Aetherius Obscuritas – állhatatosság, kitartás, és következetesség

Az Aetherius Obscuritas az egyik legtermékenyebb hazai black metal zenekar. A Mártír címmel nem régiben megjelent új nagylemezük már a nyolcadik a sorban. Az új kiadvány kapcsán a banda énekesét, Viktort kérdeztem ki.

Új albumotok az ukrán GrimmDistribution színeiben április közepén fog megjelenni. Korábban is dolgoztatok külföldi kiadóval, négy CD-teket is az amerikai Paragon gondozta. Velük miért szakadt meg a kapcsolat? Mik a tapasztalataitok a külföldi kiadókkal, hogyan kerültetek az ukrán céghez?

Tulajdonképpen nem váltottunk kiadót, most is a Paragon-nal dolgozunk. Annyi történt, hogy beszállt még egy kiadó, az orosz Satanath Records-hoz köthető Grimm, így társkiadásban jelenik meg a lemez. Így várhatóan jóval több fülhöz eljut majd a zene, mind fizikai mind digitális formátumban. Bár vannak a két kiadónak közös terjesztőik és kapcsolataik, azért mégis bővül a kör. Szerintem ez egy jó párosítás, mert a Paragon elsősorban a hagyományos, CD-s terjesztésben erős, addig a Satanath online kapcsolatai az erősek.

Az eddigi leghosszabb idő, öt év telt el a legutóbbi album megjelenése óta. Mivel telt a köztes időszak, a zenekar aktív volt ez alatt?

Az utolsó lemez, az MMXV 2015-ös, a rá következő évben egy limitált, különleges pendrive-os single jelent meg A Harag Lángja címmel. Ez a dal eredetileg a Kínzó Harag demón szerepelt (2005). Sokan kérték koncerteken, én is szeretem a dalt, úgyhogy adta magát, hogy normális körülmények között újravegyük, hogy vállalhatóan szólaljon meg. Ezt szeretnénk élőben is játszani majd. 2017-ben pedig egy újabb dalt rögzítettünk, melyhez videó is készült, ez a Destiny: Unknown. Ez a dal számomra nagyon fontos mondanivalóval bír. Megírásakor nagy hatással volt rám Szerb AntalUtas és holdvilág című regénye.

Mennyi idő alatt álltak össze a Mártírra került dalok?

Felkerült rá az előbb említett két dal is, ezen kívül még egy újrafelvétel, „Az Igaz”, ez szintén a 2005-ös demóról származik. 2011-ben megszűnt a másik zenekarom, a Sudden Death, akik egyébként sokáig az Aetherius-t is kisegítették élőben. A gitárosunk 2004-ben hunyt el. Ezt a dalt az ő halála után írtam, és néhány ötlettel besegített a SD gitáros Zsolti is. Számomra fontos dal, és szintén szeretném élőben is előadni, ezért dupla indokkal lett ráncfelvarrva és újravéve.

A többi tétel vadonatúj, viszonylag hamar összeálltak. Maga a felvétel húzódott sokáig, mivel Zson, a dobosunk évek óta Németországban él. Így jóval lassabban ment a munkának ezen része. Ez az első lemez mióta kiköltözött, ezért nincs nagy rutinunk a távzenélésben és az ilyesfajta összedolgozásban. Zson alapvetően egy progresszív dobos, kimondottan szereti a matekmetált is, ezért hajlamos „szétverni” a zenét, ha rajta múlna, minden ütemben lenne valami extra. Ez azonban nem mindig fér bele az én elképzeléseimbe, de rendszerint középen találkozunk, mindketten tudunk kompromisszumot kötni. Ezért is válik karakteressé, felismerhetővé a dobjátéka. De a távolság miatt ezt is nehezebb közös mederbe terelni.

A kérdéseket a lemez ismerete nélkül állítottam össze. Az azonban kapásból szemet szúrt, hogy ezúttal vegyesen készültek magyar és angol nyelvű dalaitok is. Miért?

Erre nincs egyértelmű magyarázatom. Nagyon ritkán előre elkészülnek a dalszövegek (ez még abszolút verses forma), amit utólag felhasználok egy-egy dalhoz. Ilyen például az MMXV lemezről a Csorba. Gyakoribb viszont, hogy elkészül egy dal demója, azt hallgatva újra és újra körvonalazódni kezd a dalszöveg – már ott eldől, milyen nyelvű lesz. Egyszerűen, ami jobban passzol hozzá. Sokan úgy tartják, a magyar nyelv nem passzol a metálhoz, mert „gagyi”. Nyilván egy rossz vagy klisés dalszöveg az anyanyelvünkön jobban kiabál, de ez nem jelenti azt, hogy angolul kevésbé lenne borzasztó.

