A kulisszák mögött – Interjú Kossuth Lajossal és Ár Istvánnal

Nemrég indult a Remorse-gitáros Kossuth Lajos és a Smink-gitáros/dalszerző Ár István vezette A kulisszák mögött című, zenei podcast. A műsor a beharangozó után már újabb öt adásáig jutott, így mondhatjuk, közeledik az első tízes jubileumig. Különösen számíthatunk erre, hiszen a beszélgetésekben fel-fel bukkannak utalások a következő műsorokra is. Már csak ebből sejthető, hogy a műsor-sorozatot a két alkotó kellőképpen megtervezte és valószínűleg jó előre készen állnak a beszélgetés-tervekkel. Az első adások a koncertekről, azok szervezéséről, a stúdiós tevékenységről szóltak, majd lassan átkalandoznak a zenésztársakkal folytatott-folytatandó beszélgetések irányába. Utóbb pl. a Mytrá-s Hocza Róberttel hallhattunk két szellős, mégis lendületes tempójú, szórakoztató epizódot. A műsor mindkét alapítója csatlakozott az interjúhoz, majd Lajos összefoglalásában kapunk újabb betekintést a kulisszák mögét, a Fémforgács-on.

Mi vezetett titeket arra, hogy podcast-ot indítsatok és hogy éppen a zenei kulisszák mögött rejlő témákról?

Először is szeretnénk megköszönni, hogy a műsorunk lehetőséget kap a bemutatásra. Már hónapokkal ezelőtt javasolta a barátnőm, hogy indítsak el egy beszélgetős podcast sorozatot, illetve, ezzel párhuzamosan egy gitározós YouTube-csatornát (ez utóbbi még kidolgozás alatt áll). Sokat megélt zenészként szeretném megosztani tapasztalataimat fiatalabb kollégáimmal, kortársaimnak pedig valószínűleg a sokak által hasonlóan átélt élményeim hoznak vidám perceket. Az adásainknak tehét egyrészt egyfajta értékteremtési célja van. A sorozat létrehozásának másik nagyon komoly oka, hogy egyre inkább törekszem arra, hogy azokat a szegmenseket, amikben én magam is érintett vagyok, én is irányítsam. Sok cikket, interjút elolvastam, meghallgattam, amelyekben érintőlegesen rólam is szó esett és nagyon meglepődtem, hogy mennyire más kép jelent meg rólam, mint amilyen ténylegesen vagyok. Valamint a velem kapcsolatos információk is erősen hézagosra sikerültek.  Talán a média kevésbé talál érdekesnek. [nevetés]

Egyszóval elmondom magamtól, amit gondolok. Beszélek a tapasztalataimról. Pisti pedig kézenfekvő választás volt műsorvezető társnak. Értelmes srác, összeszedetten, érthetően beszél. Mindig hozzá fordulok, ha technikai kérdésekben elakadok. Saját erősítő márkája az ARYST pedig elég komoly referencia, hogy képben van a tag.

A hallott adásaitok nekem szórakoztató, könnyed és mégis jól megtervezett produkciók benyomását keltik. Mennyire készültök fel egy-egy epizódra?

A könnyedségük talán a műsor társalgó jellegéből fakadhat. Tehát mi azt tesszük közzé, amiről egyébként is beszélünk egymás között. Ha vendéggel beszélgetünk, akkor arra természetesen felkészülünk. Ez annyival talán könnyebb, hogy a tervezett beszélgető partnereinket javarészt és többé-kevésbé személyesen ismerjük.

Azt feltételezem, ahhoz, hogy a hallgatónak ilyen könnyednek tűnjön, és mégis kerek legyen a ~20-40 perc, nem csak a témából, hanem – ahogy az imént említettük – valami módon a majdani interjú alanyokból is fel kell készülnötök. Ennek mi a munkamódszere?

Bizonyos mértékig felkészülünk, de nem feltétlenül konkrét kérdésekkel, hiszen nem interjút csinálunk. Az ugyanis keretekbe szorítaná az embert. A mi célunk, hogy felszabadultan tudjunk egymással emberi és szakmai dolgokról társalogni.  Úgy, ahogyan leülünk egy sör mellé és beszélgetünk a minket érintő, illetve minket érdeklő témákról. A munkafolyamat – leegyszerűsítve – úgy néz ki, hogy hétvégén felvesszük az adást, két-három nap alatt megvágom a hangfájlt, utána masterelem, végül szerdánként video formátumban feltöltöm a YouTube-ra a kész anyagot. A háttérmunkában természetesen Pisti is sokat segít.

