Apples (2018)

Tizenötödik nagylemezénél tart a veszprémi Nagaarum projekt, és azt kell mondanom, kimondottan jót tesz a lemez fogadtatásának, hogy mostanában legalább egy év eltelik két album között. Kivitelezés és terjesztés szempontjából sem mindegy, mennyi időt szán az ember egy-egy kiadványra. Úgy néz ki, hogy a projekt gyeplőjét kézben tartó T. G. is belátta ezt, mert egyre komolyabb kiadókhoz kerül, ami lehetővé teszi, hogy zenéjét az underground szélesebb köreiben is megismerjék. Már a Homo Maleficus is sokkal igényesebb booklettel jött ki, mint a korábbiak, de a brit Aesthetic Death és NGC Prod együttműködésében megjelenő Apples hatpaneles digipak verzióban kapható, ami újabb előrelépés.


Az Apples fordulópont lehet a Nagaarum diszkográfiában, legalábbis a több szembetűnő változás erre enged következtetni. A női ének felbukkanása az egyik ilyen üdítően új szín a palettán, bár amennyire eklektikus és széles skálán mozog a Nagaarum zenei világa, nem is annyira meglepő a dolog. Nem úgy ismerem T. G.-t, hogy bármi is korlátot szabna az elképzeléseinek. Ha szerinte valami jó ötlet, akkor azt meg is valósítja, és egyáltalán nem foglalkozik műfaji besorolásokkal vagy bármilyen nemű elvárásokkal. A másik fordulat az, hogy ezúttal angolul szólalnak meg a dalszövegek, ami nyilván nyitásként is értelmezhető a globális underground szféra felé, de nem akarnék túlzottan belemagyarázni semmit. T. G. Nagaarumnál sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, neki sokkal fontosabb a spontaneitás, ezért messzemenő következtetésekbe nem bocsátkoznék.

A Bandcamp oldalon McFrost HP-s kolléga Nagaarum eddigi életművének esszenciájaként emlegeti az új anyagot, amivel magam is egyetértek. Sőt, szerintem a GuilThee-s időszak is visszaköszönni látszik a dalokban. A dorombot is felvonultató New Tone akár az Eklektikán is helyet kaphatott volna, akárcsak a Varga Betty énekével előadott Edmond. Azért azt ne felejtsük el, hogy a Nagaarum kísérletezős, ambient zenét játszó projektként kezdte, és még a metalközpontúbb lemezeken is jócskán akadtak ambient betétek. A majd’ 70 perces Apples pedig bizonyos értelemben egyensúlyt teremt az ambient korszakos és a metalosabb Nagaarum között. Az utóbbin belül is inkább a doomhoz áll közelebb, de a tempósabb, fémesebb riffelés (Robert) is ugyanúgy belefér a repertoárba, mint a cirkalmas dallamok, hangok, zajok vagy akár a szabadon áramló hangfolyam. A GuilThee-hez még annyiban hasonlítanám az új korongot, hogy itt is szinte dalonként változik a műfaj (na jó, nem épp annyira, mint a GuilThee-ben.) Először az Isaac című szerzeményt volt szerencsém hallani hónapokkal ezelőtt, ám a végtelenül lassú tétel semmivel sem készített fel a lemez többi részére. Nincs két egyforma dal, minden szám újabb kihívás, azonban a Nagaarumra jellemző nyers gitárhangzás, és a rögtön beazonosítható dallamvilág egyetlen összefüggő szálra fűzi fel a lemez összes tételét. Ennek a formációnak ugyanúgy megvan a saját világa, mint például a Doomednak, ami hatalmas erény! Legyen szó zenéről vagy szövegekről, azonnal hallani, hogy ki készítette, kiszámítani mégsem lehet, milyen elemek bukkannak fel legközelebb.


Az Apples koncepciója ugyanúgy a tudományon alapszik, mint a D.I.M. lemez. Volt szerencsém a szövegeket eredetiben, magyarul elolvasni, és továbbra is az a véleményem, hogy az underground mezőny teljes egészét figyelembe véve is roppant egyedi megközelítésű sorokról van szó. T. G. Nagaarum egzakttudományok iránti szeretete töretlen, az alma nyilvánvalóan a tudomány szimbóluma, a címben lévő többes szám pedig több tudósra utal. Isaac Newton, Edmond Halley és Robert Hooke élete, munkássága, felfedezései és törekvései köszönnek vissza a dalszövegekből, meglehetősen tömören. Íme a Halley-üstökösről tett jóslat az Edmond című dalban, magyarul:

„Megmondom nektek felebarátim
hosszú emberöltő, s újra jő.
Hetvenhat év lesz mindössze,
de visszatér a hideg kő.”


