Abhomine
Demonize Destroy Delete

(Osmose Productions • 2022)
Avatar
2022. április 15.
0
Pontszám
9.5

Valljuk be magunknak, igazán szép idők köszöntöttek be az igazi mizantrópok számára. Tüdőnket kiszakítani akaró vírusok hozták el számunkra a láthatatlan ellenséget. Nagyon is szemmel látható ellenségek fürdenek egymás beleiben miközben poénból égetnek horogkeresztet megerőszakolt és megölt nők testére. A társadalmi szakadékok csak nőnek, a vélemények közötti árkok csak mélyülnek. Lázadások, elégedetlenség, szenvedés és halál. A természeti katasztrófákról és klímaválságról már szinte nem is érdemes szót fecsérelni. Jó, persze pár atom azért még igazán elfinghatná magát a papa kedvéért, de azért így sincsen túl rossz dolguk a megveszekedett embergyűlölőknek. Az Abhomine tagjai számára tehát van inspiráció, bőséggel akad téma és nem is maradtak restek. Sorban a negyedik albumuk fog világra jönni Demonize Destroy Delete néven. A háború, gyűlölet, blaszfémia illetve mindenféle vallási, parapolitikai és kulturális extremizmus az ő asztaluk. Ilyen időkben keresve se találhatnánk jobb lantosokat akik e dicső időkről regélnének. Sőt Pete Helmkamp személyében még egy régi ismerőssel is összetalálkozhatunk.

Ő számunkra leginkább az Angelcorpse által lehet a leginkább ismerős. Sajnos az Angelcorpse szintén egy ideje a hullák gondtalan életét éli, azonban szerencsére számos egyéb projektet is elindított már azóta Pete barátunk. Ő felelős a mindent elsöprő gitártámadásokért, a basszus búgásáért illetve a torkokat instant széttrancsírozó acsarkodásokért. A pokoljáráshoz az ütemet The Black Lourde of Crucifixion, polgári nevén Cazz Grant fogja adni. Aki nagyon éli a black/death metál világát az már az ő nevével is találkozhatott már. Elmondhatjuk, hogy egy minőségi páros fogja ripityára törni a koponyánkat. A Demonize Destroy Delete-tel egy nagyon rövid, 17 perces albumot kap a mélyen tisztelt pszichopata hallgató, mondhatjuk, hogy inkább egy ep hosszúságú anyagról van szó.

A Liquid Cyber Cipher nyitja ki a kapukat az alvilág felé és máris kaptunk a képünkbe egy jó adag megfeketedett vérrel átitatott hányást. Vadul tomboló riffek és elképesztően mocskos hangzás fogja elkápráztatni az erre fogékony ínyenceket. Pete Helmkamp egy a károgás és a hörgés közötti átmenetet képző vokállal ordibálja a világba az anyák napi jókívánságait. Sőt elég sokszor egy eltorzított démoni hang erősíti meg mondanivalójukat. A basszus hatalmas meglepetésre kihámozható, még ebben a lo-fi-hoz közelítő hangzásban is meg lehet találni azt a bizonyos búgást. Feszesnek nem mondhatnám a játékukat, inkább egy nihil jellemző a dalra, ez a fajta nemtörődömség adja meg a lemez sava borsát. Igazi ösztönzenéről van szó aminek csak egy célja van: megsemmisíteni a hallójáratainkat.

A Foul The Wound esetén is ezeket a furcsán disszonáns, szinte már szédítő és émelygő stílusú témákkal boldogít az Abhomine. Kapunk néhány meglepően emlékezetes, fogós riffet is ami ad egy pici változatosságot is ebbe a folyamatos támadásba. Egy egészen egyedi válfaját választották az urak a black/death stílusnak. Konkrét banda nem is igazán jut eszembe akikre úgy igazán hajaznának. Talán ha az Order From Chaos ágyba bújt volna a Crucifier-rel akkor lehet, hogy kaptunk volna egy Abhomine nevezetű zabigyereket. A Subjection egy tisztán black metálos riffel vág a dolgok közepébe, kicsit meg is lepődtem. Mintha üzenni szeretne nekem Pete: azt hiszed, hogy már kis ismertél? na akkor ezt kapd el ne a náthát. Nem lóg ki ő sem a sorból, ugyanúgy pusztítást és szenvedést hoz a világra mint a többi kollégája a lemezen. A dalok felépítése kaotikus azonban mégis van egy adott séma amire ráhúzzák az adott témákat. A vokál kiszámíthatatlan, fogalmunk sincs mikor fog Pete az éterbe károgni valami lírait.

A Predation Axiom ott folytatja ahol abbahagytuk: power chordok garmadája, primitív dobok és alvilági hangulatú vokálok. Több mint 4 perces hossza ellenére sem enged unatkozni, vannak tempó és témaváltások is rendesen. A megfázott láncfűrészhez hasonlító gitárhangzás már önmagában felér egy élménnyel az én szememben. A Slave Syndicate személyében megkapjuk a korong legkíméletlenebb számát, itt aztán tényleg nincs irgalom. Bunkósbotjával olyan csapást fog mérni a koponyánkra, hogy az a seggünkön fognak kijönni a szilánkok. 17 percnyi tömör gyönyörben lehetett részünk és én máris keresem a replay gombot, ugyanis ebből ennyi egyszerűen nem elég. Ez az egyetlen kritikám a Demonize Destroy Delete-tel szemben, még akarok, etess Pete…ETESS!!!

Erre a lemezre valaki vagy vevő vagy nem, annyira niche, hogy ez csak szélsőséges érzelmeket képes előidézni az egyszerű ember fiából. Szerintem ez is volt a célja az Abhomine-nek. Akik nem szeretik azok szívből gyűlölni fognak minden miliszekundumot ami a Demonize Destroy Delete-en hallható. Nekik legalább adtak még egy csapást a fiúk a beveztőben emlegetett jóságok mellé. Azonban mi akik ezt a stílust egy kiskanállal zabáljuk fel az utolsó utáni cseppig…na mi irgalmatlanul jól fogunk szórakozni. Minden megátalkodott pszichopata állat lemezgyűjteményébe való. Az Osmose Productions hozza a jóságot április 29-én.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.