Fesztivál Budapest 2017
szeptember 8., 14:00,
Kincsem Park
Salting Earth Euro Tour 2017
szeptember 13., 20:00,
A38 Hajó
szeptember 17.,
A38 Hajó
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render