Ahogy rövidülnek a napok és a sötétség kezdi visszavenni a helyét, úgy kúsznak vissza a látókörömbe a sírgödrök aljából előkúszó muzsikák is. Ekkorra a fekete tónusok iránti szomj már annyira hajtja az embert, hogy akár körömmel is kikaparna egy sírhantot, hátha az alján lapul valami igazán testhezálló produkciót. Szerencsére a kiadók is tudják ezt, és leginkább erre az időszakra időzítik a nagyobb dobások megjelentetését. Esetünkben, most az Osmose Productions kedveskedik nekünk azzal, hogy október 28-án felállítja a Suspiria, Funeral, és Dimmu Borgir korábbi tagjait foglalkoztató, a black metal hatásokkal átitatott funeral doom/ doom metal-t játszó Abyssic régvárt harmadik fejfáját.
A formáció gyökerei egészen 1997-ig nyúlnak vissza. Memnock (Håkon Didriksen – Susperia, Antiqva) Abyssic Dreams néven vett fel két dalt Athera (Pål Mathiesen – Susperia, Minas) dobossal. Ezután a formáció mély álomba merült. Memnock inkább a Susperia-ra szentelte a figyelmét. Aztán a projekt kriptájának a repedésein lassan beszivárgott a telihold fénye, és a szörnyeteg 2012-ben újraéledt. Immáron Abyssic néven. A Memnock ének, basszusgitár, bőgő (Superia, Antiqva), Elvorn – gitárok (Superia) és André Aaslie – billentyűk, nagy-zenekari betétek (Funeral, Images At Twilight, Gromth, Omnia Moritur & Profane Burial) és Asgeir Mickelson- dob (Ex-Borknagar, Ihsahn) együttműködésével rögzítették az első, kellemes csengésű A Winter’s Tale nevet viselő nagylemezüket. A banda felállása 2016-ban módosult. Tjodalv került a dobok mögé (Superia, Ex-Dimmu Borgir, Old Man’s Child) valamint a Makhashanah (Henriette Bordvik, Asagraum (Live), Ex-Sirenia) lett az új basszusgitáros. Ezzel a felállással került felvételre 2019-ben a High the Memory nagylemez, mely szintén a Osmose Productions gondozásában jelent meg. A második koronggal bevéste a formáció a nevét az underground zenék fekete bibliájába. A High the Memory igen pozitív fogattatásban részesült halál -és a metal zene szimbiózisa kapcsán fogékony gyászhuszároknál. Így érthető volt a várakozás az új albuma kapcsán, mely a Brought Forth in Iniquity címet kapta.
Már a harmadik opus első tétele, a Cold as Winter Storm fellebbenti a halotti leplet. Felfedve, hogy itt komoly előrelépés történt az előző lemezhez képest. A várakozásokkal ellentétben a halál metal üdvözöl minket már rögtön az album kapujában. A banda munkásságában eddig csak óvatosan megmutatkoztató blast beat-ek, gyorsabb futamok most gyakoribb vendégek lettek. Az elődöknél még szégyenlősen megmutatkozó black metal hatás is most bátrabban mutatja meg magát. Ahogy a Djevelens Lys című tételben is emlékezetes módon meg is teszi. Egy kis progresszív vonal is megcsillantja magát a felvételen. Noha ezt roppant óvatosan teszi, de azért tetten lehet érni, ahogy a Brought Forth in Iniquity című tételben is. Azonban nem kell a funeral doom szerelmeseinek megrémülni! A nóták még mindig temetéshez harangoznak. A brutál súlyosságú témák ép úgy hullanak a kedves hallgatóra, mint azon nemes pillanatban, amikor a koporsóra dobálják a fekete földrögöket.
