Cured but not healed (2017)

A Kolp az egyik kedvenc black metal bandám. Néha a Veér, de a jelen kritika tárgyát képező kétszemélyes horda olyan mélyen merül a sötétségben, ami számomra mindig is a black metal legvonzóbb oldala volt. A Veér ennél "vidámabb" (itt remélem, mindenki érti a viccet). A nagyfokú elborultság, és rottyantság mellett a hangszeres Knot viszont kiválóan tud figyelni a zenei élre is. A valódi black metalnak mindig része kell legyen egy kicsit az igénytelenség, és most kinyilatkoztattam, ami ebben a műfajban veszélyes, mivel talán olyan látszatot kelt, mintha szakértőnek próbálám magam feltüntetni. Erről természetesen szó sincs, csak próbálom az észrevételeimet képernyőre vetni.
Szóval Knot mestere annak, hogy miképpen kell a koszt a kifinomult hangulatkeltéssel ötvözni, és ez mindig is a banda fő erőssége volt. Emp barátom mondta pár napja, szó szerint idézve: "Jó ez a recsegés a vokálon meg a gitáron. Próbalkoztam ezzel de mindenhogy szar volt. Túl jók már a pluginek. Minden tökeletes es kristálytiszta. Meg kell küzdeni azért hogy szarul szóljon". Knot megtalálta a módszert. Négysávos magnón rögzíti a témákat (időnként csak egy részüket), ami köztudottan hordoz magával némi zajt, recsegést, ő egyszer úgy fogalmazott, hogy aki a tiszta hangzást szereti, annak nem való ez az eljárásmód. 

 

A lemez az első három dalában sodró, lendületes és roppant szórakoztató. Aztán jön a Pitch-dark circles, amihez bizony elhatározás kell elsőre. Tipikusan az a fajta témázás, ami sokadjára fedi fel önmagát. A több sávon futó gitárhangok a végén, a monoton, lassú dob olyan, mintha valakit a földön húznának a sírja felé, amit előzőleg vele ásattak meg. A The pit hozza a klasszikus vonalat egy fasza lüktető galoppozással. A címadó tételben Jim Jones tipikusnak mondható, védjegyszerű vokális eszközével nyit, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mikor valakinek a feje kiemelkedik egy hínáros tóból, és elkezd hörögni. Nagyon fájdalmas, túlvilági... Egyszerre jó és rossz hallgatni. A lemezt záró Decompose egy másik változata már szerepelt a két évvel ezelőtti Leiruval közös spliten. Nekem az a változat jobban tetszett egyébként. Knot szólt, hogy ez ugyanaz a dal. Nem tűnt fel, mert azt hittem, hogy azért ismerős, mert a promóként korábban már kinyomott YouTube tételt hallgatom.

Talán a Being my child a kedvencem a kiadványról meg a címadó. Előbbiben a melankolikus kezdés és a kiállást követően (majd Jim Jones hínáros tavas bekúszása után) belendülő blast beat és a magasan játszott basszusgitár ügyesen alapozza meg a lényegi részben a hatásos tervszerű harmoniákat. A magas trillázó gitár pedig tovább tornássza az érzést. Finom részletek vannak betoldva, mint például a második kiállás utáni basszushangok. A Cured but not healed pedig kiváló választás címadó tételnek. A befejezése parádés de vészjósló is... Feszültségkeltés hallgatható zenei eszközökkel.

Háromféle formátumban érhető el a Cured but not healed lemez. 50 darab digipak, 450 műanyagtokos CD és 60 darab kazetta készült összesen. A kivitel puritán nyers, ami passzol a zenéhez és a hangzáshoz. Ezt illetően egy dolgot találtam, amin javítanék valamennyit és az a sztereó hangzás. Összehasonlítás képpen a black metal második generációs vonulata alapművének tekinthető Darkthrone lemez, a Panzerfaust sokkal szélesebben szól. Lehet, hogy a Kolp két tagjának a töke teli van a Darkthrone hasonlatokkal, de ezzel szerintem együtt kell éljenek. Mellesleg semmi koppintást nem érzek, csak némi hatást, mivel a duónak megvan a saját hangzása, a saját érzelemvilága, és másnak érzem a sötétségét annál, mint amit 25 éve vetítettek le a műfaj nagyjai.
2017-ben is lehet úgy fekete fémet csinálni, hogy ne essünk át a ló túloldalára, tulajdonképpen önparódiával magunk felé, de még mindig megmaradjon a zene picsán rúgás jellege. Ennek egyetlen záloga talán a feltűnősködés kerülése, amit a Kolp két tagja a rájuk jellemző ösztönös természetességgel kiválóan hoz. Valószínű abban rejlik a titkuk, hogy nem akarnak semmilyenek sem lenni, nincs színház. Csak a black metal...



Kolp_Cured_but_not_healed_2017
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Air decrease (05:41)
2.Let the pale inside (04:02)
3.Being my child (05:32)
4.Pitch-dark circles (04:49)
5.To the pit (06:30)
6.Cured but not healed (04:35)
7.Decompose (till only skin remains) (04:43)
Írta:
Nagaarum
2017. május 12., péntek, 09:35
Facebook:
Interjú: A Kolp hangszerese Knot lett kifaggatva
Interjú, Nagaarum @ 2017. május 21., vasárnap, 08:20
Veér - 27 (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. július 9., csütörtök, 09:19
Kolp interjú
Interjú, Nagaarum @ 2015. április 28., kedd, 19:52
Kolp - Leiru - Split (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. április 17., péntek, 07:32
Kolp - The valley of plague (EP) (2013)
Kritika, Nagaarum @ 2013. május 31., péntek, 07:01
Koncertek
A Night Beyond Doom
május 26.,
ShowBarlang
Preoccupations, Middlemist Red
május 28., 20:00,
A38 Hajó
I Am Morbid, Necrophagia, Helsott
május 31.,
Dürer Kert
Metal Fest Open Air 2017
június 2., 10:00,
Metal Fest Open Air Plzeň, Lochotínský Amfiteatr
Psychic Warfare World Tour 2017
június 6., 20:00,
Akvárium Klub
Starmourner European Tour 2017
június 6.,
Dürer Kert - Kisterem
Sleazy Filth Tour
június 6.,
Drrpnc
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.012 seconds to render