Egyáltalán nem vokálközpontú a lemez, de ami hallható, az sokrétű. Az acsarkodós, recsegős hangnem háttérbe szorult, csak a Prism két sorában és a Robert című dal egy részében hallható. Mindez a tiszta ének malmára hajtja a vizet, de másképp, mint azt gondolnánk. Senki se számítson egyértelmű, harmonikus, „otthonosan” csengő énektémákra. Többnyire atipikusak, szokatlanok, elég csak a Prism első néhány sorát meghallgatni. De vannak egészen meglepő húzások is. Például a Robert című tétel második szakasza. A szándékos amatőrséggel előadott néhány sor hallatán az embernek az az érzése, hogy T. G. neurotikus antiéneke valamilyen mélyről fakadó ösztönös primitívség megnyilvánulása. Az Isaac ennek az ellentéte, T. G. hangjában rengeteg az érzés, és itt-ott olyan árnyalatokat is bemutat, amilyeneket még sosem hallottunk tőle. Maga a dal pedig hibátlan! A fájdalmasan lassú, szívbemarkolóan vontatott első részben a zene remekül kihangsúlyozza a vokál drámaiságát. A narrációkkal kiegészített űrbéli, hangulatos középrész pedig gyönyörűen torkollik egy szép szólóba, magas tónusú, fülbemászó dallamokba, és ezzel egyidejűleg mély, forgószélszerű gitártémába, amiből sokkal többet el tudtam volna viselni. Végigfut az ember hátán a hideg! Egyedül azt nem értem, miért kellett azzal a vibráló hanggal lezárni, szépen egybefolyhatott volna a Celestial Mechanism című ambient lebegéssel.


A New Tone-ban (A Newton áthallás nem lehet véletlen…) hallható kalapáló dobolás tovább erősíti bennem T. G. zsigeri, ösztönös erők iránti kötődésének feltételezését. Mégis, a doromb abszurditása és a furcsábbnál furcsább hangok közepette valahogy összeáll a kép, és működik a dolog. Ahogyan működik a lemez ambient oldala is. Aki lélekkel hallgat zenét és nem boncolja a hangokat atomjaira, beazonosítva minden effektet (ami mellesleg kiöl minden varázst a zenéből), annak képek jelennek meg csukott szemei előtt. A tanulmányaiba révedt Newton választott magánya és tudásszomja, a sötét tengeren hajózó Halley égboltja, Hooke megrögzöttsége, mizantrópiája, számításai fölött görnyedő háta. A különböző zajokkal megtűzdelt postos, atmoszferikus ambient dalok, dalbetétek, hangulati elemek, instrumentális részek a rejtélyekkel teli középkor hatalmas sötétségébe kísérnek, amelyben az ének, a dalszövegek, a fémes, karcos riffek a sötétségben felgyúló fényeknek felelnek meg. Az egyik legragyogóbb ilyen fény az Edmond című üstökös és azon belül is Varga Betty varázslatos éneke. Ahogy másoknak is, nekem is rögtön Anneke jutott eszembe Betty mennyei hangját hallgatva. Éteri, selymes hangszíne, csodás dallamai nemzetközi szinten is a legnagyobbakéval veszi fel a versenyt. Csak remélni tudom, hogy a jövőben több szerephez jut a Nagaarumban.

Bár több dalban hallható narráció, ezekről nem szeretnék szót ejteni, ahogyan a szövegek angol fordításáról sem, mivel ezekhez nekem személy szerint is közöm van. A borító azonban megérdemli, hogy külön megemlítsem, mert egyértelműen a legszebb a Nagaarum gyűjteményben.



Annak, aki most ismerkedne meg a Nagaarum világával, mindenképpen az Apples lemezt adnám a kezébe, de óva inteném, hogy kemény dióval lesz dolga. A hagyományos megközelítés nem vezet sokra, lennie kell egyfajta nyitottságnak a metalon túlra, fogékonyságnak a pszichedelikus hangulatokra, befogadóképességnek a szokatlan, a nem egyértelmű felé, a lemez bármilyen aspektusára vonatkozóan. Mindennemű elvárást félre kell tenni, és fejhallgatóval többször is neki kell vágni ennek a rögös útnak. Newton egy tengerparton játszadozó gyermekhez hasonlította magát, aki előtt „az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el”. Felületes meghallgatással ez a lemez is felfedezetlen óceán marad. El kell mélyedni benne, hogy az ember ráleljen a szép kavicsokra…
Nagaarum_Apples_2018
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
kísérletezős ambient/doom/post-rock/metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Gyönyörű
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Middle Age (04:32)
2.Isaac (07:05)
3.Celestial Mechanism (03:46)
4.Prism (07:55)
5.Robert (06:39)
6.Hermit (04:29)
7.Nullius in Verba (06:09)
8.Edmond (05:57)
9.Revelations (05:34)
10.New Tone (08:12)
11.Modern History (04:40)
12.Royal Society (04:20)
Írta:
farrrkas
2018. július 18., szerda, 10:12
Facebook:
McFrost1977 2018. július 18., szerda, 19:43
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1451
Válasz farrrkas üzenetére:


Köszi! Hát... így kommentben elárulom, hogy engem a narrációk kizökkentenek mindig egy kicsit (kivéve az Isaacben), viszont a lemezt már jó régóta hallgatom, tudtam, hogy időre lesz szükségem. Az viszont baromi jó érzés, hogy a saját fordításaimat hallom a lemezen. Volt egy dilemmám is, hogy egyáltalán mennyire fair vagy nem fair nekem megírni ezt, de egyrészt, szerintem, a zene fontosabb, ahhoz meg semmi közöm, másrészt meg olvasgattam ebben a Newtonos témában annyit (sokat segített, hogy Naga mutatott egy dokumentumfilmet, amit megnéztem fordítás előtt), hogy úgy érzem, sikerült megértenem, átéreznem a lemezt. Eleven képi elképzeléseim vannak a dalokról, még az instru. dolgokról is. Ilyen szempontból biztosan szubjektívebb a dolog, mint amúgy lenne, de helyén kell kezelni a dolgot. :-)

Annyira "természetes" benne a hangod, mintha mindig is ott lettél volna.
--
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.
farrrkas 2018. július 18., szerda, 15:23
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 406
Válasz McFrost1977 üzenetére:

Biztos voltam benne, hogy Te írod az ismertetőt, és roppantul érdekelt mit hozol ki belőle. Tuti írás megint!
Nehéz volt? Mit éreztél?

Köszi! Hát... így kommentben elárulom, hogy engem a narrációk kizökkentenek mindig egy kicsit (kivéve az Isaacben), viszont a lemezt már jó régóta hallgatom, tudtam, hogy időre lesz szükségem. Az viszont baromi jó érzés, hogy a saját fordításaimat hallom a lemezen. Volt egy dilemmám is, hogy egyáltalán mennyire fair vagy nem fair nekem megírni ezt, de egyrészt, szerintem, a zene fontosabb, ahhoz meg semmi közöm, másrészt meg olvasgattam ebben a Newtonos témában annyit (sokat segített, hogy Naga mutatott egy dokumentumfilmet, amit megnéztem fordítás előtt), hogy úgy érzem, sikerült megértenem, átéreznem a lemezt. Eleven képi elképzeléseim vannak a dalokról, még az instru. dolgokról is. Ilyen szempontból biztosan szubjektívebb a dolog, mint amúgy lenne, de helyén kell kezelni a dolgot. :-)
McFrost1977 2018. július 18., szerda, 12:19
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1451
Biztos voltam benne, hogy Te írod az ismertetőt, és roppantul érdekelt mit hozol ki belőle. Tuti írás megint!
Nehéz volt? Mit éreztél?
Ha valaki nem tudja, nem érti vagy nem érdeklik a szövegek és csak tisztán a zenébe kapaszkodik, annak ad a lemez egy kozmikus utazást, amiben a dalok egy-egy bolygót jelenítenek meg a hangok által.
A külső pedig gyönyörű valóban!
--
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.
farrrkas 2018. július 18., szerda, 11:35
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 406
Válasz nascence üzenetére:

A női ének azért nem annyira új, még az egyik korai albumon, az Űrkerten már szerelept Betty. "A manipulált" című dal szerintem az azóta készült talán legjobb Nagaarum szám (az albumnyitó Gásatszit-tel együtt).


Tényleg, erről teljesen megfeledkeztem! Utoljára akkor hallgattam meg, amikor lefordítottam a szövegét. Köszi az emlékeztetőt, nagyszerű dal, valóban!
BlackZone 2018. július 18., szerda, 11:23
BlackZone
Csatlakozott:
2013. november 23.
Hozzászólások: 208
Remek írás, érdekes és izgalmas lemez. Következő HP-n tuti lesz.
nascence 2018. július 18., szerda, 11:20
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 903
Remek kritika! Én még nem bírtam egyben meghallgatni. Kivételesen most tetszenek a tisztán ambient szerzemények is. Az angol szöveg nekem furcsa, talán csak azért, mert megszoktam, hogy mindig magyarul szól a Nagaarum projekt.

A női ének azért nem annyira új, még az egyik korai albumon, az Űrkerten már szerelept Betty. "A manipulált" című dal szerintem az azóta készült talán legjobb Nagaarum szám (az albumnyitó Gásatszit-tel együtt).


Koncertek
Inner Awakening Festival X.
augusztus 17.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Fekete Zaj 2018
augusztus 17.,
Mátra-Sástó
DeathCrew fesztivál 2018
augusztus 17.,
Fedeles Lovarda
Kaltenbach Open Air 2018
augusztus 23.,
Spital Am Semmering
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.072 seconds to render