Egyik utóbbi műsorotok egy félmondatában is elhangozott, valami olyasmi, hogy nem a zenélésből szerzett milliókkal kell bajlódnotok [sajnos, teszem hozzá – szer.], így jut időtök érlelni a zenekaraitok számára írt dallamokat. Ha a zenétek nem is világméretű csatornákon szól, a podcats esetében biztos számítotok szélesebb népszerűségre. Ugye, az előzmények alapján nem tévedek, hogy ez a podcast több, mint egy fellángolás?

A számunkra nem a népszerűség volt a kitűzött cél, hanem az értékteremtés. Elmondjuk, amit mi gondolunk. Úgy is fogalmazhatnám, hogy kijátsszuk magunkból a gondolatainkat. Addig csináljuk ameddig örömmel tölt el minket a folyamat. Nincs benne kényszer.

Az egyik adásban beszélgettetek a műsor szerkesztéséről, témaköreiről és hogy mindet elkészíteni mennyire nem nehézség a mai technikai eszközökkel. A szavaitokkal élve: Lajos a messzi Alpok lábától, Pisti pedig a napfényes Kazincbarcikáról, az éterben találkozik az beszélgetőtársakkal. Tényleg ilyen egyszerű a munka?

A társalgás része tényleg nem bonyolult. Az utómunka már annál inkább. A hallgatókhoz már a vágott, hangszínre szabályozott változat jut el. Nagyon sok munkát igényel. A folyamatos és érthető kommunikáció ellenére volt olyan adás, aminek az utómunkáján három napot dolgoztam. A Mytrá-s Igorral készült beszélgetésünk alapból több mint háromórás volt. Annyira érdekes témák kerültek szóba, hogy simán akár négy epizód is kijött volna belőle.

Az eddigi adásokban különösen tetszett, hogy a tévécsatornákon már évtizedek óta “divatos” affektálás, a közönség-kiszolgáló harsányság és az elnyújtott hangzók helyett teljesen természetesen, szépen artikulálva és legkevésbé egymás szavába vágva kommunikáltok. Teszitek ezt egymással és a beszélgetőtárssal is. Korábban tudatosan nem hallgattam podcast-okat, a tévék „beszélgetős műsorainak” jó részéről is leszoktam az évtizedek alatt. A ti műsorotok mondhatni fennakadt a hálómon. Ismét csak a tudatosságot kutatom a megszólaltatásban. Tudjátok mihez képest kell másnak lennetek, hogy szívesen hallgassák a műsorotokat?

Nagyon jó érzés, ha vannak olyan emberek, akiknek teszik, amit csinálunk. A podcastban rengeteg potenciál rejlik. Én magam is gyakran hallgatok podcastokat, mivel sokat vezetek. Így ez az egyik hatékony módja a vezetéssel eltöltött kieső idő hasznosításának önfejlesztés és tanulás céljából. A televíziózásnak szerintem nincs jövője. Nekem sincs tévékészülékem. Az “Y”- és a “Z”-generációk például gyakorlatilag egyáltalán nem is néznek televíziót. A mai információ-orientált világban az emberek olyan tartalmakat akarnak fogyasztani, amit saját maguk választhatnak meg és a legkevésbé olyat, amit üzleti érdekek döntései eredményeként próbálnak rájuk erőltetni. Ez persze a gondolkodó, tájékozottabb rétegekre vonatkozik. Nem viszonyítom magunkat másokhoz. Az egyetlen ember, akinek meg kell felelnem, az én vagyok saját magam. Amennyiben én megteszek mindent annak érdekében, hogy a műsor jó legyen, akkor az meg is fogja hozni azt az eredményt, amit kell. A többi már nem rajtunk múlik. Amit azonban mi meg tudunk tenni és valóban rajtunk múlik, arra van hatásunk. Azt kell megtennünk. Nincs ez másképpen a zenéléssel sem.

Mi alapján döntitek el, hogy mi lehet érdekes a hallgatónak?

