Homo Maleficus (2017)

Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a szóban forgó Homo Maleficus lemezt már tavaly, még a split kiadása előtt hallhattam, ezért az Astruval megosztott kiadványon megjelent két, szokatlan elemeket is felvonultató dal kapcsán nem voltak spekulációim a jövőre nézve. Pontosan tudtam, hogy egy metalosabb megközelítésű lemez következik, nem pedig a spliten hallottak egyenes folytatása, bár a tetszésemet az a két szerzemény is elnyerte. Nagaarum ezúttal tehát olyan zenei anyagot készített, amely oda tehető a Rabies Lyssa és a D.I.M. mellé, azzal a különbséggel, hogy ezúttal sokkal riffcentrikusabb lett a végeredmény, mint bármikor korábban.

 
 
Már rögtön az elején kitérnék a külcsínre. Megérdemelten igényes gyári kiadást kapott a CD, ami az eddigi legszebb, legkidolgozottabb bookletet, szóval a legprofibb kivitelezést eredményezte, a NGC Prod és Grimm Distributionnek köszönhetően. A koncepció nem különben színvonalas és súlyos, a szövegek az ember gyarló és kártékony mivoltának különböző aspektusait dolgozzák fel, amelyre a bűnös koronát a kolontári vörösiszap-tragédia teszi fel, mintegy jelképezve az ember meggondolatlanságát, ostobaságát és az ezzel járó pusztító következményeket. A külső és belső borító is ezt a szomorú eseményt vázolja fel. És ha már a szövegeket említettem, talán e téren is most sikerült a legmélyebb és legkifejezőbb sorokat megfogalmazni, amelyekből ezúttal sem hiányzik a nagaarumi csavaros észjárás és a szavakkal való játszadozás. Amennyiben az ember képes a sorok között olvasni, elgondolkodtató értelmezésekre bukkanhat.

A lemez hangzása a Homo Meleficus kiadásával sem lett kevésbé jellegzetes, mint eddig volt. Korábban azt írtam, hogy egy kiforrottabb, acélosabb, vastagabb gitársoundnak jobban örülnék, mára már viszont annyira megszoktam ezt az azonnal felismerhető jellemvonást, hogy kár lenne megfosztani a lemezt az egyéniség ezen formájától, mondom ezt úgy, hogy a hangzás igazából vastagabb, mint korábban. Arról nem is beszélve, hogy a hangulat megteremtésére szolgáló magasabb fekvésű gitárharmóniák, amelyek be-bekúsznak a zenei alapra a szerző sajátos hangzásával domborodnak ki a leginkább. Érdekes, hogy bármennyire is metalosabb anyag született most, Nagaarum akkor sem tud kibújni saját bőréből, ami egyrészt azt jelenti, hogy a post és ambient elemek továbbra is nyilvánvalóak, metal szempontból továbbra is atipikussá téve a dalokat, másrészt pedig egyértelmű, hogy Nagaarum már egy ideje megtalálta a saját hangját, ami talán akaratán kívül is befolyásolja a dalszerzést. Magyarán, úgy lesz mindig más és más egy Nagaarum korong, hogy közben azonnal felismerhető marad az őt jellemző megközelítés.



A Cipelők című szerzeményt például nehezen lehetne más nyakába varrni, vagy letagadni, annyira egyértelműen nagaarumos. A pszichedeliát fokozó üveghangszerű vibrációk, a nyugtalanító atmoszféra, majd a post-black metalos sodrás, amelyre különböző féreglyukakból előkúszó hangok telepednek, de még a dal végén hallható riffelés is a feszültséget remekül zenébe foglaló Nagaarumot definiálja. Az album felépítése is dicséretet érdemel, nem követi egymást két egyforma tempójú dal, a lemez lendülete, változatossága szembeötlő. Míg a nyitó dal lassú, kimért, ugyanakkor fenyegető hangvételű, addig az Elvhű egyenesebb riffjeire azonnal bólogatni kezd az ember. Mondanom sem kell, ez a fémesebb darab az egyik kedvencem a lemezről, de a Mens dominiumban is elrejtett az alkotó egy kimondottan gyilkos, az agyban azonnal rögzülő riffet a rendkívül hangulatosan, szinte andalítóan kezdődő dal első harmadában. A kompozíció fő dallama fülbemászó, ugyanakkor világvégeszerűen melankolikus, minden érzelmi túlfűtöttség nélkül. Sokáig a fejemben motoszkált az említett dallam, tehát kimondottan fogós darab!


