Açoite
Açoite

(Hellish Grave • 2019)
Armand
2019. december 26.
0
Pontszám
7

A brazil származású Açoite első lemezén a ’80-as, ’90-es évek könyörtelen death / thrash hullámának hangulatát hozza vissza. A 2017 elején alakult négyes mintha csak az anyatejjel szívta volna magába a korai Sepultura, Sextrash, Vulcano, vagy épp az egész mozgalmat elindítónak számító Sarcofago brutális mocskát. Puritán, kegyelmet nem ismerő riffeiket saját nevükkel ellátott debütáló-albumukon adták ki ez év júniusában.

Açoite lemezük nyolc dalt tartalmaz közel félórában. Portugál nyelvű dalszövegeikben erősen ostorozzák Dél-Amerika és a világ jelen politikai, gazdasági helyzetét, és meglehetősen szókimondóan köpnek a kereszténység és a vallás képmutatására.  Kitérnek még a harmadik világ nyomorára, a depressziós és anyagias társadalom modernizált rabszolgaságra. Már kezdésnek egy robbanékony ős-thrash atomerőmű nótát kapunk Genocidas daluk képében, melyben a szociopatákként mosolyogó világvezetői állnak a középpontban. Extrém ízeivel csak fokozza az album hangulatát az ezt követő Angústia Sem Fim és a picit Metallica-san nyitó Determinismo é real, valamint az őt követő punk-hadcore beütésekkel tűzdelt A Tomada do Paraíso, melyekben világunk beteg, perverz mivoltát ecseteli kemény groovy ritmusaikkal.

A vészjósló harangkongatással kezdődő Anátema dalukkal csak tovább fokozzák a veszet tempókat, amiket az ezt követő Sonho Abismal, Império do Terror és a záró Açoite dalaikban egy pillanatig sem hagynak lazulni. Mindezeket énekesük, Matheus Henrique gégemetszett pokolian őserejű torokhangja erősít démonivá. Nagyon jól illik a zenéjük kontroll nélküli káoszához, ami igazi csemegét nyújt a klasszikus sikálós, puritán hangzású ős death / thrash kedvelőinek.