Infadus – Interjú a hazai koncert előtt

Hamarosan hazánkban koncertezik a Georgiából érkező, tehát grúz Infadus (és nem egyedül). Egy kelet- és kelet-közép-európai turnéra indulnak az azerbajdzsáni Fatal Nation-nel. Magyarországon július 2022. 15-én a pécsi Sárkány Barlangban, július 16-án pedig a budapesti S8 Undergroundban lépnek fel. Ez utóbbi helyen négy egyformán erőteljes, de kissé eltérő stílusú magyar zenekarral kerül sor a koncert-sorozatra.

A múlt heti interjúban a Fatal Nationnek hasonló kérdéseket tettünk fel, hogy megismerjük a zenekart és a zenei környezetüket. Így néhány kérdés valóban hasonló lehet az olvasók számára. A válaszok azonban az Infadus részéről is változatosak és érdekesek. Érdemes lehet tehát megismernünk két, számunkra távoli szomszédos országból érkező metál bandát akár más szemszögből is.

Ezen a felületen már több orosz, ukrán és távol-keleti zenekar debütált. Sokkal kevesebbet hallunk vagy tudunk az azerbajdzsáni, örmény, grúz, kazah zenekarokról, ezen földrajzi terület metal színteréről. Mennyire széles a heavy metal közönség arra felé?

Hát egy kicsit rövidre fogom a választ, mivel Grúziában elég kicsi a metal színtér és a közönsége. De az általános hangulat és atmoszféra, amit együtt érzünk, annyira megéri, hogy folytassuk a kemény stílusban zenélést! Mi, az Infadus annyira szeretjük ezt a zenét csinálni és előadni, hogy még ha 10 ember jönne el a koncertre, akkor is minden energiánkat és erőfeszítésünket beleadjuk, hogy a show lenyűgöző és emlékezetes legyen. A szenvedély az, ami hajt minket, és természetesen nem a metal szcéna és a közönség népszerűsége és mérete a hazánkban.

Mit tudhatunk meg a csapat történetéről?

Az Infadus 2015-ben alakult. A szóló és ritmusgitárosok a zenekar létrehozásának, történetének a konstruktőrei voltak, hisz David Dinoshvili és Beka Gorgadze gyerekkori barátok. Az ötlet gyorsan hozzájuk vonzott egy másik barátot, aki végül az Infadus basszusgitárosa lett – Guga Apridonidze.  A dobost, Sandro Potskhishvili még 13 éves fiúként toboroztuk, és szó szerint a zenekarral nőtt fel. Ami az énekesünket illeti, Giorgi Khurtsilava véletlenül került a csapatba. Egy dallamos death metal közösségi média csoportban botlottunk egymásba.  Ahogy kialakult köztünk közös gondolat, ízlés és szenvedély a zene iránt, megalakult az Infadus. Bár az alapító tagok továbbra is változatlanok, a basszerünk sajnos most nem tud részt venni a 2022-es nyári európai turnén. Ezért felvettünk egy session játékost a basszusgitárosunk helyettesítésére. Az ő neve Nika Maisuradze. Rendkívül profi, tapasztalt és elég laza. Gyorsan összebarátkoztunk és reméljük, hogy az együttműködésünk még sokféleképpen bővülni fog.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a metal zenével?

Az Infadus minden egyes tagjának megvan a saját története arról, hogyan került kapcsolatba a metallal. Röviden csak annyit mondunk, hogy a metál zenével ismerkedés a számunkra olyan volt, mint egy láncreakció.  A naiv gyermeki kíváncsisággal kezdődött > majd igazi koncertekre mehettünk és több száz emberrel osztoztunk a szenzációs érzésben > ezt követően kipróbáltuk magunkat és zenét írtunk > majd szem- és fültanúi voltunk az eredménynek és végül magunk is színpadon léptünk fel. A boldogság, az elégedettség mértéke egyszerűen felmérhetetlen volt.

