Regulus
Qadralith (2017)

 

A Regulus 2012-ben alakult, Sheffield székhellyel. Két EP-t követően 2014-ben ki is adták első nagylemezüket, Smoke címmel. Egy évre rá egy újabb EP-vel jelentkeztek, majd tavaly tavasszal érkezett ezen írás tárgya, a második album. Mely a Quadralith címet kapta a keresztségben. Az első korong címe, illetve az aktuális lemez borítója alapján azt hiszem könnyen be lehet lőni az angol srácok által játszott muzsika stílusát.
Talált, süllyedt: stoner rock/metalban utaznak.

Nem mondom, hogy nem jön át zenéjük hallatán a füstös, sivatagi életérzés, viszont azt sem állíthatom, hogy a műfaj krémjéhez tartoznának. Jól alkalmazzák a paneleket, a sound is autentikus, még ha nem is hozzák azt a "porszívó” hangzást, ami a Kyuss-ra, vagy épp a Fu Manchu-ra volt jellemző bizonyos lemezeiken.
Viszont tény, hogy a riffek ott vannak a szeren, sőt gitárszólók tekintetében is jeleskednek.
Továbbá számomra örömteli, hogy basszusgitárosuk olyan technikákat is alkalmaz, amik ebben a műfajban nem túl gyakoriak.

Pl. a Seven Tales Told slappeléssel nyit.
És bizonyítják ezáltal, hogy a slap technika nem csak a funky alapú zenéknek áll jól!
Luke Jennings minimálhangja is illik ehhez a muzsikához, de nem bántam volna, ha több fogós témával tudott volna előrukkolni. Mert bizonyos szinten a Thomas Osborne-nal elkövetett, roppant tetszetős gitárjátéka képes elfedni a vokál terén tapasztalható hiányérzetemet, de nem teljes mértékben.
A Bones is basszusgitárral indít, de ez a téma és a belépő málházós riff egyértelműen a honfitárs, stílusalapító Black Sabbath-ot idézi.
Ebben a frankó, blues-zal átitatott nótában Florence Body háttérvokálozik. Ad is némi pluszt a női hang a végeredményhez.



Az ezt követő szerzemények mindegyikében akad olyan megoldás, amire fölkapom a fejem, igaz ezek általában hangszeres témák, azon belül is legtöbb esetben a gitárosokhoz köthetők. Hol egy Lynyrd Skynyrd-esen ízes ikergitárszóló, hol egy feelinges elszállás, hol egy betonozó riff.
Bizony, pszichedelikus etapokat is hallhatunk a bő 50 perces játékidő alatt.
Egy instrumentális tételt is kapunk a Dutch képében. Itt a bőgős, Martyn Lucas-Bewick ismét elemében van, még egy patent szólót is megereszt!




Tehát tehetséges, képzett, technikás és hangulatos játékra egyaránt képes muzsikusok alkotják a Regulus-t, mégsem tudok maradéktalanul lelkesedni a Quadralith-ért. Valószínűleg ez az igazán kiugró dalok hiányának köszönhető.

És valószínűleg a mostani szürke, nyálkás idő sem a legalkalmasabb ehhez a muzsikához. 30 fokos hőségben, egy hűsító sörrel a kézben biztosan hatásosabb lenne...

Azért egy erős közepesnél semmilyen körülmények között sem érdemelnek rosszabbat tőlem!


Regulus_Qadralith_2017
Kiadó:
Stílus:
Stoner rock
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Dominion (05:14)
2.Last Chance to Die Young (04:55)
3.Seven Tales Told (03:16)
4.Bones (06:35)
5.Heart of Stone (04:51)
6.The Dream Reaper (05:31)
7.Poor Man's Grave (04:47)
8.Dutch (03:29)
9.Overcome (03:59)
10.Quadralith (08:25)
Írta:
oldboy
2018. január 6., szombat, 11:21
Facebook:
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render