ACOD
Fourth Reign Over Opacities And Beyond
A dallamos, szimfonikus black -death, trash metalt játszó francia AcoD új albumára a mesterséges intelligenciát működtető algoritmus hívta fel a figyelmemet. Több atom bandát is általa sikerült megismernem a legnépszerűbb videomegosztó portálon, így már régóta barátok vagyunk. No, ez nem valami utópisztikus romantikus filmekbe illő elfajzott kapcsolat, hanem tisztán az underground muzsikák iránti kiolthatatlan kíváncsiságomra épülő dolog. Ha a technokrata elit úgy propagálná a mikrocsipjeit, hogy általuk egyből értesülhetsz az aktuális black metal őrületről, akkor azonnal mennék is, hogy beteljesítsem transz-humanista törekvéseiket. Minden esetre a banda azonnal felkerült a kedvencek listájára. Az AcoD munkássága számomra eddig teljes ismeretlen volt. Utána néztem egy kicsit az előéletének: a zenekart Marseille-ben alapították 2006-ban. Ahogy ez lenni szokott a fennállása óta több tagcserén is átment. Jelenleg a bandát Frédéric Peuchaud (ének: 2006-óta), Jérôme Grollier (basszuson: 2006-óta és gitáron 2017-től) alkotja. Őket Raphaël Clément segíti ki dobon. Ettől többet nem hajlandóak a tagok elárulni magukról. Eddig négy albumot valamint két EP-t. jelentetettek meg. Idén szeptember 16-án jelentkeztek az új nagyszabású művükkel, a Fourth Reign Over Opacities And Beyond névre keresztelt ötödik nagylemezükkel. A kiadvány a francia black metal zenekarokra specializálódott LesActeurs de l’Ombre Productions gondozásában látott napvilágot. (A kiadó istállójában olyan nevek találhatók, mint Aorlhac, a Pensées Nocturnes. Vagy kiadás tekintetében a Season of Mistel közös kooperációban a Seth utolsó albuma). Paolo Girardi grafikus (többek között a Black Lava, Ferum, Revocation új albumaihoz is készített borítót) jóvoltából az új korong is igen csinos külsőt kapott. Szerencsére a banda lecserélte a korábbi logóit a Christophe Szpajdel (Lord Of The Logos) által készítettre. (A belga művésznek olyan híres együttesek köszönhetik a emblémájukat, mint például a Borknagar, Emperor, Falkenbach vagy a Moonspell) Elnézve a duó korábbi albumait ezek a kis ráncfelvarrások jól jöttek, hogy lépjenek egy szintet előre a komolyabb ismeretséggel rendelkező extrém metal bandák felé. Ezek által a Fourth Reign Over Opacities And Beyond egy érettebb alkotás képét sejteti. Már csak az várat magára, hogy a korong felfedje előttünk tartalmát és közelebbről is megismerkedjünk vele.
Vannak azok a lemezek, amiknek nem kell az embert körbe udvarolnia, hízelegni, hogy: „befog ez neked jönni neked csak egy kicsit még hallgass”. A szobán forgó anyag kapcsán nem volt ilyen érzésem. Nem kellett megszelídítenie, mint a Kis Hercegnek a csóri Rókát, mert egyből betalált. Szeretem, ha egy banda a keménység és dinamika mellett odafigyel arra is, hogy a nóták dallamosak, megjegyezhetők legyenek. Itt minden kívánságom teljesült, mint egy Andersen mesében! Viszont a Kis Hableány helyett egy igazán komoly, változatos korongot sikerült megragadni. A nyitány egy vaskos szimfonikus betéttel robban be. A Genus Vacuitatis dal kegyetlen erővel és szépséggel zúdítja ránk a fekete fémet. A zenekar többféle stíluselemből csipeget. Ezeket ötvözi a melodikus, szimfonikus black metalal. Így egy elég kemény és változatos ötvözetet hoznak létre. Alapvetően a black metal a kijelölt útirány, de a trash, death és modern metalos riffek egyaránt helyet kapnak. A különböző stílusok vegyítésének van egy kis hátránya. Mégpedig, hogy kizökkentheti a nótát a medréből. Annak ellenére, hogy imádtam a lemezt néhol itt is hatalmába kerített ez az érzés. Olykor egy kicsit idegennek éreztem a trashes, modern metalos témákat. Valahogy ezt nem tudták annyira a zenéjükbe belesimítani, mint mondjuk, úgy ahogy a harmad generációs Cradle Of Filth tette. Példának okáért a The Prophecy of Agony dal kapcsán éreztem ezt.