A lemezen két legendás zenész is vendégszerepel, akik a 90-es évek nagyhatású zenekarainak tagjai. Kik ők, hogyan merült fel a közreműködés lehetősége, illetve mivel járultak hozzá a szerzeményekhez?

Jontho a Ragnarok-ból és Kaiaphas az Ancient-ből. Kaiaphas-szal már majdnem 15 éve tartjuk a kapcsolatot, levelezgetünk, ha van valami érdekesség, írunk egymásnak, de volt már, hogy telefonon beszéltünk hosszasan, kivel mi a helyzet. Az élet gyors és sodró, de fontos, hogy fenntartsuk, ápoljuk a kapcsolatokat. Az ő vokálja nagyon megtetszett, amikor a klasszikus AncientThe Cainian Chronicle lemezt először hallottam. Akkor kezdtem el kísérletezni a hangommal és átálltam az általa is használt technikára, amit kevesen használnak, talán mert nem egyszerű és egyben „problémás” is, nagyon kényes. Ellenben annál különlegesebb, szerintem. Egy régi projekt kapcsán kerestem meg akkoriban, és azóta tartjuk a kapcsolatot.

Jontho elsősorban dobosként ismert, de a AO lemezre a vokáljával került fel. A Ragnarok-ban is évek óta már csak vokálozik, neki bejött ez a szerepcsere, nekem pedig kapóra jött. Az előre megírt részeket végül teljesen átírta, saját ízt hozott a dalba, aminek nagyon örülök. Az Arasing Realm lemezük nagy hatással volt a korai Aetherius-ra. Elsősorban Rym gitárjátéka fogott meg.

Az új CD felvezetéseként egy videoklippel jelentkeztetek. Hogyan zajlott a forgatás? Milyen visszajelzések érkeztek hozzátok a video kapcsán?

Az Aetherius nem a hagyományos black témákat dolgozza fel, kerüljük a sátánhalálmetál, boszorkányságvérsötétség témákat. (Az „Ilyen a vér” c. dal sem a vérről szól, hanem a bennünket mozgató ösztönökről.) Inkább szólnak a szövegek a valós életről, általában szimbolista írások ezek. Azért amennyire lehet, igyekszem „black metalos” köntösbe csomagolni. De pont ezért, nehezebb egy videoklipes ötletelés, hogy hű maradjon a stílushoz.  A Destiny: Unknown az útkeresésről szól, a bennünk rejlő sorsjelző csillagokról – ezt kellett valahogy megjeleníteni.

Ritkán adsz interjút. Mi ennek az oka?

Nem vagyunk már mai csapat, közel a 20 éves jubileum.  Kevés dologra nem kérdeztek még rá, vagy nem jól kérdezték azokat. A zenekari hírekben ott az aktualitás, azt ugye megosztja az ember. Nyilván ezeket tovább lehet boncolni, mint ebben az interjúban is, de a zenekar sokat nem változott, hű maradt önmagához. A szövegek, az üzenet ugyanabban a mederben maradt. Ezen kívül elég unalmas kérdéseket szoktam kapni, a legtöbben nem veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek a zenekarnak és ennek köszönhetően érdekes kérdéseket tegyenek fel. Ezeket az interjúkat nem szoktam elfogadni. Ez kétélű, hiszen minden cikkel nagyobb figyelmet szerezhet a zenekar, de a sablonos interjú kártékony is lehet szerintem. Egy jó interjúra mindig vevő vagyok, nekem is élmény, de sajnos ebből a fajtából az elmúlt években nem jött szembe velem. Utoljára egy orosz magazinnak adtam interjút… Ennek már jó néhány éve.

A zenekar 2002 óta jelent van a hazai undergroundban. Mennyiben volt más az ezredforduló körüli színtér, mint a mai? 

Én úgy éltem meg, hogy 2004-2005 körül volt a tetőpont, akkor igazán pezsgett az underground. Erős volt a színtér minden szempontból és szerintem a zenészeknek is könnyebb dolguk volt. Ez egy relatív friss műfaj, főleg nálunk. Az akkori generációnak egy nagy része lemorzsolódott, átalakult. Sokan akkor voltak igazán fiatalok, iskola, egyetem, bulik, barátok. A kötelezettségek, a munka, a család mind-mind kihatással volt/van ránk, zenészekre és közönségre egyaránt.

