Towards Atlantis Lights
Dust Of Aeons (2018)

 

    Nem igazán tudtam hova tenni a nemzetközi összefogás eredményeképp született Towards Atlantis Lights projektet a neve alapján, s mint kiderült, a világhálón sem nagyon sok információ található még róluk. Szó se róla, ezúttal nem maszkos, az ismeretlenség homályába burkolódzó előadók gyülekezetéről kell beszélnünk, pusztán annyira friss, annyira hirtelen előugró dologról, ami még nem igazán került be a köztudatba. Már amennyire egy ilyen bandára ez jellemző. Tehát információk, előzetes olvasgatás, tapogatózás helyett maradt a promó szövege, hogy death/doom metalban gondolkodnak és március 5-én debütálnak Dust Of Aeons című lemezükkel. Gondoltam némi melóhoz jól jöhet az újdonság aláfestő zenének, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy az ókori drámákat és történeteket meglovagoló alakulat nekem mérhetetlenül ismerősen hangzik és ez a kiadvány teljes figyelmet érdemel. Hamar kiderítettem, hogy az ismerős, végtelenül misztikus és legalább annyira öngyilkos hajlamokat keltő énekhang mögött Kostas Panagiotou áll, akit talán nem kell bemutatnom bizonyos köröknek, de azoknak, akik értetlenül állnak felette elárulom, hogy a 40 éves úriember nemcsak a funeral doom feltétlen megszállottja és művelője, hanem valószínűleg igazi munkamániás is. Hozzá tartozik tehát a misztika és nagyot csaptam a homlokomra: Pantheist. Ugyan Kostas más projektekben is bőséggel tevékenykedik, többnyire a billentyűket kezeli, ezért külön felüdülés volt számomra, hogy újfent hallhatom az énekhangját, míg a Clouds, Wastes, Landskap, Aphonic Threnody, Wijlen Wij, Bellator (csak a fontosabbak) lemezeken pusztán émelyítő billentyűi, orgona hangjai köszönnek vissza. A Towards Atlantis Lights tagságát természetesen ezekből a bandákból rántotta össze Kostas újabb őrületének prezentálására, mely az elveszett város pusztulásával és a hozzá kapcsolódó mitológiával foglalkozik a maga bánatos, ugyanakkor rettentően tiszteletteljes és alázatos módján. A klasszikus értelemben vett death/doom már csak a kiadó elhibázott promotáló szövegévé avanzsálódik percek alatt, mert épp annyira releváns, mint a bohócos hamburgert tápláló és értékes ételnek tartani. Itt bizony újabb funeral doom monolit hallható, Kostas korábbi projektjeinek minden védjegyével, finomságával a műfaj kemény magjának, aminek legjobb bizonyítéka a fél órás nyitó szerzemény, a The Bunker Of Life.
 
    Ez a dal nem csak hosszával követel magának tiszteletet, de minőségileg is oda helyezhető a legfinomabb funeral doom produktumok közé, főleg, ha a műfaj hagyományos, 90-es években gyökerező vonalát nézzük (Thergothon, Skepticism, Esoteric, Evoken). A hangulatos billentyűk, a már emlegetett kísérteties szépségű tiszta ének, az idő kerekét figyelmen kívül hagyó, lassan őrlő gitárok, a mély, de érthető hörgés kombinációja nem tud hibázni ebben a tételben. Néha meglódul az iram, de ezek az események szinte elenyészően vannak elosztva a korlátlan bánat tengerében. Régóta várok ilyen produkciót az elkövetőktől, de minden igyekezetük ellenére azért sikerült megtartaniuk néhány gyermekbetegséget is, ami továbbra sem helyezi majd őket az élvonalba és a mesterművek szerzői közé. Gondolok itt a Babylon's Hanging Gardens dalnak rövid, átvezetőnek hosszú, jellegtelen öt percére, ami képes a fél órás révületből azonnal a valóság talajára rántani és ásításra késztetni. Az újfent időigényesebb Alexandria's Library valamelyest javít az összképen, de nem igazán képes egy átlagosan jónak mondható funeral doom szintje fölé emelkedni. Leginkább a kettősség élteti a dalt, ahogy a keserédes dallamok a súlyos riffekbe kapaszkodnak, úgy egészíti ki benne a durva és tiszta ének egymást. A Greeting Mausolus' Tomb megint nehezen vehető komplett szerzeménynek, de a kiadvány végén megbocsájthatjuk neki céltalannak tűnő mivoltát, mert lezárásként még működhet is.
    Kezdeti lelkesedés, hatalmas hangulati adalékok és egy monumentális nyitány a Towards Atlantis Lights szerencséje a pontjaimat illetően, de bármennyire is középszerű a lemez második fele, vagy inkább utolsó negyede, nem tudok nyolc pont alá süllyedni a The Bunker Of Life meglétének köszönhetően. Lesz még idén jobb funeral doom lemez is, ettől függetlenül a rutinos zenészek, akik a stílus igazi megszállottjai, nem vallottak szégyent és lelkiismeret furdalás nélkül invitálhatnak minket egy történelmi utazásra. 



Towards_Atlantis_Lights_Dust_Of_Aeons_2018
Kiadó:
Stílus:
funeral death/doom metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Bunker Of Life
2.Babylon’s Hanging Gardens
3.Alexandria’s Library
4.Greeting Mausolus’ Tomb
Írta:
boymester
2018. február 6., kedd, 06:29
Facebook:
Presumption - Presumption (2017)
Kritika, boymester @ 2018. július 31., kedd, 12:39
Iron Void - Excalibur (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 25., szerda, 14:04
Angel Of Damnation - Heathen Witchcraft (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 24., kedd, 16:21
Mordor - Darkness... (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 19:45
Runemagick - Evoked from Abysmal Sleep (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 22., vasárnap, 14:38
Internal Void - Standing on the Sun (1993)
Kritika, boymester @ 2018. június 22., péntek, 16:17
Koncertek
Dark Bombastic Evening 2018
augusztus 15., 16:00,
Gyulafehérvári vár
Inner Awakening Festival X.
augusztus 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Fekete Zaj 2018
augusztus 17.,
Mátra-Sástó
DeathCrew fesztivál 2018
augusztus 17.,
Fedeles Lovarda
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.082 seconds to render