Jérôme Grollier gitár játéka egy tisztes öregúrhoz méltóan elegáns, ha kell kegyetlenül kemény ugyanakkor a megfelelő pillanatban nyájas és megnyerő. A hegesztés alatt remekül operál a dallamos témákkal. Megfelelően egyensúlyoz köztük. Nem billen át a dolog egy szirupos melódiacsokorba, de nem is szakítja szét az agyunkat a kapaszkodók nélküli darálás. Jérôme 2018-óta felelős a dalszerzésért is. Számomra ebből a tantárgyból is jelesre vizsgázott. Szerencsére a basszus játéka abszolút kivehető. Szépen dorombol akár egy kiscica a búbos kemence mellett. Több helyen kiállások formájában teret is kap, ami a változatosság érzetét nagyban segíti. Frédéricre elég, ha az ember ránéz, már rögtön az ereibe fagy a vér. Nem szívesen kerülnék fel az ellenségeinek a listájára. Nem semmi, ahogy a fickó kinéz. Ehhez méltó a hangja is! A szövegek egy kis narrációt leszámítva teljes egészében angolul szólalnak meg. Azt nem sikerült kideríteni, hogy a 2021-ben rögzített lemezen Raphaël püfölte a dobokat. De az ütős szekció is hibátlanul teljesít. Kellemesen, kiegyensúlyozottan szól a dob. Ott van megtolva ahol kell, pont annyi amennyire feltétlen szükség van. Egyébként a duó inkább az izmos középtempóban mozog, de azért néha elengedik a gyeplőt, ahogy a Sulfur Winds Ritual vagy a Through the Astral Door számokban. A lemez dinamikája és ereje cseppet sem csitul a számok előre haladtával. Végig odaszegezi a hallgató figyelmét, vagy inkább a hallójáratait a matériára.
Mindezen finomságok mellett még nem is értünk a végére a minket kényeztető tulajdonságok sorozatában. Ugyanis itt a hangzás, ami számomra elég elismerésre méltóan teljesített. Az anyag masterelését Jens Borgen végezte, aki olyan volumenű zenekarokkal dolgozott együtt, mint pl. az Opeth, Dimmu Borgir, Sepultura, Amon Amarth, Katatonia stb. Gyönyörű és halálos, mint egy vonzó nő vagy egy házi macska attól függ, hogy kinek melyik a szimpatikusabb. A nagy-zenekari betétekért szintén Jérôme a felelős. A billentyű témák, hangminták végig kísérik a teljes korongot. Ezzel az eszközzel is igen korrektül bánnak. Nem válik giccsessé, de azért kellő plusz szépséget és hangulati elemet kölcsönöz a daloknak.
Így őszre eléggé összekapta magát az underground éra és jó kemény lemezekkel örvendeztet meg minket. Nekem az AcoD egy váratlan felfedezés volt, de a Fourth Reign Over Opacities And Beyond című nagylemezükkel teljesen levettek a lábamról. Egy ilyen élmény után meg is kellett rendelnem a lemezt. Igazán a francia black metal finomságok iránt érdeklődők számára lehet ízletes fogás ez a lemez. Mert magán viseli ezen régióból származó muzsikák jellegzetességeit de ez nem azt jelenti, hogy másokat ne babonázna meg sötét szépségével. Darkend, Seth, Le Chant Noir, Aorlhac rajongók számára kiemelten ajánlott! A kiadvány beszerezhető természetesen a LesActeurs de l’Ombre Productionstól is vagy akár jó minőségű digitális formátumban bandcamp oldalukról.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