Úgy látom, most újra fellobbant a láng mindkét oldalról. Mint mindennek, ennek is meg van az amplitúdója. Örülök, hogy most újra felfelé vezet.

A ’90-es évek közepén tetőzött norvég hullám hatására itthon is sok black metal zenekar alakult, melyek többsége néhány évvel később, az irányzat népszerűségének csökkenésével el is tűnt. Mi a titkotok, hogy tartósan jelen tudtok lenni a mezőnyben? Melyek azok a hazai csapatok, akikkel kapcsolatban vagytok?

Zsonnal ketten alkotunk, nincsenek érdekkülönbségek, sokkal kevesebb a külső tényező – ez az oka. Egy standard ötfős brigádnál több kompromisszumra van szükség, többfelé húzza a bandát a magánélet is, minden egyes fő esetleges kiesése vagy érdektelensége „sebet ejt” a bandán, a sokadik tagcsere után pedig elfárad az egész. Nagy általánosságban szerintem ez történik.

Aztán a másik indok, amiért működik, az állhatatosság, a kitartás, a következetesség. Meg kell tanulni, hogy nem mindig ad energiát a zene vagy bármilyen más szenvedély/hobbi… ki milyen szinten űzi, de önvizsgálatot kell tartani, és ha arra jutunk, hogy pozitív dolgokat kapunk a tevékenységből, nem szabad abbahagyni egy hirtelen jött mélypont miatt. El kell fogadni, hogy ezek a sokféle mélypontok természetesek a zenében és az életben. Kitartónak kell lenni, hogy aztán majd újra energiát meríthessünk belőle.

Mik a terveitek az idei évre?

Pécsi barátaimmal, a Gylliath-tal színpadra állítjuk az AO-t! Van egy turnétervünk az őszi/téli szezonra, ezt a mostani rendkívüli helyzet sajnos már most befolyásolja és a továbbiakban is befolyásolhatja. A próbák is már javában zajlottak, amikor a járvány közbeszólt. De tervezünk és újratervezünk minden fronton amint a körülmények engedik. Az biztos, hogy aki szeretné látni élőben az Aetherius-t, az hamarosan megteheti!!

A lemez dalaiból néhányat mindenképp szeretnék a koncerteken is népszerűsíteni, de ezen kívül egy vagy két videó is szerepel a tervek között.

Figyelemmel követed még a fiatal black metal bandákat? Szerinted vannak még tartalékok a műfajban?

Igen, nyitva tartom a szemem, hátha hallok valami újat és érdekeset. Sok ügyes zenész van itthon, jó megoldásokkal. Bár nem tavaly alakultak, és azóta sajnos fel is oszlottak, de pl. nagyon örültem, mikor rátaláltam a Karst-ra, ami szerintem a hazai underground egy üdítő színfoltja.

Saját barna, helyesebben fekete sörrel is jelentkeztetek. Honnan jött az ötlet, hol főzik az italt, illetve a lényeg, mennyire lett fekete?

Az új lemez, a Mártír mellé lesz a sör, egy csomagban, nagyon baráti áron, digipack CD+póló+sör, külön kereskedelmi forgalomba nem kerül. Egy csomagba egynél több sör is kérhető majd természetesen! A székesfehérvári 972 söröket gyártó üzemben jártam tavaly, gyárlátogatás címén, és ott született az ötlet. Említette a tulajdonos, hogy van lehetőség limitált, egyedi sör főzetésére is. Tetszett, hogy minőségi alapanyagokból, nagyon profin dolgoznak, borzasztó igényesek a munkájukra. A kínálatukban volt egy stout típusú sörük, amit miután megkóstoltam, tudtam, ez lesz az „én söröm”! Az Aetherius palackokba kerülő nedű azóta már egy másik recept, prémium kakaó- és kávébab hozzáadásával készült fekete, testes sör. A krémes kortyérzet és a domináns pörköltmalátás jegyek mellett visszafogott komlózás jellemző rá. Édes, tartalmas utóízét a benne lévő laktóz is erősíti. Nem gagyiztunk dobozos változattal, szerintem az igazi sör üveges, és a stílushoz is az dukál. Nincs kompromisszum.

Az interjút készítette: Andris

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,