Ez attól függ, hogy ki a célközönség. Hiszen, ha elsősorban zenészeknek csinálnánk a műsort, akkor gondolom minden olyan téma érdekes lehet, amit mi zenészként megéltünk. Másrészt azokhoz is szólunk, akiket bármilyen formában érdekelhet, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Még nagyon az elején járunk. Van néhány ember, akinek a véleményét fontos döntésekben megkérdezem. Az egyik legfontosabb a párom. De vannak nagyon jó barátaim, akik szintén sok hasznos tanáccsal látnak el. Ugyanakkor a hallgatói visszajelzésekre is komoly figyelmet fordítunk.

Számtalan félmondatotokból, bármiről is beszéltek, az derül ki, sok közös emléketek van. Ez lehet egy vezérfonal a jövőbeli témákkal, vagy a meghívni tervezett vendégekkel kapcsolatban? Lenne kedvetek megosztani a már biztosnak tűnő vendégek névsorát is?

Vannak közös emlékeink és a több éves jó barátság az alapja annak, hogy gördülékenyen tudunk átfutni az adott témakörökön. A következő adásainkban Kristó Lászlóval (ABCD Tribute Band), Frost M Ferivel (Frost) biztosan fogunk beszélgetni. Azonkívül lesznek további érdekes témák, amiket megvitatunk majd a jövőben.

A következő előadások tervezett vendégei mellett érdekelnének a várható témák is. Továbbá az, hogy hogy meddig láttok előre?

A várható témákról egyelőre nem szeretnék bővebben beszélni. Lesznek olyanok, amiket az érintett személyekkel fogunk átbeszélni, de ez még tervezési fázisban van.

Van már műsortervetek a nyárra is, amikor majd – a Remorse új lemeze miatt biztosan – a beinduló fellépési lehetőségek egyikéről a másikra jártok majd?

A Remorse-zal vannak lekötött koncertjeink. Így minden bizonnyal egy podcast előkészítése is másfajta ütemezési tervet igényel majd. Megtesszük, amit lehet és remélhetőleg egyre több hallgatóval találkozhatunk a koncertjeinken személyesen is.

Ha van itineretek a heti podcast témájára, megesett már, hogy azért húztátok-vágtátok meg, mert mégis bizalmasabb a téma, minthogy végül a nagyvilág hallhassa?

A beszélgetéseink célja a beszélgetőpartner megismerése. Szóba kerülhetnek személyesebb, bizalmasabb témák. A korrekt, értelmes kommunikáció keretein belül fogunk maradni. Nem szeretnék senkit a komfortzónájából kibillenteni.  Ugyanakkor tervezünk olyan emberekkel is műsort készíteni, akik nem hangszeres produkcióval állnak közönség elé. Abban a témakörben lesznek kevésbé komfortos kérdések. [nevetés]

Gondoltatok arra, hogy az interjúkat rövidke zenei betétel színesítsétek, s ne csak a háttérben zengjenek riffek, vagy dallamok?

Ezek meg is vannak az első három adásunkban, de csak azokon a helyeken, ahol jó gondolatnak tűnt beszúrni egy nótarészletet, vagy egy fontos kérdés előtti csengőhangot.  Néhányan javasolták, hogy a teljes adás alatt menjen a háttérben valami muzsika. Én ezt az ötletet hamar el is vetettem.  Zenészként, ha valami zene nyüzsögne az adás alatt, az engem nagyon zavarna. Nem tudnék a műsorra koncentrálni, ha pl. a Nevermore valamelyik súlyos anyaga rombolna a háttérben. [nevetés]

Felmerült már az élőkép közvetítése a podcast alatt, vagy ebben szándékosan a statikus üdvözlőképnél fogtok kitartani?

Kaptunk erre vonatkozó javaslatokat is. Mi alapvetően podcast tartalmat gyártunk, amit az emberek az autóban ülve, vagy főzés közben hallgatnak. Szándékosan ezért is lőttem be az időintervallumot 30-40 perc közé. Piackutatások ugyanis azt igazolták, hogy ezen időtartamon belül a leghatékonyabb és a leginkább fogyasztható egy podcast adás. A YouTube-on való szereplésünk egyelőre ebben a formában a kísérletezős stádiumban van. Pillanatnyilag ezen a csatornán lehetséges valós, releváns mérőszámokat meghatározni. Amint megfelelő biztonsággal fogok videó-vágó programokat kezelni, belevágunk az élőképes, néhol gitározgatós irányvonalba is.

Sok sikert kívánunk nektek ehhez a műsorhoz. Bízunk benne, egyre több hallgató talál rátok!

Köszönjük szépen!

június 19.,
június 30.,