Rengeteg lemez úgy épül fel, hogy a legkomolyabb, legjobb tételt az album végére tartogatják, ami egy albumcentrikus zenei kiadvány esetében teljesen logikus döntés. Bár a Dolgunk végeztével nem az utolsó dal a lemezen (egy korábbi verzióban az volt), dramaturgiailag mégis a kibontakozás epicentruma, az album legdrámaibb momentuma. Nagaarum lemezein mindig fellelhető egy-egy dal, amelyik szélsőségesebb, betegebb a többinél, és ez jobbára a legerősebb tétel címet is elviszi. A Dolgunk végeztével megbomlott agyat sejtető vokáltémái zseniálisak, a riffeknek megvan az elementáris erejük, a hangulatért felelős különféle hangok pedig úgy kúsznak be minden oldalról, mint a vörösiszap a házak repedésein. Félelmetes! A borzalmas tragédia ismeretében, még ha a dalok külön-külön nem is arról szólnak, a témák, a melódiák, a súlyos döngölések sokkal megrendítőbbnek, végzetesebbnek tűnnek. Remekül kiválasztott koncepció erre a zenére! Egyedül azt sajnálom, hogy tiszta éneket nem hallunk a korongon, de hiányérzetről nem beszélhetek.



A korongot egy olyan dal zárja, amely utólag íródott a már meglévő anyaghoz. A Kolontár címet kapott dal (nagyon kellett ez a cím ide!) a postosabb, de nem kevésbé nyugtalanító szerzemények közé tartozik. A dalban érzek némi szomorúságot, ugyanakkor néma döbbenetet is, amelyhez nem kellenek szavak, hogy a lényegre ráérezzen az ember.

Azt kell mondanom, hogy a Homo Maleficus az eddigi legerősebb Nagaarum anyag. Ezúttal fogalmam sincs, mi a következő lépés, de ha T. G. Nagaarum ilyen jó formában van, remélem, egy új GuilThee lemezre is sor kerülhet hamarosan. Addig is itt az új album, amelyhez limitált példányban ampullákba gyűjtött vörösiszapot is kaphat, aki időben beszerzi a CD-t.
Nagaarum_Homo_Maleficus_2017
Kiadó:
Stílus:
black/doom/post metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.A befalazott (07:18)
2.Az elvhű (05:23)
3.Vassal nevelt (05:26)
4.Cipelők (06:07)
5.Mens dominium (06:24)
6.Dolgunk végeztével (09:57)
7.Kolontár (05:07)
Írta:
farrrkas
2017. május 7., vasárnap, 12:27
Facebook:
srppk 2017. május 14., vasárnap, 21:13
srppk
Csatlakozott:
2014. február 28.
Hozzászólások: 43
Hmm, úgy látom (hallom) az alkotó nagy kedvence a Celic Frost Monotheist albuma. ;-)
McFrost1977 2017. május 13., szombat, 13:40
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 851
Itt van a monitorom előtt a cd, mellette az ampulla. A lányom(9) napok óta kerülgeti, tetszik neki, meg akarja szerezni magának. Ma rászánta magát és megkérdezte mi ez, honnét van és miért. Elmondtam neki mi ez, honnét van, mi történt, mutattam képeket a neten, a borítón és közben meghallgattam vele a Kolontár c. dalt..... csak érdekesség képpen írom le, nem akarom, hogy ilyen dolgokon "agyaljon", inkább babázzon még.
Persze az ampulla az enyém! :-)
--
Én gyönyörű életem,
szarvas, vidd tovább.
Én csodaszép életem,
róka, vidd tovább.
boymester 2017. május 7., vasárnap, 13:36
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3181
Érdekes és magával ragadó, mint mindig.
--
Youtube csatorna
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
Airbourne, Desecrator
október 29.,
Barba Negra
Back to the Roots Part II.
október 30.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.028 seconds to render