Druknroll
Unbalanced (2018)
 

Tíz évnyi cikkírással a hátam mögött egyre gyakrabban futok bele olyan zenekarokba, melyek korábbi lemezéről, vagy lemezeiről is én emlékeztem meg anno.
Az orosz Druknroll esetében az Unbalanced a harmadik album, amiről én írom az ismertetőt. Ráadásul róluk csupán az én két előző cikkem képezi az összes tartalmat oldalunkon. Se egy hír, se egy koncertbeszámoló, se egy interjú velük/róluk…
Ezek alapján akár Druknroll szakértőnek is mondhatnám magam! :D

A ruszkik 2010-ben jelentették meg bemutatkozó nagylemezüket.
Azóta rendre kétévente érkeznek a folytatások.
A 2014-es Boiling Point, eredeti címén Точка кипения volt az első találkozásom velük. Vagyis a 3. stúdióalbum.
És az anyanyelv használata ellenére, vagy éppen azért jóba is lettem rögtön a srácok muzsikájával.
A két esztendővel később megjelent In the Game már mérsékeltebben, de még mindig tetszett. És el is értünk az idei, aktuális koronghoz.

Az Unbalanced kapcsán az a legnagyobb és szinte egyetlen változás, hogy a csapat átváltott a rock/metal zenék alapértelmezett nyelvére, az angolra.
A két, általam ismert korábbi lemezen csupán az utolsó nótákat adták elő angolul, de azok kíváncsivá tettek, hogy milyen lenne, ha egy teljes nagylemezen keresztül a világnyelven szólalnának meg.
Most már ezt is tudom!
A válasz: ha a zene nagyjából ugyanolyan, mint korábban volt, akkor kb. tök mindegy, hogy oroszul, vagy épp angolul hadovál a vokalista.
Márpedig zeneileg továbbra is a Soilwork, Scar Symmetry nevével fémjelezhető modern, MDM alapokon nyugvó fémzene hallható a Druknroll 5. nagylemezén.



A nyitó Hundred szerintem akkor is ugyanilyen fogós lenne, ha oroszul nyomná a Horror művésznevű énekes. Bár tény, hogy komfortosabb az angol nyelv hangzása. Kivéve gondolom az orosz anyanyelvű hallgatók számára…
Viszont a "nem orosz anyanyelvűek” esetében pont hogy eddig némi unikális ízt adott a produkcióhoz a ruszki szövegelés.
Legalábbis engem nem zavart, sőt, viszont azt is el tudom képzelni, hogy másokat igen.
És az angol nyelvre váltás a banda (és talán főleg a kiadó) részéről egyértelműen a nemzetközi piac felé való nyitást jelzi.

Arra egyébként látok reális esélyt, hogy hazájukon kívül is közepesen ismertek, népszerűek legyenek, mert az Unbalanced is hozza a tőlük megszokott minőséget.
Fogósak a friss dalok, továbbra is több stílusból építkeznek, hisz akadnak szimfós, progos témák is, a gitárszólók minőségét és mennyiségét újfent érdemes kiemelni, stb.
Még a dobgép sem túl zavaró, hisz a szintetizátor szintén gyakran hoz ipari zajokat, effekteket. A maga módján még változatos is az összkép.
Az It’s Not My Way egy fél lírai, akusztikus gitárt is felvonultató tétel, női énekkel megtámogatva, de a keménységet sem nélkülözve.
A szimfonikus szintetizátor futamok és a szépen felépített, hosszú, dallamos gitárszóló a lemez egyik csúcspontjává teszik az én olvasatomban.

A dalokon belüli tempó-és hangulatváltásokat is ügyesen alkalmazzák a srácok!
Halld pl. a Philosophy of Life című szerzeményt, amiben még egy patent basszuskiállás is hallható.
A gitárszólók magas minőségének és nagy számának az is magyarázata lehet, hogy a banda tagjának számító Alex Knip mellett még két vendéggitáros is megereszt jó pár virgát.
Nevezetesen Denys Malyuga és Max Perepyolkin.


Ami miatt nem tudok maximálisan lelkesedni a lemezért, az maga a stílus.
Valószínűleg nem csak én telítődtem túl az évek alatt a váltott vokállal.
Kezd nagyon unalmassá válni az extrémen elővezetett verze, majd a dallamos/tiszta énekkel előadott refrén.
Bár a Druknroll vokalistája sem énekeszseni, de elég jól megy neki a szó eredeti értelmében vett éneklés ahhoz, hogy teljesen mellőzze az acsarkodást!
A Mirror-ban is mekkora már a refrén!
Egyszerűen minőségibb a csávó éneke, mint a hörgése, morgása, üvöltése.
Vagy csak ahogy öregszem úgy tolerálom egyre kevésbé az extrém vokált?
Lehet…

Ergo, korrekt lemez lett az Unbalanced, per pillanat úgy érzem, hogy valahol félúton van a Boiling Point és az In the Game között. Az előbbinél kicsit kevésbé tetszik, az utóbbinál pedig picit jobban.
Így a pontszámot is a kettő közé lövöm be.


Druknroll_Unbalanced_2018
Kiadó:
Stílus:
Modern metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Hundred (05:29)
2.Unbalanced (04:40)
3.Bad Math (05:31)
4.It's Not My Way (04:06)
5.Philosophy of Life (04:47)
6.On the Hook (04:23)
7.Eternal Confrontation (03:12)
8.Mirror (05:22)
9.The Heroes of the War (04:50)
10.Dark Matter (05:22)
Írta:
oldboy
2018. szeptember 29., szombat, 10:28
Facebook:
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.031 seconds to render