Easy Trigger
Ways of Perseverance (2016)

Az Atomic Stuff kiadványait, promó CD-it hónapokig kerülgetem, mielőtt nekiülnék megírni az ismertetőt róluk. Az olasz Easy Trigger aktuális albumát is lelkesen meghallgatom havonta egyszer, amióta nálam van, de már nem húzhatom tovább, le kell írnom, amit gondolok. Főleg, hogy lassan már kívülről fújom a refréneket, pedig mondhatom, semmi szükségem rá. Nem akarom elvenni senki kedvét egy potenciálisan jó lemeztől, egyszerűen csak arról van szó, hogy a mediterrán nyár ismét a jegesmedve szemszögéből mutattatik be. Utóbbi én lennék, de persze nem lehet minden promó CD-t megválogatni.

A magyarázkodás után, lássuk, mit nyújt az egyébként lendületes, lelkes olasz csapat. Ha a borítóról nem derült volna ki, nem mocsári death metalról van szó, viszont akik hard rockra, heavy metalra, sleaze/glam metalra, rock’n’rollra tippelnek, azoknak igazuk van. A néhol alternatívba, néhol keménykedő, riffelős metalba hajló talpalávaló olyan bandákra emlékeztet, mint a Skid Row, Guns’n’Roses, Mötley Crüe, annyi különbséggel, hogy kósza pillanatokra be-benyit az ajtón az Iron Maiden, a Judas Priest, vagy urambocsá’ a Megadeth. Alapvetően groove-os, riffelős, többnyire herezacskóval rendelkező zenéről beszélünk, lehet rá bólogatni, lábfejet mozgatni, autót vezetni, flörtölni, és bulik pozitív háttérzenéjére is tökéletesen alkalmas.


Minden cinikus hangnemet félretéve, a lemez tíz kerek dala megáll a lábán, némelyek többé, mások kevésbé, a hangzás szerencsére vastag, a hangcuccon rendesen megdörren a CD. Az énekesen természetesen sok múlik egy ilyen zenekarban, de az Easy Trigger kihúzhatja magát a tükör előtt e téren. A frontember magabiztosan hozza a műfajra jellemző, tipikusan dallamközpontú vokált, néha meg-megpróbálkozik egy metalosabb, karcosabb, Tim Owens-féle kiáltással, és bár az a szint egy ranglétrával feljebb van, az énekes itt nyújtott teljesítményét mindenképpen dicséret illeti, hangja rendelkezik azzal a tartománnyal, amelyet a dalok lendülete, dallamvilága megkövetel. Máshogy fogalmazva, a megfelelő énekest állította csatasorba a csapat, bár én személy szerint nem venném zokon, ha több mélységet, vastagságot ki tudna csikarni a hangjából. Az viszont különösen nagy megkönnyebbülés, hogy keveset „nyávog”, amit általában nem sokáig tudok elviselni, még Axl Rose esetében sem.

Középtempós, rock’n’rollos, néhol punkos dalok követik egymást az album első felében, amelyek a lazább, szellősebb, autózósabb fajtából valóak. A negyedik dalban már a kellemesnél több a „nyávogás”, viszont éppen a Megadeth-es refrén menti meg a dalt. Bárcsak ilyen lenne az egész lemez… viszont akkor már egészen más műfajról beszélnénk. A dobost hadd emeljem ki a Turn to Stone dalban, igazán metalos, amit itt bemutat, főleg a dal vége felé, a gitáros vastag játékával együtt.



A legnagyobb sláger talán a One Way Out, nekem viszont egyáltalán nem tetszik, főleg a csordavokál idegesít nagyon. Másoknak, lehet, éppen ez a dal jön majd be elsőre. A szerény klip sem véletlenül készült éppen erre a dalra. A Blind a lemez félballadája, keménykedő gitáralapokkal, nyálas szólóval, rock’n’rollos levezetéssel. Több szót nem érdemel, ahogy a Tell Me a Story sem. A hatos, hetes, nyolcas track a lemez legfelszínesebb néhány perce. A Sold Out és a The Sand viszont visszahozzák a metalos élt az album végére, és vele együtt a jókedvemet. Az előbbiről a magyar Omen Jelek című lemeze is eszembe jutott, a tökös riffek miatt.

Nagy előnye az anyagnak, hogy a metal felől érkezők is megtalálhatják benne azt a „dögöt”, ami nem feltétlenül van meg más rock’n’roll/hard rock korongon, de érzésem szerint, az alternatív világot kedvelők is rá tudnak erre kattanni. Ha lazítani van kedved, és hosszú úton vagy éppen, rakd be a Ways of Perseverance albumot, tekered fel a hangerőt, és ne gondolj semmire. A legjobb módja, hogy megszeresd ezt a lemezt!
Easy_Trigger_Ways_of_Perseverance_2016
Kiadó:
Stílus:
sleaze/hard rock
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.My Darkness (2:41)
2.Land of Light (3:50)
3.The Watchmaker (2:47)
4.God Is Dead (4:40)
5.Turn to Stone (2:58)
6.One Way Out (2:56)
7.Blind (4:53)
8.Tell Me a Story (3:56)
9.Sold Out (3:55)
10.The Sand (3:44)
Írta:
farrrkas
2017. augusztus 25., péntek, 17:33
Facebook:
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.01 seconds to render