A banda a doom, funeral doom mezsgyéjén mozog. Alapvetően ez nem is emelné ki annyira a zenekart a sokaság közül, de az Abyssic szerencsére túl mutat az szokványos létezés határain. Zenéjüket súlyos nagy-zenekari betétekkel, bőgővel, billentyűtémákkal egészítik ki. Nagy örömömre most több szimfonikus betétek alkalmaztak, illetve komolyabb hangsúlyt fektettek ezekre. Több kiállással, atmoszferikus „hidakkal” élnek a dalokban, amiket rendre kísérnek a billentyűk. Sokkal árnyaltabb, többrétegű a hangkép, mint amit eddig az Abyssic-től hallhattunk. A billentyűtémák rendre szolgálják a szerzemények folytonos hangulati hatást. Ezeket korrektül keverték a metal témák alá. Nem bántják, hanem ízlésesen egészítik ki egymást. Olyan korai billentyűs hangszerek is megszólalnak a felvételen, mint a Mellotron vagy a Minimoog. Viszont nem éreztem, hogy a bőgő ki lenne hangsúlyozva. Pedig kevés olyan hangszer van, mi megfelel egy koporsó méretének és azt a hangulatot is árasztja magából. Mi más lehetne testhezállóbb egy funeral doom bandához? Memnock vocal-szekciója változatos és kétség nyomát sem hagyja maga után. Brutális hörgéstől az ércesebb károgásig egyaránt a hangját hallatja. A frontember hörgését még itt-ott halovány kórusok is megtámogatják. Noha feltételezem, hogy ezek hangminták, de nagyon ütősen illenek benne az pusztítást hozó témákba. Ebből még jó jött volna egy kicsit nagyobb mennyiség, vagy hangsúlyosabbá tehették volna őket.
Az Abyssic harmadik lemeze magán viseli a zenei fejlődés elemeit. Könyörületnek a legkisebb jelét sem mutatva gyilkos erővel pusztít. Ötvözi az előző korong legjobb pillanatait a kiforrottabb megoldásokkal. A doom metal utolsó kenetet feladó súlyossága itt most kiegészült a death, black metal-osabb fogásokkal. Ez mindenképp hozzájárult ahhoz, hogy egy komplexebb produkciót élvezhessünk. A szimfonikus betétek is a helyükön vannak. Jó, hogy nagyobb teret engedtek ezeknek az elemeknek. A hangzás is rendben van. Viszont érdemes lesz minőségi formátumban meghallgatni a kiadványt, mert úgy adja ki igazán magát a felvétel. A szerzemények hosszát is most megzabolázták. A lemez játék ideje, a helyet kapó öt tétellel, pont megfelelő. Kevesebb, mint egy órányi fekete esszencia, de az ilyen pusztító anyagokból ennyit fogyasztani pont elégséges. Természetesen itt is gyászmenet hosszúságú tételekkel találkozunk, de itt most megfelelően visszafogták magukat a legények. Sallangoknak, időhúzásnak a jelét nem éreztem. A komplett produkció egységes minőséget képvisel. Ami egy kicsi hiányérzetet hagyott bennem, az az, hogy a metal része a produkciónak különösebben nem ragadta meg az emlékezetemet. Jó lett volna még olyan témákat a többi nótába is belecsempészni, mint amit a Chronicle of the Dead végén hallhatunk. Tehát, a szimfonikus és metal részek ötvözete teszi figyelemre méltóvá a produkciót. A bőgő és a kórus is elbírt volna még egy kis terhelést, kár, hogy ezekkel óvatosabban bántak. A külső megjelenés terén Brought Forth in Iniquity nem hagy kívánni valót maga után. A borítón Mitchell Nolte munkáját láthatjuk. Egy dinamikusabb alkotás, mint az eddigi korongok képi világa. Abszolút módon tükrözi az új lemez lendületesebb, komplexebb zeneiségét. A harmadik kiadványát a funeral doom, doom rajongók számára kötelező fogyasztásra rendelném el. Biztos vagyok benne, hogy az album kapcsán a temetési zenék iránt elkötelezett hallgatók sokasodó gyűjteménye egy újabb darabbal fog bővülni. Csak otthon erről egy szót se! A korong előrendelhető többek között a fent említett kiadótól.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
No, ez meglepett… Féltem a stílustól. Hiába, ártatlan gyermek vagyok csupán. A kivitelezés és hangulat miatt viszont alaptalan volt a félelmem. Különösen tetszik, hogy nem csak a stílus alapjait alkalmazzák, hanem más zsánerekkel elegyítve súlyosbítják a zenét. Most mondjam, hogy meglepődtem?! Meglepődtem.