"... Amikor végre megtört a jég és a lemezgyár nagy kegyesen beleegyezett az első P. Mobil nagylemez megjelentetésébe, a zenekar szinte magánkívül volt az örömtől, és azonnal megkezdődtek az előkészületek, mint legyen, hogy legyen, milyen dalok szerepeljenek rajta, legyen-e a lemeznek külön címe, vagy csak az 1. sorszámot kapja, hogy nézzen ki a borító és a többi.
Végül aztán, mint tudjuk, Mobilizmo lett a lemez címe, ami a Lóránt találmánya, és a "mobilizmus" szó (ami nem is létezik) spanyol nyelvű változata. Mivel "izmus" az volt már éppen elég a környezetünkben, és a "mobil" szónak mindenképpen szerepelnie kellett a címben, így lett a fent említett Mobilizmo. És hogy miért pont spanyol? Úgy emlékszem, Lórántot az Animalisms című, 1965-ös Animals lemez ihlette meg.
Zeneanyag az volt bőven, az volt a kérdés, milyen arányban legyenek régebbi és vadonatúj szerzemények a lemezen.
Végül aztán a 11 számból három eredeti Bencsik szerzemény, egy Schuster nóta, a Varjúdal, amivel kapcsolatban talán érdemes megjegyezni, hogy ugyan a borítón az összes zenekari tag fel van sorolva szerzőként, az alapötlet és a fő dallamvezetés a Lóránté, és mivel ez már jó pár éves dal, nekem meg a Zefinek, de még a Tunyoginak is, kevés közünk volt hozzá.
A Billy a kölyök korábban Lőj rám címmel már létezett, ugyanígy az Asszonyt akarok is, de mivel csak a szövegük volt a régi, az is csak részben, a zene pedig egészen más, vadonatúj, így tehát ezek új daloknak tekinthetők, legalábbis zeneileg. A fennmaradó öt szám pedig teljesen új volt.
Az Oh jeah című dal a Beatles emlékére íródott, ami nagy hatással volt minden későbbi Beat és Rock zenekarra
Két érdekesebb dolgot említenék a lemezről, az egyik az Alkohol blues, aminek a szövegét - "Söröcske, borocska, Baracska" - egy szociológiai munkában találta a Lóránt, ami igazából egy gyűjtemény, Hankiss Ágnes munkája, vécéfeliratokat, kocsmai falfirkákat, különleges népi kiszólásokat stb. tartalmaz, ebben található ez a zseniális meglátás. A másik, az Átlagember, ami szövegét tekintve és zeneileg is rendhagyó volt, legalábbis a Mobil korábbi szerzeményeihez képest mindenképp, és amikor levittem a próbára, és eljátszottam a többieknek, riadtan és zavartan összenéztek, majd első döbbenetükből felocsúdva próbálták megfejteni, hogy mit is hallottak.
A lényeg az, hogy kisebb lázadás tört ki, de a Lóránt védelmébe vette a későbbi Átlagembert, aztán pár hét után a többiek is megbarátkoztak vele.
Mindenesetre a korabeli kritika is ezzel a számmal foglalkozott a legtöbbet. Aztán ahogy annak lennie kell, még meg sem jelent a lemez, máris egy rövid vita és veszekedés kezdődött a jogdíjelosztásról, ebben tényleg semmi tapasztalatunk nem volt, de azért néhány óra múlva megegyezésre jutottunk, és szakítva a korábbi gyakorlattal, tehát az egyszemélyi szerzőséggel, minden zenekari tag fel lett tüntetve szerzőként, mivel valóban csapatmunkáról volt szó, és az első helyen szereplő név volt az eredeti ötletadó, a fő szerző.
Aztán mégis csak annyi lett feltüntetve, hogy:
"Zene, szöveg: P. Mobil" -Schuster Lóránt