Goblin King
Blood, Drugs, and Death 'n' Roll (EP) (2017)
Ha meghallom a death ‘n’ roll műfaji besorolást, tízből kilencszer pontosan tudom, mit várhatok a lemeztől, mielőtt egy hangot is hallanék a zenéből, azaz nulla meglepetést vagy csavart, nulla eredetiséget vagy kreativitást. Amikor egy banda magát a műfajt igyekszik játszani, nem pedig zenét alkot, ott a végeredmény a szűk korlátok és konvenciók áldozatává válik, és stílusgyakorlatnál nem lesz több, amit csinál. Ezért sem szeretem a death ‘n’ rollt, mert lényegében a legtöbb esetben másról sincs szó, mint hörgős, rekedtes vokállal előadott, death metalosabb hangzásba bújtatott Motörheadről.


A brit Goblin King első EP-je, a tavalyi ötszámos Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll éppen ilyen. Már a cím is teljesen világossá teszi, hogy a britek a tízmilliószor lerágott csontokat kívánják továbbszopogatni. A recept a szokásos, azaz L. G. Petrovra emlékeztető vokál, egy fellazultabb Entombedra emlékeztető riffelés, punkos attitűd és persze egy nagy adag Motörhead. Az idióta szövegek itt külön hab a tortán, az utolsó dalért ebből a szempontból valami kitüntetést is megérdemelnének. A punk, a Lemmy-hagyaték és a death metalos hangzás együtt nem feltétlenül kellene, hogy kiszámítható és ötlettelen legyen, éppen az Entombed az, amely formáció e téren is képes volt jó albumokkal előrukkolni, de még a kései Carcass is nagyon jól használta fel a death ‘n’ roll vázat, hogy arra sok egyebet felépítsen. Bár a néhai Gorefest Chapter 13 albuma már nem tetszett, még abban is több törekvés volt, mint a Goblin King EP-jén, és a hozzá hasonlók kiadványain.


A Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll hangzását azonban meg kell dicsérnem, valóban súlyosan szólnak, megdörren az anyag, de azért halkan megjegyzem, ennek a műfajnak köze sincs a death metalhoz, sokkal inkább egy karcosabb, durvább rock ‘n’ rollhoz. A Goblin King koncepciója az, hogy nincs koncepció, azaz a műfajt ünneplik, szórakozni és szórakoztatni akarnak. Ezt a hozzáállást a zenéhez én nehezen viselem. Persze, nem kell mindennek véresen komolynak lennie, vannak, akik egyszerűen csak bulizni szeretnének, ami ez esetben ideális, mert ennél több igényt a Goblin King amúgy sem elégít ki.

Az EP ádázul indul, kár, hogy néhány másodperc után ennek nyoma vész. A zenekar nevét viselő dal gyermekmondókás refrénje Alice Coopertől ismerős, a 667 egy középtempósabb darab, de olyan panelekből áll, amelyeket temérdek lemezen hallhattunk már, a fárasztó csordavokállal egyetemben. A lendületes Eye of the Storm talán a legjobb az öt dal közül, a dobtéma és a zene húzása miatt. Ez a leginkább Motörheades dal, persze ennek is hallottuk már minden elemét, de ugyanakkor gördülékeny, elemi és természetes. A leggyengébb láncszem az utolsó, ami egy minden ötlettől megfosztott darab, itt „összefogontozhatnak” a garatra kissé felöntött vidám arcok, és táncra perdülhetnek.



Olyan figurák számára készült a Blood, Drugs, and Death ‘n’ Roll, akiknek a műfajtól a szokásoson kívül nincs más elvárásuk. Én nem tartozom ebbe a táborba, de el tudom képzelni, hogy a stílus hívei nálam jobbra értékelik majd. Azóta új EP is megjelent már, aki kíváncsi rá, a Bandcamp-oldalon abba is belefülelhet.
Goblin_King_Blood_Drugs_and_Death_n_Roll_EP_2017
Kiadó:
Stílus:
death 'n' roll
Értékelés:
 
Pont
: 5 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Blood, Drugs, and Death 'n' Roll (02:22)
2.Goblin King (03:00)
3.667 (04:26)
4.Eye of the Storm (03:26)
5.Death Sti-XXX (03:35)
Írta:
farrrkas
2018. augusztus 5., vasárnap, 13:58
Facebook:
Koncertek
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
A Nordic Symphony '18
október 28.,
Barba Negra
Aphotic Visions Tour 2018
október 31.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Symphonic Metal Night 2018
november 2.,
Dürer Kert
Infected Rain, Over My Dawn
november 3.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Wolfsnachte Tour 2018
november 4.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render