Aetherius Obscuritas

Mártír (2020)

A szigetvári alapítású Aetherius Obscuritas régóta biztos pont, ha a hazai black metalról van szó. A 2002-ben alakított zenekar útja fokozatosan építkezve, demók, szerzői kiadású nagylemezek, kazetták során át vezetett a nemzetközi undergroundba. A mindenes Viktor és a dobos Zson által üzemeltetett zenekar határainkon túl is sikeresen megvetette a lábát, a Mártír sorban már a negyedik nagylemezük az amerikai Paragon Records és a velük együttműködő kiadók színeiben. A lemeze egy-egy dalban a norvég black metal szcéna két emblematikus alakja is vendégszerepel. Jontho a Ragnarok-ból, valamint az Ancient, és a Thokkian Vortex-ból ismert Lord Kaiaphas, aki már korábbi Fekete Orvosság lemezükön is szerepelt.

A tíz dalt tartalmazó CD öt év elteltével követi az előző nagylemezt. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nem holmi promonak nevezett digitális fájlgyűjtemény, hanem az eredeti CD birtokában írhatok az idei műről. Más úgy véleményt formálni egy albumról, ha ténylegesen, lemezként kerül az ember kezébe. Viktorék esetében pedig ez most hatványozottan igaz. A CD-t kézbe véve ugyanis egy jó minőségű digi-pack kiadványhoz van szerencsénk. A mellékelt füzet és a borító a dalszövegek, valamint az illusztrációk mellett tartalmazza a felvételek rögzítésének adatait is. Anélkül, hogy túlságosan belemennék a részletekbe, a borítón feltüntetett időpontok és helyszínek alapján nem volt egy sétagalopp összehozni a lemezt. A Mártír ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal több helyszínen, illetve időszakban készült. Ha már a külsőségekkel kezdtem, meg kell említenem magát a korongot is. Legutóbb a Nadir : The Sixth Extinction című albumánál láttam ezt a megoldást, miszerint a korong adatoldala is nyomott, feliratokkal díszített. Nem tudom, hogy a szaknyelv milyen jelzővel illeti ezt a gyártási technikát, de az, hogy különleges, kétségtelen.

Az Aetherius Obscuritas black metalja letisztult dalszerkezetekkel operál, itt szó sincs maszatolásról, kásás hangzásról, netán ilyen-olyan poszt elemek integrálásáról. A zenei gyökerek a ’90-es évek második felében keresendők. Zson dobtémái már a nyitódalban is felhívják magukra a figyelmet, Viktor pedig extrém rikácsolásával hol anyanyelvén, hol pedig angolul gyalázkodik. A szélsőséges torokkínzás ellenére a dalszövegek jól érthetők. Az ének mellett Viktor felelt a gitárokért és a billentyűs témákért is. A tempók változatosak, a dalszerkezetek pedig mentesek a sablonoktól, a volt Ancient tag Lord Kaiaphas közreműködésével készült The Frozen Lake of Eternity akár egy heavy metal dal is lehetne, ha az ének nem lenne ilyen extrém. A Lidércpalota című dalban pedig a gyors tekerések mellett jól megfér egy dallamos billentyűtéma is.

Az Aetherius Obscuritas nyolcadik lemeze tehát egy változatos, sokszínű black metal album lett, mely azokhoz szól, akik ebben a műfajban sem idegenkednek a zeneiségtől és a hangszeres tudás, dalszerzői képesség nem riasztja el őket.

Az ajánlót írta: Andris

augusztus 07.,
augusztus 12.,
augusztus 13.,