Cured but not healed (2017)

A Kolp az egyik kedvenc black metal bandám. Néha a Veér, de a jelen kritika tárgyát képező kétszemélyes horda olyan mélyen merül a sötétségben, ami számomra mindig is a black metal legvonzóbb oldala volt. A Veér ennél "vidámabb" (itt remélem, mindenki érti a viccet). A nagyfokú elborultság, és rottyantság mellett a hangszeres Knot viszont kiválóan tud figyelni a zenei élre is. A valódi black metalnak mindig része kell legyen egy kicsit az igénytelenség, és most kinyilatkoztattam, ami ebben a műfajban veszélyes, mivel talán olyan látszatot kelt, mintha szakértőnek próbálám magam feltüntetni. Erről természetesen szó sincs, csak próbálom az észrevételeimet képernyőre vetni.
Szóval Knot mestere annak, hogy miképpen kell a koszt a kifinomult hangulatkeltéssel ötvözni, és ez mindig is a banda fő erőssége volt. Emp barátom mondta pár napja, szó szerint idézve: "Jó ez a recsegés a vokálon meg a gitáron. Próbalkoztam ezzel de mindenhogy szar volt. Túl jók már a pluginek. Minden tökeletes es kristálytiszta. Meg kell küzdeni azért hogy szarul szóljon". Knot megtalálta a módszert. Négysávos magnón rögzíti a témákat (időnként csak egy részüket), ami köztudottan hordoz magával némi zajt, recsegést, ő egyszer úgy fogalmazott, hogy aki a tiszta hangzást szereti, annak nem való ez az eljárásmód. 

 

A lemez az első három dalában sodró, lendületes és roppant szórakoztató. Aztán jön a Pitch-dark circles, amihez bizony elhatározás kell elsőre. Tipikusan az a fajta témázás, ami sokadjára fedi fel önmagát. A több sávon futó gitárhangok a végén, a monoton, lassú dob olyan, mintha valakit a földön húznának a sírja felé, amit előzőleg vele ásattak meg. A The pit hozza a klasszikus vonalat egy fasza lüktető galoppozással. A címadó tételben Jim Jones tipikusnak mondható, védjegyszerű vokális eszközével nyit, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mikor valakinek a feje kiemelkedik egy hínáros tóból, és elkezd hörögni. Nagyon fájdalmas, túlvilági... Egyszerre jó és rossz hallgatni. A lemezt záró Decompose egy másik változata már szerepelt a két évvel ezelőtti Leiruval közös spliten. Nekem az a változat jobban tetszett egyébként. Knot szólt, hogy ez ugyanaz a dal. Nem tűnt fel, mert azt hittem, hogy azért ismerős, mert a promóként korábban már kinyomott YouTube tételt hallgatom.

Talán a Being my child a kedvencem a kiadványról meg a címadó. Előbbiben a melankolikus kezdés és a kiállást követően (majd Jim Jones hínáros tavas bekúszása után) belendülő blast beat és a magasan játszott basszusgitár ügyesen alapozza meg a lényegi részben a hatásos tervszerű harmoniákat. A magas trillázó gitár pedig tovább tornássza az érzést. Finom részletek vannak betoldva, mint például a második kiállás utáni basszushangok. A Cured but not healed pedig kiváló választás címadó tételnek. A befejezése parádés de vészjósló is... Feszültségkeltés hallgatható zenei eszközökkel.

Háromféle formátumban érhető el a Cured but not healed lemez. 50 darab digipak, 450 műanyagtokos CD és 60 darab kazetta készült összesen. A kivitel puritán nyers, ami passzol a zenéhez és a hangzáshoz. Ezt illetően egy dolgot találtam, amin javítanék valamennyit és az a sztereó hangzás. Összehasonlítás képpen a black metal második generációs vonulata alapművének tekinthető Darkthrone lemez, a Panzerfaust sokkal szélesebben szól. Lehet, hogy a Kolp két tagjának a töke teli van a Darkthrone hasonlatokkal, de ezzel szerintem együtt kell éljenek. Mellesleg semmi koppintást nem érzek, csak némi hatást, mivel a duónak megvan a saját hangzása, a saját érzelemvilága, és másnak érzem a sötétségét annál, mint amit 25 éve vetítettek le a műfaj nagyjai.
2017-ben is lehet úgy fekete fémet csinálni, hogy ne essünk át a ló túloldalára, tulajdonképpen önparódiával magunk felé, de még mindig megmaradjon a zene picsán rúgás jellege. Ennek egyetlen záloga talán a feltűnősködés kerülése, amit a Kolp két tagja a rájuk jellemző ösztönös természetességgel kiválóan hoz. Valószínű abban rejlik a titkuk, hogy nem akarnak semmilyenek sem lenni, nincs színház. Csak a black metal...



Kolp_Cured_but_not_healed_2017
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Air decrease (05:41)
2.Let the pale inside (04:02)
3.Being my child (05:32)
4.Pitch-dark circles (04:49)
5.To the pit (06:30)
6.Cured but not healed (04:35)
7.Decompose (till only skin remains) (04:43)
Írta:
Nagaarum
2017. május 12., péntek, 09:35
Facebook:
Interjú: A Kolp hangszerese Knot lett kifaggatva
Interjú, Nagaarum @ 2017. május 21., vasárnap, 08:20
Veér - 27 (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. július 9., csütörtök, 09:19
Kolp interjú
Interjú, Nagaarum @ 2015. április 28., kedd, 19:52
Kolp - Leiru - Split (2015)
Kritika, Nagaarum @ 2015. április 17., péntek, 07:32
Kolp - The valley of plague (EP) (2013)
Kritika, Nagaarum @ 2013. május 31., péntek, 07:01
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.029 seconds to render