Am Himmel
As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow (2022)

Majdnem egy hete már annak, hogy végre megtörtént a napforduló, újra a sötétség győzedelmeskedik a fény felett, ugyan ezt mi még egyenlőre nem igazán érezzük. Ennek örömére gondoltam egyet, és ünneplés gyanánt előszedek valami nagyon dark és depresszív kiadványt. Az Am Himmel tökéletes választásnak bizonyult: drone, synth, black metal…tökéletes. Ez lesz a bemutatkozó albuma ennek az érfelvágóan fájdalmas projektnek. Hollandia tulipánokkal teli földjéről szállítja a több kamionnyi depressziót az Am Himmel. Egyszemélyes projektről van szó, aminek a tagja JMKP, aki számos egyéb bandában játszik különböző álneveken. Pontos dátumot nem sikerült találnom a megalakulás évéről, annyi biztos, hogy ez az első kiadvány az Am Himmel-től, ráadásul egy igazán érdekes kiadványra esett a választásom, aligha találhattam volna találóbb albumot a sötétség ünneplésére. Ugyanis az Am Himmel is ugyanezt teszi az As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow-on.

Megmerem kockáztatni, hogy nagyon sokan úgy fognak kinézni az album meghallgatása után, mint JMKP barátunk a fent látható képen. Az As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow ugyanis igazi energia vámpír album, ugyan akadnak felemelő pillanatok, sőt néha még optimista képek is felsejlenek benne, de alapjáraton egy rendkívül szomorú és ceremoniális albumról van szó. JMKP kezel minden hangszert: dob, gitár, szintetizátor, minden az ő kezében sír fel, akárcsak mi fogunk ahogy elkezdődik a Bleared By The Infinite Wings. Gyászindulóként vezeti fel az albumot, könnyen felismerhető az a bizonyos ütem, amire a koporsóban lévő élettelen testet kísérik az utolsó útjára, hogy átadja magát az anyatermészetnek. Az anya az bizony ott van a születésnél és a halálnál is, vagy ilyen, vagy olyan formában. JMKP velőtrázó károgós sikolyai is hamarosan felcsendülnek, tényleg dermesztő hallani, azt a rengeteg fájdalommal átitatott szomorúságot ami benne lakozik.

A végső utunkat körüllengi egy depresszív mégis ünnepi hangulat, egy rituálénak a szerves része ez a bizonyos hangulat, ami nem maradhat el a halál ünnepléséből. Ez a fajta hangulat itt is megtalálható, a gitár tényleg a drone-ra jellemző módon van lehangolva és csak extrém lassan halad előre, lépésről lépésre visz minket közelebb a vámpírokkal és férgekkel teli megfeketedett földbe. A szintetizátor is hamar becsatlakozik ebbe a menetelésbe, ő felel az ünnepélyességről, hosszan kitartva szolgáltatja az extra textúrát a dalban, ezek a billentyűk olyan hosszan vannak kitartva, amilyen hosszú lesz a könnycsepp a szeretteink arcán ezen a bizonyos napon. A The Patience And Silence Of A Saint’s Death még emelkedettebb hangulatot áraszt magából. A billentyűknek itt még nagyobb szerep jutott, ezúttal nem csak a mély és hosszan kitartott hang aláfestés gyanánt kerülnek előtérbe, hanem egy sokkal tüneményesebb hangú futamot is többször leírnak a dal során. Persze vidámságra itt sem kell számítani, nyomasztó és reflektívnek mondható a hangulat, a dobok továbbra is rémesen lassan menetelnek előre, a gitár továbbra is a drone tartományban tartózkodik. M károgása pedig ugyanolyan fájdalmas mint volt.

A The Virgin Wages Celestial War In The Seraphim a blackgaze stílusjegyeit hordozza magán, kifejezetten nosztalgikus és keserédes dallamok jellemzi a monotonon kitartott gitárhangot és a billentyűk játékát. JMKP vokálja mégis talán itt a legszomorúbb, áthatja a mindent elpusztító fájdalom és megvetés. Ha ez mind nem volna elég, a billentyűk egy talán még az előzőnél is pozitívabb futamot írnak le, miközben JMKP sikolyai egyre fájdalmasabbá válnak. Kicsit talán hamar jött el ez a katarzis, én mindenképp a végére tartogattam volna ezt a tételt. Az Am Himmel szinte észrevétlenül kombinálja a különböző stílusokat és behatásokat, a végeredmény pedig igencsak meggyőző tud lenni. Az én személyes ízlésem megint egy másik dolog, számomra bőven túl sok az optimistának ható szólam, noha azt elismerem, hogy nagyszerű kontrasztot képez a depresszív elemekkel. Így sem lesz egy fáklyásmenet a dolog számos hallgató részére, de én imádom ha tényleg a csontomig hat a depresszió. A The Fumes Of Thy Preposterous Torment már sokkal inkább azt adja számomra amit várok, szinte a gyomromban érzem a gitár fuzz-ját, és a súlyosan lecsapódó dobok erejét.

JMKP a vokál terén sem marad adósunk ebben a számban, itt érzem a legtöbb undort a hangjában, nagyon mélyről érkeznek ezek a megszenesedett hányások. Szinte egybefolyik a vokál és a gitár, egységet alkotnak a monoton depresszió dicsőítése végett. Ide tényleg nem jutott egy szemernyi napfény se, kedvencemmé vált ez a dal. A The Bewildered Firstling Thrusts The Knife Into úgy kezdődik, akár egy jó funeral doom album nyitánya, sötét, depresszív, ugyanakkor gyönyörű téma ismétli önmagát. Megfagyasztja a vért JMKP károgással megtámogatott savas sikolya, a billentyűk csupán a gitár megtámogatása gyanánt szerepelnek a dalban, nincs semmilyen negédes díszítés, egyedül maradtunk a saját démonainkkal. Az Urfaust, Lurker of Chalice, és a Xasthur rajongóinak ajánlják az Am Himmel albumát…nem vagyok biztos benne, hogy ez telitalálat. Funeral doom, drone és post-black iránt érdeklődők szerintem sokkal több értéket fognak találni benne. Mondjuk a Xasthur-t valamilyen szinten megértem, a 2000-es évekbeli albumok hasonló érzéseket válthatnak ki belőlünk. A címadó As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow után tényleg úgy érezhetjük magunkat, mint egy kietlen, sötét tájon, ahol még a csillagos égbolt sem nyújt számunkra egy cseppnyi fényt se.

Az a helyzet, hogy lemez második fele, régies nevén B oldala sokkal erősebbnek hatott számomra, mint az első, azaz A oldal. Az első félidőben nagyobb teret kapott az enyhe optimizmus, és a kissé édeskésen megszólaló szintetizátorok, míg a második félidőt teljesen áthatja a reménytelen sötétség. A ceremoniális, ünnepélyes hangulat azonban mindegyik tételen adott. Egyáltalán nem rossz az amit az Am Himmel csinál, a jövőbeli kiadványokon remélem egy kicsit jobban megtalálja a saját hangját a projekt, és nem lesz tapasztalható ez a fajta vívódás. Persze én mindig a sötétebb, depresszívebb oldalnak szurkolok, itt sincsen másképp, de nem én vagyok az alkotó, így én is kíváncsian várom, hogy merre tovább. Az As Eternal As The Starless Kingdom Of Sorrow június 30-án fog mejelenni a Burning World Records jóvoltából.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.