Time Has Come To Envy The Dead (2006)
Nem éppen a legfrissebb lemezek egyike, melyről most szólni kívánnék, ám mivel az itthoni metalos társadalom döntő hányada annak idején egész egyszerűen elsiklott a Time has Come to Envy the Dead felett, úgy gondoltam hogy még semmi sem késő, és amolyan hiánypótlás gyanánt még szorítok helyet itt ennek a lemeznek.






Igazából bevallom férfiasan azon hiányosságomat a magyar thrash scene-nel kapcsolatban, hogy soha nem követtem nyomon túlságosan, és ha agyonütnek sem tudtam volna túl sok honi thrash zenekart felsorolni a Septicmen-en kívül, még az Archaic-kal való megismerkedésem előtt. Ez persze nagyrészt betudható annak hogy sosem voltam a műfaj nagy fanatikusa, ám az ember a művészekkel is úgy van, hogy nem érted a művészetét, nem érted mit miért csinál, ám elszántsága vagy elkötelezettsége miatt respektálod. Valamilyen szinten így vagyok én magával a thrash műfajjal is, és egy kicsit ezzel a lemezzel is. A srácok egyébként budapestiek, a brigád pedig az egykori Braindeath utódjaként alakult 2004-ben Szabó Zoltán Csabával (dobos nehéztüzérség),Takács Dáviddal (vokálos/basszusgitáros gyalogos hadosztály), illetve Püski Lászlóval és Olt Ákossal (gitáros őrezred). Mindemellett piszkosul fiatalok is a maguk húszegynéhány éves átlagkorával, ám ennek ellenére azt kell mondjam, hogy egészen nyilvánvaló módon képesek hitelesen reprezentálni azoknak a mocsokkal és vérfürdővel átitatott hőskorbeli monolitoknak a zenéjét akiken bevallottan szocializálódtak, és mint ilyen, abszolút helytálló is a párhuzam a Slayer-rel, valamint a (későbbi, kimunkáltabb) Kreator-ral, mint legerősebb hatásokkal, hiszen rengeteg jó értelemben vett megoldás köszön vissza, ugyanis nem állnak hadilábon a fiúk sem a komplexitás, sem a technikás ujjgyakorlatok terén. Artériákat és verőereket felszakító sikálások, inhaláló hatású leállások, zsírosan kövér középtempós málházások, egészen komoly dallamok és szólók itt-ott,és a pusztító hatású illetve kiapadhatatlan thrash szellemiség...röviden összefoglalva pont ez az, amire számíthatunk az Archaic debütalbumától.

Az egyperces nyitó Awakeninget magunk mögött hagyva rögtön a lemez - véleményem szerint - legerősebb számával, a True Death of Life-fal kezdünk, melyben már a nyitó dallamos dörzsölések is egy lórúgás erejével hatnak, majd kíméletlenül berobban az arcunkba a szikár és kietlen basszus, egy perc táján pedig kapunk egy lazító szólózgatást is...a szám egészére jellemző a gyors tempójú, mindent felörlő zakatolás. A The Archer-hez készítettek egy klipet is a fiúk egy elhagyottnak tűnő gyárépületben, ez egy amolyan tipikus fejrázós, kompromisszumokat széles ívben kerülő horzsolda őrült tempóval, és egy jó kis visszatérő dallammal.
A lemezen helyet kapott egy Tormentor feldolgozás is amolyan kuriózumként, ebben a tételben ki szeretném emelni a vokált, részemről nagyon feküdt, sőt továbbmegyek; Nagyon bírtam volna ha az egész lemezen ezt a hörgést hallom vissza. 1.40-nél aztán következett egy olyan zseniális rész, amit egy párszor vissza kellett tekernem...Ezen a lemezen ez a szám jogos, azt kell mondjam. A lemezt záró Woodland of Black Treasury egy kevésbé kötött szám tisztábbnak mondható énekkel és akusztikus/atmoszférikus alapokkal, mely azért még a végére átcsap durvulásba. Nem rossz ez sem.

Hogy azért a végére némi szigorúbb hangvételű kritikát is megfogagalmazzak, az ének biza lehetne élőbb is és karakteresebb is, persze tudom hogy ennél a műfajnál ez nem kritérium úgy istenigazából,de néha kicsit zsibbasztónak éreztem, ám másba már tényleg nem tudtam belekötni. A ritmusgitár időnként remek dallamokat hoz, Szabó Zoltán Csaba is remek érzékkel és ízlésesen csépeli a dobot, úgyhogy ez a rublika kipipálva az ellenörzőben.






A magyar metalos társadalommal valójában az a problémám, hogy szeretnek sokszor tudomást sem venni versenyképes zenekarainkról, vagy csak egyszerűen nem becsülik meg őket, jó példa erre az Archaic is, akit egy hihetetlenül szűkre szabott táboron kívül sajnos a kutya sem ismer sem itthoni viszonylatban, sem külföldön még a rangos Metalcamp-es sikereik és a relatíve sok koncertezés ellenére sem. Hogy ez változhat-e a jövőben? Jó kérdés, mindenesetre a zenekar maga mögött hagyva a VicRecords-ot (egy kis jogi herce-hurcával a kiadóváltás kürül, amire Csaba csak ennyit mondott: "ugyanott vagyunk ahol másfél évvel ezelőtt, csak másfel évvel később..." - utalva arra, hogy egy helyben toporgás történt, ami a kiadókkal kapcsolatos szerződéseket illeti) újra készen áll arra, hogy kipusztítsa sejtjeinket másodszor is a hallójáratainkból!


Archaic Honlap

Archaic_Time_Has_Come_To_Envy_The_Dead_2006
Kiadó:
VicRecords -
Stílus:
Thrash metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Awakening
2.True Death of Life
3.Toxic Nightmare
4.The Archer
5.Cornu
6.Eternal War
7.Memories
8.Thank You!
9.Tormentor (Tormentor cover)
10.Woodland of the Black Treasury
Írta:
snecy
2008. március 6., csütörtök
Facebook:
maniac 2008. március 14., péntek, 23:47
maniac
Csatlakozott:
2005. április 2.
Hozzászólások: 294
Tavaly kaptam ra a zenejukre. Meg ma is becsinalok amikor hallgatom! Eszmeletlen tehetsegesek. 10/10
Remelem hamarosan sikerul kiadni a masodik albumot.
Koncertek
Shinedown
június 18.,
Barba Negra Track
Cloud Factories European Summer 2018
június 21.,
Dürer Kert
Stone Sour
június 25.,
Barba Negra Track
Summer Totenritual Crusade 2018
június 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Alice In Chains
július 1., 19:00,
Budapest Park
Ten Years After - 50th Anniversary
július 1.,
A38 Hajó
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render