Hol gyökerezik a zenétek? Meglehetősen nemzetközi hangzású, a svéd black metal zümmögő gitárkórusaival.

Nyilvánvaló és nagyon természetes, hogy a kedvenc zenekarainktól szerzünk hatásokat. Számunkra ezek a bandák a melodikus death metal úttörői voltak: Dark Tranquillity, In Flames. De ahogy az ízlés folyamatosan fejlődik, úgy változott a hatásaink területe is. Rengeteg olyan elem van a zenénkben, amit a Gojira, Bel’akor , Avatar és még sok más hallgatásából nyerünk újabb hatásokat. Később igazán belejöttünk a közös hallgatásba, rengeteg Tool és Zeal & Ardort fedeztünk fel.  De, természetesen igyekszünk a lehető leginkább eredetinek megmaradni és nem utánozni más művészeket.

Mindig is törekedtetek erre a tiszta hangzásra?

A játék a különböző hangzásokkal az új generációs hangzásvilág megalkotása mindig is a mi küzdelmünk volt. Ez nagyon szilárd tartást és persze anyagi ráfordítást is igényel.  Ami a tiszta hangzást illeti, nos, amikor elvonulunk a stúdióba felvenni a zenénket, tényleg maximális erőfeszítéssel dolgozunk, hogy a felvétel minél valósághűbben és magas minőségben szólaljon meg.  Ez is sok pénzt igényel…

A sötét tónusokat megtörő melankolikus közjátékok, ropogó, felpörgő basszussal és dobokkal ebben a stílusban nekem leginkább a korai In Flames lemezeken, vagy a göteborgi mélysötét zenekarok dallamaiban jelentek meg. De felismerek egy még korábbi, a maga nemében stílusformáló hasonlóságot is az angol Sabbat zenéjével. Szerinted ez a hasonlóság helytálló? (Vagy talán mindegy, döntse el a hallgató? Igazából az új hallgatók orientálására kérdem.)

Teljesen egyetértek az észrevételeddel. Ahogy korábban már említettem, a göteborgi metal igazán mély gyökereket eresztett bennünk, mire elkezdtünk zenét írni.  De természetesen nem erre a hangzásvilágra korlátozódunk. Amikor zenét írunk, az első dolog, ami eszünkbe jut, hogy valami újat és érdekeset hozzunk létre. Ez manapság igazi küzdelem, hiszen az internetnek köszönhetően több millió előadóval találkozunk, akiket nemzetközi szinten elérhetünk, hallgathatunk. Így valami újat, nem unalmasat és lenyűgözőt alkotni igazán nehéz feladat.

Szerintem ismeritek a Covenant – Nexus Polarisát is [Megjegyzem: ez már örök kedvencem lesz, és boldog vagyok, ha értő megidézést – nem, nem másolatot – fedezek fel egy új zenében.]

Hogy őszinte legyek, régebben sokat hallgattuk a Convenant-ot, és egyetértek, hogy hatással lehetett a zenénkre. De ha már a régi iskolánál tartunk, úgy gondoljuk, hogy a Dissection nagyobb hatással volt ránk. Nagyon szeretjük a Dissectiont. Az egyik koncertünkön tiszteletadásként előadtuk a DissectionGod of Forbidden Light-ot. Rengeteg hasonlóságot lehetne megvitatni e két legendás művész között. Bár abszolút szeretjük hallgatni az old school-t, úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi zenénk alapjának más elemeket kell hordoznia emellett.

Természetesen. Nem is felróttam, inkább a színvonal kiemelésére utaltam ezzel. A rekedtes éneket keveritek a tiszta férfias énekstílussal. Mi a koncepció emögött? Tudatos a sorok kiválasztása, mikor és melyik vokál adja el őket? Vagy inkább a ritmus, a lüktetés határozza meg?

