The Tree Knot Lane (EP) (2007)
A veszprémi Guilthee megalakulása óta nem egy könnyű eset, nem csak zenészek adták egymásnak a kilincset, de műfaji tékozlás és sodrások szele is változatos és részben behatárolhatatlan végeredményt adnak közre, egy azonban biztos; a betegség mindig is benne keringett, csak közben a véráram vénái helyezkedtek el más és máshol. Megkímélném a nagyérdeműt a volt tagok felsorolásától, csak kettőt emelnék ki, akiknek fontos szerepük volt a The Tree Knot Lane elkészítésében; Nagy Gergő – ének (s az ő műve az igencsak eltalált borító is) és Márton Péter – aki egykoron a Septicmen-ben és a Without Face-ben egyaránt meghatározó egyéniség volt gitárok terén.
A jelenlegi egyetlen valós tag Tóth Gábor – aki a dobokat püföli és a szintetizátorra is ránéz néha… tőle kaptam postán a kritika tárgyát is (rengeteg infoval, melynek csak egy része publikus), és pár dolgot leírnák tisztázásképpen, hogy mi hogyan alakult és miért is történt ennyire radikális váltás a tagságban…
A helyzet annyi hogy nyertek 30000 rugót a Mymusic szavazáson, amit a Citysoundban közel 2 hónap huzavona után se lehetett összehozni, végül TG megunta a dolgot – gondolom a többiek is… „Lényeg az, hogy tíz nap alatt kevertem a cuccot, és ez lett az eredmény. Hát közepes, kicsit gyenge a dob, de trigger nélkül képtelen voltam többre.”
Az új tagokról is írt, de mivel még a próbán derül ki, hogy ki hogyan válik be, no meg ez egy kritika, így inkább, majd ha minden eldőlt, akkor a hírekben lesz olvasható, hogy alakult a zenekar tagsága. Térjünk talán rá a tárgyra, erre a két számos EP-re, mely a fenti történet és tortúra ellenére egész jól szól és külsőségek terén is igényesre sikeredett, avagy betegség ha nem is mesterfokon, de azért a végén csak a műtőasztalon ébredünk, kicsorbult szikékkel keresve még ép végtagunk…


A Melt Into Sternum lassan indul be, szinte már doomos, egyértelműen régi Nadir, azaz Dark Clouds dolgokat hallok ki, majd a szintetizátor adta morajlás miatt a floridai Nocturnus kísérleti megoldásai jutottak eszembe, akad a közepén egy pszichózis kellemes leállás, aztán előröl kezdődik a csapkodó komor dallam oda-vissza játéka… A Candid Debauch már egy sokkal masszívabb és durvább nóta, igazából már az előzőnél is éreztem némi régi Benediction old school riff hegyet, mely itt még inkább előtérbe kerül bizonyos részeken. A beteges vokál, remek szinte már indusztriális torzításokkal egészülnek ki. Sokkal komolyabb és progresszívebb dal, bár egy kicsit elveszik az erő, így inkább a zenész tudja értékelni, mint a felületes átlag hallgató. Hát mit mondjak? Az előző The Ghost Of Denying anyagukhoz képest gyökeresen változtak, bár én ott is úgy éreztem egy kicsit lárva mód mozog az ötletek hálójában a Guilthee. Határozottan betegebb és durvább ez a második anyag, de még mindig nem találták meg a valós helyüket, s az új tagsággal azt hiszem megint változnak valamilyen irányba és műfaji létrán ugrálva megint valami újjal állnak elő…


…mindezzel csak egy baj van; nem tudnak teljesen valós rajongótábort szerezni, hiszen ha nem is homlokellenkező, de más és mást adnak közre. The Ghost Of Denying sokkal emészthetőbb és mondhatni hibridebb dolog volt (szövegek terén is), míg ez az új megint csak crossover, de megint másként és másoknak… Nagy talány ez a Guilthee, de azt hiszem fogunk még találkozni a nevükkel a jövőben, mert kapaszkodnak is, ötletek is vannak és tudás is, csak valahogy a felület csuszamlós, ahogy az élet maga is…

http://www.guilthee.com/index_eng.html
http://www.myspace.com/guilthee

Guilthee_The_Tree_Knot_Lane_EP_2007
Kiadó:
Stílus:
Death-doom-dark-noise
Értékelés:
 
Pont
: 8.8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
Írta:
haragSICK
2008. február 7., csütörtök
Facebook:
ww1tchburn3r 2008. február 9., szombat, 14:37
ww1tchburn3r
Csatlakozott:
2008. január 5.
Hozzászólások: 42
hihetetlenül komplex muzsika, én hallottam benne oldschool death-thrash részeket, voltak benne leállások/belassulások meg egy rakat sludge-hatás, néhány helyen egy-két matekos téma is felütötte a fejét, az elsõ számnál pedig a Dark clouds hasonlat nagyon találó! ettõl függetlenül (vagy pont emiatt) kicsit öncélú a zene, nem igazán tudja hová tenni az ember. ha valamivel kommerszebb lenne és nyomatnának hozzá némi hype-ot akkor eladható lenne deathcore-ként, de ne így legyen :-)
Koncertek
Totalitarian Black Attack
november 24.,
Supersonic - Blue Hell
Hellhammer Festival 2017: Winter Edition
december 5.,
Dürer Kert - Kisterem
Sólstafir, Myrkur, Árstídir
december 7.,
A38 Hajó
Angerseed, Nigromantia, Nemere
december 9.,
T-Boy Rock Klub
december 29.,
Strausz Ti Ti Tá
Septicflesh, Inquisition
január 7., 18:00,
Barba Negra
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.071 seconds to render