Foo Fighters
Concrete and Gold (2017)
Úgy tűnik, nálam minden második Foo Fighters sorlemez jön be igazán. Legalábbis a megjelenésük után rövid időn belül, mert azért később hosszabb-rövidebb idővel beérnek.
A 2011-es Wasting Light - a definitív FF album számomra, ami nagyjából azóta állandó vendége az autóm CD-tárjának - után sem a Sonic Highways, de a Saint Cecilia EP sem költözött be tartósan a lejátszóba. Nem mintha nem lennének rajtuk jó dalok, de az összkép valahogy nem állt össze.
A nyári koncerteken már játszott meg az előzetesen kihozott klipes új dalok (Run, Sky Is A Neighbourhood, La Dee Da, Sunday Rain) viszont kedvező előjelek voltak. Nincs is csalódás. A Grohl-művek ereje teljében tért vissza egy olyan lemezzel, ami az eddig sem egydimenziós banda még újabb arcait mutatja meg.


Nem hat ugyan elsőre a teljes lemez, de az olyan dalok, mint a zseniális klippel megtámogatott Run, ami szerintem már most ott van a csapat örökzöldjei között. Nem nyújt sok újdonságot, viszont annyira fogós és húzós, hogy nem véletlenül volt akkora tombolás rá a koncerten.


A másik videóval megtámogatott dalt is mindenképpen ki kell emelni. A Sky is a Neighbourhood inkább a visszafogottságával hódított meg. Ebben a vonósok is sokat tesznek hozzá.


A lemezen jó sokan vendégszerepelnek, talán a Make It Right-ban la-la-lázó Csakbennhajogeren…, akarom mondani Justin Timberlake a legmeglepőbb, de a Sunday Rain-ben vendégeskedő muzsikus még nagyobb “fogás”, ha szabad így fogalmazni. De erről majd a maga helyén.

A La Dee Da jó fuzzos, a Dirty Water meg ilyen lazulós, kávéházi hangulatú tétel, talán szvinges(?) is kicsit. A felénél aztán odalépnek és ilyen pumpálós, kicsit fuzzos gitárokkal gyorsul fel a nóta. Dave-ék jól osztották el a dalokat is, változatos lett a lemez.
Számomra az Arrows az a dal, ami úgy indul, hogy azt érzem, ez az, ami a leginkább kilóg a sorból. Talán nem túlzás a Pink Floyd említése sem a nyitánnyal kapcsolatban, de aztán egy perc táján szépen megérkezik a “tipikus” FF érzés.

A Happy Ever After (Zero Hour) épp csak annyira The Beatles, amennyire még nem fáj. Mondhatjuk, hogy inkább tiszteletadás a dal. Nekem még tetszenek is az ilyenek, mert pont azt mutatják meg, hogy az adott csapatok milyen hatásokkal bírnak.
A Sunday Rain-t már hallhattuk a júniusi bulin. Igaz, akkor nem igazán tudtam még megítélni. Most a sokadik hallgatás után azt érzem, ilyen visszafogott, ám hol reggea módra lüktető, hol progrock/AOR jellegű popdalt eddig nem találunk a Foo Fighters életműben. A nóta második fele mondjuk nekem már inkább az Aerosmith dolgait idézi. (Mondjuk Steven Tyler-ék sem egydimenziós banda.) Bár nem ismerem a producer Greg Kurstein munkáit, de gyanítom, itt érhető tetten leginkább a hatása. Ráadásul nem kisebb név vendégeskedik (dobol), mint Sir Paul McCartney. A végére meg ilyen free jazzes klimpírozás került, ami mégsem zavar.


A bő háromnegyed órás lemezt a címadó tétel zárja, ami az Iommi-féle gitártémák súlyosságát a Beatles dallamaival vegyíti remekül egy jól kidolgozott tételben.

Mit lehet összegzésül mondani? A Concrete and Gold lemezen talán minden eddiginél szélesebbre tárták Dave-ék az ajtókat. Olyan hatásokat is megmutattak, amik eddig - ennyire jól hallhatóan legalábbis - nem voltak szembetűnőek. Nehéz megmondani mennyire befolyásolta a dalszerzést a rock lemezen eddig nem dolgozó producer, nem hiszem, hogy nélküle nagyon más dalokkal teli albumot hallhatnánk.
Ha a pörgős, slágeres Foo Fighters-re vágysz, akkor óvatosan közelíts, ha viszont tetszik, hogy Grohl és csapata kész kísérletezni, és meglepő dolgokkal is előrukkolni, akkor nem tévedhetsz. Csak azért nem maximum a pont, mert azt a Wasting Light érdemli nálam.Mentés
Foo_Fighters_Concrete_and_Gold_2017
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
rock
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.T-Shirt
2.Run
3.Make It Right
4.The Sky Is A Neighborhood
5.La Dee Da
6.Dirty Water
7.Arrows
8.Happy Ever After (Zero Hour)
9.Sunday Rain
10.The Line
11.Concrete and Gold
Írta:
9000Sanyi
2017. szeptember 29., péntek, 05:57
Facebook:
Koncertek
Maximum Evocation Tour 2017
október 26., 20:00,
Barba Negra
Igorrr, Broken Note
október 26.,
Dürer Kert
Anathema - The Optionist Europe 2017
október 27.,
Dürer Kert
20 Years Of Plays Metallica By Four Cello
október 27.,
Művelődési Központ (MOM)
The Wrong Tour to Fuck With Europe 2017
október 27.,
Supersonic - Blue Hell
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.042 seconds to render