Először is, szögezzük le, hogy az énekesi képességeink kissé korlátozottak és inkább az alapvető tehetséghez kötöttek. Az Infadusban az énekhang úgy működik, hogy a legjobbat mutatja meg abból, amire képes.  A választást, hogy mikor és milyen vokális készségeket kell bevetni, teljesen az ösztönök és a természetes érzés vezérli. Amikor zenét írunk, mindannyian részt veszünk a folyamatban. Miután a hangszeres rész elkészült én mint énekes – részletezi Giorgi Khurtsilava – szeretem lehunyni a szemem, és tényleg megpróbálom megérteni az érzéseket, amiket az ad nekem. Ezt az ösztönt követve alakul ki a hangszín, a karakter, az érzelmek, a hozzáállás és a hangok kiválasztása.

Mit tartotok a zenétek legfőbb jellemzőjének? Az eddig látott klipek többnyire érzésekről és belső, mentális disszonanciákról szólnak. Miről szerettek énekelni? Miről szerettek gondolatokat megosztani?

Nos, a dalszövegeink filozófiája egy csomó különböző témát érintett, kezdve a személyes – belső küzdelmektől és háborúktól… a valaha volt legpoposabb témán át a szerelemig (Graceful Sorrow), a negatív élettapasztalatokról, az egyén növekedéséről és valami értékes dologgá alakításának módjairól.

Valamint olyan tágabb témákról szólunk, mint a kollektív tudattalan, a szívünkben élő rosszindulat és keserűség legyőzésének módjai. Az egység és a fény erejének elnyerése és elismerése.

Hogyan jöttetek össze a Fatal Nationnel, és hogyan jött a turné ötlete?

Az Infadus és a Fatal Nation 2017-ben a Georgiában (Grúzuiában) Tbilisziben a W.O.A Metal Battle-en lépett fel közös színpadon. Pozitív benyomásokat szereztünk egymásról és amikor a siker bekopogtatott a Fatal Nation ajtaján  minket választottak társuknak.

Ahogy a Fatal Nationnek is említettem, nem kis kihívás ilyen sokáig úton lenni. Mennyi ideig tart valójában a turné, figyelembe véve a sok utazást, hogy ennyi közép- és kelet-európai országban játszotok?

A turné július 8-tól egészen 26-ig tart.  Ez az első alkalom, hogy ilyen hosszú turnéra megyünk, és bár ez mindenképpen izgatottá tesz minket, egy kicsit idegesek is vagyunk, hiszen nem tudjuk látjuk az előttünk álló összes lehetséges kihívást.

Nehéz volt összeállítani turnéra a felszerelést?

Sosem probléma semmilyen fokú nehézség sem, ha megvan bennük a lelkesedés!

Jártatok már a helyszíneken, zenekarral, vagy akár turistaként?

Európában eddig csak Romániában – Iaşi-ban – léptünk fel.  Állítom, hogy a professzionalizmus, a pontosság, a precizitás, a hozzáállás és annak magas szintje az, ami a legnagyobb benyomást tette ránk. Alig várjuk, hogy más európai országokban is felléphessünk, nagy várakozással nézünk a turné elé.

Van megfogalmazott célotok a turnéval? Pontosabban: a közönség fogadtatását szeretnétek megismerni, vagy igazán tágítani szeretnétek az ismertségetek határait?

A fő célunk az, hogy megosszuk a grúz metált a világgal. Ez a turné lehetőséget ad arra, hogy sok különböző és idegen kultúrának megmutassuk, mit tudunk. És, mindenképpen várjuk, hogy lenyűgözzük az európai közönséget.

Végezetül arra kérlek titeket, küldjenek egy bátorító üzenetet a leendő magyar hallgatóknak és a közönségnek!

KÉSZÜLJETEK FEL MAGYARORSZÁG! A zenénk finom, és biztosan csillapítja majd az éhségeteket.

Köszönjük az interjút! Sok sikert kívánunk a további turnéitokhoz, az itthoni fellépésekhez is, és persze boldog és biztonságos hazatérést.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.