Eroded Corridors Of Unbeing (2017)
 
  Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, cuki kisállatból szörnyeteggé váló manók, cápák és egyéb tenger mélyéről érkező rémségek, halhatatlan álarcos tömeggyilkosok és a karácsonyi vásárra özönlő agymosott tömeg méretének megfelelő zombi hordák támadtak már rá a nagyérdeműre, hogy néhány kellemetlen, mégis adrenalin löketével jóleső félelem érzetet keltsen az unalmas hétköznapok sodrában. A ránk támadó lények megszámlálhatatlanok, főleg, ha hozzá vesszük az olyan produkciókat, melyben egy mutáns krokodil-cápa keverék küzd meg az óriás robot pitonnal…
    Mégis, még a filmek terén is az marad meg bennünk leginkább, amiről nem tudunk semmit. Az ismeretlen, a feltételezett másik oldal, az árnyékvilág, mely az emberi szem elől rejtve marad, pusztán a karunkon égnek meredő szőrszálak jelzik számunkra, hogy van valami, amit nem érzékelhetünk normál szerveinkkel, az tudja igazán átitatni félelem receptorainkat. A megmagyarázhatatlan forrásból érkező hang, zárt helységben támadt hirtelen fuvallat és az ágyunk alatt, ajtók mögött lévő végtelenül mélynek tetsző sötétség az, mely ősi ösztöneinket felélesztve megmutatja nekünk, hogy milyen volt a világ az elektromosság és közvilágítás előtt, amit mi már el sem tudunk igazán képzelni.
    Ezeknek a rejtelmes gondolatoknak, felfedezetlen világoknak a kutatásában, megidézésében jeleskedik a 2012-ben alakult, denveri Spestral Voice zenekar, melyről nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy háromnegyed részt a Blood Incantation projektje. Ugyan nem friss a megalakulás, mégis csak most sikerült összehozniuk bemutatkozó lemezüket, mely a most tárgyalt Eroded Corridors Of Unbeing. A sok csúsztatásnak, demózásnak leginkább a zenekarból ki-belépő Casey Hogan (Clad In Darkness, Grok) volt az oka, akit most végre sikerült Eli Wendler mikrofon mögé állításával kiiktatni a képből. Érdekesség egyébként, hogy Wendler eddig leginkább a dobok mögött érezte jól magát (Abysmal Dimensions, Nekrofilth), ettől függetlenül könnyű szerrel ölt magára ósdi búvárruhát, merül alá a névtelen rettegésbe és böfögi fel gyomortájékról tapasztalatait. Ahogy az úgymond központi bandaként funkcionáló Blood Incantation, a Spectral Voice fő csapásiránya is a 90-es évek death metalja, mondhatni igazi forráselemzés, amibe beleültettek egy nagy adag disszonanciát, horrort és doom metalt. Hallgatás közben eszünkbe is jutnak majd szép sorjában a nevek: Asphyx, Bolt Thrower, diSEMBOWELMENT, Sorrow, Autopsy, Accidental Suicide, Cianide, vagy épp a kevésbé ismert, de nagyszerű Crimson Relic.
    Ha még mindig nem állt össze a kép, akkor egyértelműsítés következik: ha időtöltés gyanánt a Spectral Voice lakatlan elmegyógyintézetének meglátogatását választod, akkor death/doom metal vár rád a 90-es évek első feléből merítve. Minimális érzelem, minimális dallamvilág, pusztán a kísértetjárta folyósók lecsupaszított kongása, túlvilágról érkező zajai maradnak összekötve olyan orrfacsaróan erős penész szaggal, mellyel a legbuzgóbb sajtimádó sem tudna mit kezdeni. Ehhez a hangulathoz kapcsolódik az ének, a hangzás, a teljes koncepció, mely a lemez első felében ugyan változatos tempókkal és agresszív robbanásokkal is kényeztet, egyre távolabb sodródik arra a bizonyos ismeretlen, felfedezetlen területre, ahonnan már csak sejtések, megérzések formájában képes reagálni a valóságra.
    A lemez egységes színvonala ellenére ugyanakkor időnként, főleg a hangulatkeltésnek szánt zajongásoknak köszönhetően, melyek olykor főszerepet is kapnak, unalmassá tud válni, amiért nagy kár, valamint háromnegyed órája egészen soknak tűnhet, ha nem a megfelelő élethelyzetben, érzelmi állapotban nyúlunk a meglehetősen ocsmány küllemű lemezhez (pl. ne ezt kapard elő a CD halom alól az ünnepi vacsorához), mely egyébként pontosan olyan förtelmet tartalmaz, mint maga a borító. A Blood Incantation híveit is óvatosságra intem, mert itt bizony szemrebbenés nélkül funeral doom lassúságik zuhanhatunk vissza egy cammogós aprítás után, ami messzebb áll a kitaposott ösvénytől. Ettől függetlenül biztosan előkerül még a Spectral Voice, mely viszontagságos körülmények utáni debütálása ellenére bőven megérdemli a figyelmet, néha még az elérni kívánt borzongást is egészen jól adja a zene, a most már erősnek tűnő felállás pedig még okozhat nekünk meglepetést. A Visions of Psychic Dismemberment című opusz miatt pedig képtelen vagyok 9 pont alá menni... A teljes kiadvány meghallgatható a Dark Descent bandcamp oldalán. 


Spectral_Voice_Eroded_Corridors_Of_Unbeing_2017
Kiadó:
Stílus:
death/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Thresholds Beyond (07:36)
2.Visions of Psychic Dismemberment (14:29)
3.Lurking Gloom (05:37)
4.Terminal Exhalation (08:39)
5.Dissolution (09:59)
Írta:
boymester
2017. november 11., szombat, 15:17
Facebook:
Nekromant - The Nekromant Lives (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 14:17
Crowhill Tales - If I Were A Crow (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 20., szombat, 10:13
Pale Divine - Pale Divine (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 14., vasárnap, 14:07
Owl - Nights In Distortion (2018)
Kritika, McFrost1977 @ 2018. október 14., vasárnap, 13:28
Black Oath - Behold The Abyss (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 7., vasárnap, 15:21
Acolytes Of Moros - The Wellspring (2018)
Kritika, boymester @ 2018. október 7., vasárnap, 15:13
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.106 seconds to render