Opposer (2017)

    Több száz írással a hátam mögött sem tartom magam igazi kritikusnak, inkább hobbi firkásznak, aki talán hallott már annyi zenét, hogy legyen némi hitelességi alapja, nem vezérel más, pusztán az élvezet, ami időnként a zenekarok utáni kutakodással jár, valamint a tó medrének bűzös iszapjából előhorgászott aranytallérok, amik másnak is tudnak örömet okozni az által, hogy felleltem őket. A kritikák, vagy inkább magánvélemények, ismertetők elkészítése közben gyakran olvasok utána zenekaroknak és futok bele nem egy külföldi cikkbe, írásba, de még ezek sem tudnak igazán befolyásolni egy-egy vélemény kialakításában köszönhetően szégyellni valóan gyér nyelvtudásomnak. Viszont azon mindig meglepődök, hogy egyes források milyen fantasztikus pontszámokkal tudnak ellátni néhány lemezt, ahogy azt a dán Deus Otiosus esetében is tapasztaltam. Az egyébként egész jó, de messzemenően a középszerűségnek szentelt death metal fészekrakóhelyeként funkcionáló Great Dane hozta el nekem a koppenhágai brigád immár negyedik, Opposer című nagylemezét, melyről egy "kolléga" egy külföldi oldalon úgy nyilatkozott, hogy azért nagyszerű lemez, mert ő szereti a death metalt, ez pedig death metal. Érvei elfogytával írt még kicsit arról, hogy milyen jó volt a legelső lemeze a brigádnak, amit nagyon szeretett. Nem csoda hát, hogy több ilyen cikk után az előttem tornyosuló promó halomból rögtön ráharaptam a lemezre, várva a katarzist, amit egy jóféle, minőségi, mégis underground, régi sulis death nyújthat. Törjenek csak a nyakcsigolyáim, áradjon a kriptaszag! 
   A teljesen átlagos és jellegtelen borító sem tántorított el, az albumot nyitó Kneel pedig steril hangzása és a banda érezhető thrash metalos befolyásoltsága ellenére húzós kezdésnek bizonyulva rántott magával, bár alig több, mint három perces játékidejével bizonytalanságot is keltett, mert maga a lemez majdnem háromnegyed óra, amit hasonló dalokkal feltöltve ilyesztőnek hathat. A némileg változatosabb Disturbing The Dead már ismerősnek lehet bárkinek, aki hallott már néhány death metal lemezt és nem Grönland egyik gleccserén lógatta a lábát a 90-es években, a dal 4 perc fölé nyújtása az ismétlődő refrénnel pedig már a popzene kínosságát idézte meg számomra. A magát nyugodtra füvező In Flames hangjaival indul a Stand Your Ground, ami voltaképp szintén a Disturbin The Dead, csak próbálja álcázni magát néhány kisebb különbséggel. A szerencsére gyorsabb és nosztalgikusabb Haunter punkos, rockos hangulata azért visszaad abból, amit én is megtapasztaltam, amikor meghallgattam a csapat egészen frappáns, de szintén nem kihagyhatatlan bemutatkozását, ebből a lazaságból, frissességből kellett volna több a lemezre, bár ez sem volt képes kitölteni ötletekkel a rétestésztaként nyújtott dalt. Mindez még kínosabbá válik az öt perc feletti Towering Flames következtében, ami után elgondolkodtam rajta,hogy talán a kiadó csak nekem nem fizet egy pozitív kritikáért, mert a dal nyugodtan lehetett volna az utolsó is, annyira kínosan ötlettelen és érdektelen. Ha a lemezen szereplő sorrendben vették fel a dalokat, akkor lehet, ők is a térdükre csaptak és kijelentették, hogy tudnak jobbat is, mert a címadó The Opposer már jóval változatosabb produktum lett, ami időnként még azt a kérdést is felvetette bennem, hogy hol voltak ezek a srácok az eddigi közel 20 percben? De ez mindegy is, mivel a folytatásban 4 újfent egymáshoz nagyon hasonlatos  szerzeményt kapunk néhány ígéretes csúcsponttal, jobban sikerült thrash meneteléssel, de többnyire gőgösen, elégedett pofával pöffeszkedik a minőség trónján a sokszor hallott, tapasztalt középszer, aminek köszönhetően a lemez ismertsége nem attól függ majd, hogy szereti-e valaki a death metalt.
   Ha a rajongóknak egy izmos old school lemez az örök szerelem, akkor a Deus Otiosus csak annyi, mint megfordulni valaki után az utcán és füttyenteni egyet elismerésképpen. A lemez érzelemmentes, számító és törekvései ellenére elég modern hangzású, ami alapvetően megöli az egészet. A műfaj fanatikusainak minden esetre érdemes próbát tenni a zenekarral, de nekik is inkább a 2010-es Murderer, vagy az utána érkező Godless lemezt ajánlom, aki pedig nem bírja, ha megmondják mit szeressen, az vesse bele magát a kiadványba a zenekar bandcamp oldalán, mert lehet az én készülékemben van a hiba...

Deus_Otiosus_Opposer_2017
Kiadó:
Stílus:
death/thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Kneel (03:36)
2.Disturbing the Dead (04:16)
3.Stand Your Ground (03:45)
4.Haunter (04:28)
5.Towering Flames (05:12)
6.The Opposer (04:03)
7.To the Graves (03:58)
8.Return to Slavery (04:26)
9.Greater Horror (04:05)
10.March of the Unworthy (04:12)
Írta:
boymester
2017. augusztus 7., hétfő, 13:39
Facebook:
Death Control - Awaiting Us All (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 16., szerda, 13:25
Anasarca - Survival Mode (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 13., vasárnap, 21:59
From The Shores - Of Apathy (2016)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 2., szerda, 18:32
Endless Affliction - Total Abliteration (2017)
Kritika, Werewolfrulez @ 2017. július 23., vasárnap, 21:47
False Reality - End Of Eternity (2016)
Kritika, boymester @ 2017. július 19., szerda, 10:21
Koncertek
Jomsviking European Tour 2017
augusztus 23.,
Barba Negra Track
Rock On! Fest 2017
szeptember 2.,
Barba Negra Track
Rock Fesztivál Budapest 2017
szeptember 8., 14:00,
Kincsem Park
Salting Earth Euro Tour 2017
szeptember 13., 20:00,
A38 Hajó
szeptember 17.,
A38 Hajó
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.031 seconds to render