Whelm
A Gaze Blank and Pitiless as The Sun (2015)

Vannak olyan lemezek, amiknek az első 10 másodperceinél vagy akár az első hangjánál érezhető, hogy átlagon felüli alkotás fog szólni... Ez is ilyen. Sajnálatos módon összesen 10 évig aktivizált a dán kvartett és ez az egyetlen lemezük. Nem mellékes viszont, hogy azóta folyamatosan érkeznek a kritikák erről a kiadványról különböző magazinokban. Az eredetileg 2013-as digitális megjelenést végülis az Aesthetic Death karolta fel, és öntötte fizikális formába egy nagyszerűen megalkotott műanyagtokos CD kiadványként.

Pucér gitár nyit, fantasztikus jó hangzással, azzal a fajtával, amit a humucker hangszedők tudnak megjeleníteni. Személy szerint a puritán Fender hangzást favorizálom, de van, amihez a Fender alkalmatlan. Itt vaskos, öblös, gonosz gitárhangzás hallik, amihez a dupla hangszedős balták dukálnak. Aztán, ahogy beúszik a többi hangszer, azok is harmonikusan sorakoznak fel a gitárok teremtette légkörhöz. Az ének szintúgy. Az első 5-10 perc teljesen az Esotericet idézte számomra, és a kiadó részéről következetes lépés ez a lemez, mert hát az előbb említett funeral doom legenda is az Aesthetic Deathnél kezdte a felívelést a karrierjét illetően.


A The Brazen Bullban rendesen meg van szédelegtetve az a gitár, és pont, amikor már sok lenne, jön a következő tétel, a From The Trenches of Perception, amiben egy kicsit monotonabbra válik a dolog. Persze egyensúlyozva a stílusok között... ügyesen mérve tovább a fűszereket. Itt már érezhető, hogy az Esoterichez képes témákban egy kicsit mozgalmasabb dalszerzés megy. Tempóban is felette van, de csak pont annyira, hogy már ne nevezhessem a Whelm zenéjét funeral doomnak. 
Az előző tételben megjelenő gitárlebegtetés helyett itt egy kimértebb, okosan építkező szólóval vagyunk elkápráztatva.
A negyedik dalhoz érve (Perpetual Blindness) kezdtem úgy érezni, hogy egy kicsit sok nekem a doomból, és nagyjából a korong vesz is egy kis kanyart. A dalt az egyharmadánál erősen ledominálja valami csemballó szerű szintetizátor trilla, ami átúszik egy iszonyúan fémesen kitartott gitárhangba, onnan pedig egy atmoszférikus szólóba. A basszus alul röfög. Hatalmas megoldások ezek kérem... És még mennyire az elején járunk a dolgoknak...

Delphine La Laurie vészjósló vonszolóval indít. Aztán hústépő üvöltözés és jön a várva várt kiállás. A kőmetalosok ilyenkor mennek a hűtő irányába, a magamfajta psy-rockon hízlalt hipszter viszont itt szabadul fel. De nem csinálom itt tovább az elijesztést. Ez egy kibaszott metallemez, a legjobb doom melódiákkal, a funeral doomot érintőlegesen, de attól mozgalmasabban. A dal befejezése pedig már-már a black metal jegyeit exportálva ütköztet a doommal, leginkább ének ügyben.
A The Wrecked Orchestrának jobb címet nem is tudnék elképzelni. Elhangolt pengetősökön és vonósokon lejátszott agymenésről van szó, ami tényleg egy hajóroncsot idéz, amint a szellemek között reszketünk. A két záró dal maga a pusztulat és súly, de nem lövök le minden poént...

Az ének sokszor emlékeztetett a Gorefest torok Jan-Chris de Koeijer által művelt dolgokra, és a második dalban az említett banda lassú megnyilvánulásai is tetten érhetőek. Valahogy mégsem tudom a death metal jelzőt odatenni. Más ez a zene.

Megszólalás... Csont profi... (EarPlug Studio - Koppenhága) Kifejtsem? Nem. Helyette a borító. 12 oldalas booklet. Az olajfestmény, ami a grafikai kivetülés alapja a 2005-ben elhunyt lengyel festő, fotográfus, szobrász Zdzisław Beksiński műve... fantasztikus. A celofán borítón pedig egy fekete Whelm cimke talált helyet.

A szabályok értelmében nem küldhetem az anyagot Hangpróbára, mivel több, mint egy éves... Azok alól meg sajnos én sem bújhatok ki. Pedig de megtenném... Egy rövid ajánló helyette: Akik szeretNÉK a funeral doom dallamvilágát, de utálják a vontatottságát, és a kvázi eseménytelenségét, azoknak ez a lemez bejöhet, lévén, a tempó menetelősebb, de még doom kategória, a hangzás és a témák viszont hajaznak kicsit a temetői műfajéira.
Vannak bandák, amelyeknek nem lenne szabad így a földbe állniuk. Ez is ilyen volt...
Magyarországon az NGC Prodtól rendelhető.

A Bandcamp lejátszónál NEM a lemezborító látható.

Whelm_A_Gaze_Blank_and_Pitiless_as_The_Sun_2015
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
doom / sludge metal / post HC
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Tann døkka jørð (02:23)
2.The Brazen Bull (04:40)
3.From the Trenches of Perception (07:30)
4.Perpetual Blindness (05:14)
5.Delphine La Laurie (12:05)
6.The Wrecked Orchestra (02:24)
7.Ghosts in the Undergrowth (08:43)
8.Event Horizon (11:54)
Írta:
Nagaarum
2017. április 9., vasárnap, 07:52
Facebook:
ThrOes - This Viper Womb (2016)
Kritika, Nagaarum @ 2017. április 15., szombat, 19:15
Haiku Funeral - Nightmare Painting (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2013. március 10., vasárnap, 17:23
Goatpsalm - Erset La Tari (2012)
Kritika, Nagaarum @ 2013. február 20., szerda, 17:48
Koncertek
Total War Fest 5.
július 28., 17:00,
Rába Szabadidő Centrum
20. Fezen Fesztivál
augusztus 2.,
MÁV Pálya
DBE 2017 - No Fear of Infinity
augusztus 3., 18:30,
Grădina Termală
Wrekmeister Harmonies, Ueum
augusztus 4.,
Robot
Purcy Dance Party 2017
augusztus 7.,
Dürer Kert - Room 041
22. Brutal Assault
augusztus 9., 14:00,
Josefov Erőd
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render