1/2 Southern North
Narrations Of The Fallen Soul
Fürdőzők és pihenni vágyók keresik fel újra és újra a Kalamáta nevű görög félszigetet és irigykednek az ott élőkre, azzal a gondolatmenettel, hogy milyen szerencsések, hiszen folyamatosan nyaralnak. Érdekes, hogy még így is akad, aki inkább északra vágyik erről a tájékról, legalábbis ez jutott eszembe a ½ Southern North nevű produkció nevének megtekintésekor. Így lehet ezzel IDVex (Ifigeneia Derizioti a becsületes megnevezése), aki már több, mint tíz éve próbálja összehozni a fejében megszületett zene fizikai megtestesülését. Először Lothron néven próbálkozott zenésztársakkal, ám ez hamar megadta magát. Az egyetlen demójukon megszületett dalok mellé azonban nem bánat és lemondás társult, hanem még több tétel, ami a bánat és lemondás mellett mitológiára és okkultizmusra támaszkodik, reflektálva a hétköznapokra…
Lényeg a lényeg: IDVex fogta magát és egymaga hozta össze a furcsa nevű projektet. Kiadott több split kiadványt és néhány közel beszerezhetetlen demót, melyek azért elégnek bizonyultak arra, hogy több kiadó is felfigyeljen rá. Pedig a görög papnő (igen, hölgyről van szó) alkotása nem egy hétköznapi darab. Dugig van monumentális szerzeményekkel, erőteljes pszichedelikus hatásokkal, melyek gyakran kúszónövényként tekeregnek be a hallójáratunkba, hogy ott hirtelen virágot bontva az agykárosodst kockáztassák. Nem véletlenek az olyan jelzők a lemezzel kapcsolatban, hogy avant-garde, noise, okkult folk, drone, ambient, hiszen mindent találunk ezekből a végeredményen annak ellenére, hogy néhány helyen egy szimpla, de erős doom metal lemezzel van dolgunk. Bizony, én leginkább a dark/folk/doom jelzőt találom hitelesnek, amit rengeteg plusz eszközzel sikerült érdekessé tenni.
Hiába van IDVex egymagában, ha rengeteg zenészt sikerült maga mellé csábítani. Az ének, a dalszerzés, a gitárok, a billentyűk, a teremin és a chelys líra (ezt a jelzőt a legrégebbi lírákra szokták használni, melyek elvileg teknőspáncélhoz erősített húrokkal készültek). Rajta kívül hallhatunk még egy több dalban feltűnő dobost (Philipphos Lyrintzis), valamint megszólal a dalokban szaxofon, davul (kalapáccsal ütött nagy, törzsi dob), kaval (jellemzően mogyoróból készült furulya) és dahare (csörgődob).
De haladjunk szépen sorjában a kapaszkodók kedvéért…az elég terjedelmes anyagot az ezer helyről táplálkozó Alpha Sophia nyitja, ami azonnal a kedvencemmé is vált. Mítikus zenei elemekből táplálkozik, hipnotikus és okádja az okkultizmust, mindezek ellenére olyan elegáns, mintha csupán egy angol doom csapattal lenne dolgunk. IDVex minden hangszer és körítés mellett is magához ragadja a főszerepet, fenyegetően félelmetes hangjában a női gyengeségnek, esetleg erőltetett extrémitásnak apró jelével sem találkozhatunk. Ott ül temploma közepén, félhomályban, delíriumos állapotban, közben pedig túlvilági démonok keringenek a körülötte.
Ebben a hangulatban, de teljesen más eszköztárral folytatódik az anyag a folkosra vett Hearts Of Hades esetében, amiben az ének sajnos erős színpadiasságot kapott és kevésbé tudott megfogni, sőt a 8 perces dal második felében már kifejezetten idegesítő volt. A Breastfeed Your Delightful Sorrowban visszatér a hagyományos dob és gitár, bár nem olyan hatásfokkal mint a lemez elején. Itt már teljesen világossá vált: IDVex egyszerűen szerelmes a saját hangjába és ezt ország-világ előtt képes bebizonyítani.
Furcsán fenegyető az Elegy Of Hecate lassú vonaglása is, de meglehetősen egyedi is. Itt már nem csak a hangszerekkel, de az énekesnő hangjával is több dolog történik: van, hogy a térben jóval távolabbról szól hozzánk, máskor meg szinte a képünkbe mászik. Jönnek az érdekes pszichedelikus részek is szépen sorjában, de úgy gondolom, a kelleténél itt is több valamivel az ének. Az sem érdekelne, ha hosszabb lenne tőle a dal, de szívesen hallgattam volna még az instrumentális részeket is. A musical szerű címadó tételben valamennyivel szerencsére nagyobb hangsúlyt kapnak. Még így is elmarad a Remnants Of Time végtelenül kimért, de ízléses építkezésétől, ami a nyitány mellett a második kedvencemmé avatta ezt a jazz hatásokkal erőteljesen átitatott szerzeményt. A lemez végére még egy bónusz tétel is felkerült, ami a legendás Bathory kiadvány, a Hammerhearth Song To Hall Up Hight című dalának átirata.
Érdekes, ambíciózus lemez a Narrations Of A Fallen Soul, ami sok nyitottságot, műfajoktól való függetlenséget igényel leginkább. A több évnyi készülődésnek köszönhetően azonban egy kicsit soknak is tartom egyben, főleg a rengeteg ének miatt, de ettől függetlenül az egyediségét és minőségét nem tudnám megkérdőjelezni. A különleges ízek kedvelőinek mindenképp ajánlom a megismerését.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
