Amang

Balance Trans VOl. I&II. (2020)

Lutfi Amang Balázst még a Vian éléről ismerem. Szerettem azokat a dalokat, koncerten is volt szerencsém hozzájuk. Aztán a KarmaNora egyetlen EP-je is bejött, amivel Dombi Ádám basszerral valamelyest tovább vitték a Vian-os dolgaikat. (Ádám itt is szerepel a gitáros Zombori Norbival egyetemben.) Majd 2019-ben elindította a szólókarrierjét, amiben (a promócióban, hogy egészen pontos legyek) az elején segítő kezet is nyújtottam. Szóval – bár igyekszem – bocsássátok meg, ha nem lesz teljesen objektív ez az ismertető!

Amang világa jó színes. Ez tükröződik ebben a dupla lemezben is (több, mint 80 perc!). Ha csak a metal bírod, akkor itt nem sok babér terem neked, előre szólok, mert ebben a 24 trackben aztán minden van a poptól a keményebb rockzenéig, de metalt nem találsz. 

Nekem viszont nagyon sokat adott az egészet átszövő hangulat. Az a – hogy is mondjam – egyedi hangulat és érzésvilág, ami annak ellenére teszi egységessé az anyagot, hogy rengeteg szerző segítségével alakult ki a végső kép. Ezekből a dalokból kicsit megismerhetjük Amang világát, a nézeteit, sőt, talán nem túlzás, hogy valamelyest Őt magát is. 

Sok szerzeményben jelenik meg a keleti dallamvilág, ami nem véletlen, hisz hősünk félig kurd származású. Erre a szövegekben (amik eléggé mélyek és művésziek, hogy ne mondjam lelket boncolgatók) is rengeteg utalás van, meg persze sok másra is, amivel foglalkozik és ami foglalkoztatja.

A két CD-re összesen kéttucat track került, viszonylag sok átirattal (Noir Desír, Leonard Cohen, The Kinks) és rengeteg közreműködővel. Nem szeretnék senkit azzal untatni, hogy végig menjünk az összes dalon, inkább néhány olyat említenék meg, ami számomra kedves vagy érdekességet jelentett.

A lemezek egy-egy filmzene jellegű introval indulnak, melyek nagyjából sejtetik is kicsit, hogy mire számíthatunk az adott korongon. A Balance introval induló (ezen korong dalai tényleg az egyensúlyt képviselik) egyes CD-ről egyik kedvencem a Geneviéve, ami egy poposabb téma. Ezt a dalt számomra a refrén teszi igazán emlékezetessé.

Az ~Exit Jesus~ c. dal az ismeretlen ismerős. Anno nagy kedvencem volt a Depeche Mode slágere, a Personal Jesus. Nos ez annak, illetve a Johnny Cash-féle változatának a továbbgondolása, magyar szöveggel, akusztikus gitárosan. Nem sokat tesz hozzá az eredetihez zeneileg, szövegileg persze Amang világát kapjuk.

Kiemelkedő a Török-Zselenszky Tamással közös Fals, amiben a két elmélkedős előadó valami igazán különlegeset alkotott. Az egy dolog, hogy a hangjuk milyen remekül passzol, de a dal – ami egyébként Tamás Baba Entelecheia lemezén található eredetileg – is olyan jól felépített, ami a dupla lemez egyik ékkövévé teszi. A hangulata nekem a Black-Out V.V.V. albumát idézi.

A zongorás Partisan egyfajta önéletrajz vagy ars poetica, s mint ilyen illik komolyan venni. Főleg a kurd gyökerekre utalások miatt. A kettes korongon a Trans intro (nomen est omen) után a Trainspotting 3. számomra egyben hozza a ‘80-as évek new wave/synth szcénájának és az industrial dolgok elegyét. A dal egyébként a Cage the Elephant nevű csapat Broken Boy című, Iggy Pop-pal közös dalának kiválóan sikerült átdolgozása.

Ha már new wave-et említettem az előbb, akkor ennek hatása hasonlóan jelentős a lemez számomra kakukktojásának számító . . . (Namaste, Joey Ramone!) c. dalában, ami amúgy a Zorall dala, amit ők pedig a Ramones-tól dolgoztak fel és Amang Szaszával adja elő. Ez egyébként egy jófajta dark alapú téma, ami szerintem elbírt volna még egy kicsivel több gitárt is, de koncerten biztosan jól fog ez is szólni. 

Itt érdemes megjegyezni, hogy – főleg az ezt követő tétel fényében – kijönnek a hangzásbeli eltérések, mivel a dalok különböző helyeken kerültek rögzítésre. Ez ugyan nem zavaró, ám nyilván az egységesebb sound jót tett volna az anyagnak. Különleges színfolt a szöveges videóval is megtámogatott Hostel Ravi Shankar, ami szövegileg nagyon elmélyült, zeneileg pedig egy eszállós indiai hatású tétel.

Dupla anyagot a Vadiúj nemzedékek zárja, ami szintén klipet kapott még a szólókarrier elején. Ebben Szekeres Andris (Junkies) vendégszerepel, de ez ne tévesszen meg senkit. Nincs semmi punkrock benne…

Összegzésképp ismételni tudom, amit már írtam, hogy ez – bevallottan – egy kissé eklektikusra sikerült bemutatkozó anyag. Valószínűleg egy producer irányításával lehetett volna egy igazán ütős, lényegre koncentráló egyenes vonalú albumot készíteni. Az viszont talán pont azt a spontaneitást és a lelket ölte volna ki belőle, ami miatt nekem minden “hibája” ellenére tetszik ez a monstre, sok átiratot rejtő anyag, ami a lehetőségektől függően élőben is megszólal majd. A zenekar összeállt és próbál.

Tegyetek próbát! Még több dal a YouTube csatornán.

április 03.,
május 04.,
május 05.,