A rock és metal zene páratlanul széles palettán kerítheti hatalmába az embert. Van, akit a 80-as évek heavy metalja, thrash hulláma állított át a hangszeres zene oldalára, másokat újabb hatások értek: felszabadította teljes énjét a black metal, esetleg állati ösztöneit a death metal. Egyeseknél a gyökerek a kezdetekig nyúlhatnak vissza, mint nálam, viszonylag „fiatal” korom ellenére is. Történt, hogy tizenegy-tizenkét éves korom táján egy olyan kazetta került hatalmas kincsként őrzött walkmanembe, amire csak annyi volt írva, hogy Sabbath válogatás, ami megpecsételte a sorsomat. Első körben a 70-es évek ejtett rabul, ráadásul a hard rock, proto-metal vonalról irgalmatlan gyorsan a progresszív klasszikusok kutatásán kaptam magam. Genesis, Pink Floyd, King Crimson, Gentle Giant és sokan mások…Talán ez a szerelem hozta meg a különcök iránti vonzalmamat, ami a jóval keményebb zenék mellett azért megmaradt, míg ugyanúgy tudom élvezni az egyszerű riffelésre épített anyagokat is. A lényeg, hogy a progresszió a kezdetektől ott van a kedvencek között, épp ezért rendkívül kritikus szemmel is nézek rá, ha pedig összetalálkozik a modern metallal, akkor nagyon el kell tudnia varázsolnia ahhoz, hogy emlékezzek az adott anyagra. Ezért van, hogy az Opeth mellett könnyedén meg tudom számolni az ezredforduló után felbukkanó, valóban jelentős bandákat. Ne értsetek félre, rengeteg minőségileg kifogástalan “progresszív” banda létezik, de olyan, ami valóban megfelel ennek a névnek, tehát előre mutat, nem pedig más nevek munkásságára épít, igazán kevés van. Megkímélve magam a csalódástól általában nem is keresem szándékosan ezt a jelzőt, hátha sikerül még meglepetést okoznia egy zenekarnak. Most ezt tette meg az An Abstract Illusion nevű svéd formáció, még ha nem is váltották meg a zenei világot.
A zenekar története már önmagában érdekes, mivel 2007 óta léteznek, ám hosszú ideig ezt nem kívánták tudatni a világgal. Az alapkoncepció Karl Westerlund ötlete volt, aki mai napig a fő dalszerző, mellette pedig számtalan zenész megfordult az évek során. 2014-ig, azaz hét éven keresztül átjáróházként működött az An Abstract Illusion egyetlen megjelentetett EP-vel, amit még ötösfogatként készítettek el. Ebből aztán tovább morzsolódott a létszám, míg végül három stabil ember maradt meg a projektben. Karl (szóló és basszusgitár) mellett Robert Stenvall billentyűs, valamint Christian Berglönn énekes rögzítette a banda debütálását Illuminate The Path címmel, amit gyorsan pótolnom is kellett a nemrég promó formájában megérkezett Woe után. Remek bemutatkozásról maradtam le annak idején, de még erre is rátett egy lapáttal a friss korong.
A trióvá zsugorodott zenekar meglepően sokrétű, nagyon kellemes módon összepakolt zenét játszik, melynek érezhetően minden egyes másodperce alaposan megtervezett, kigondolt. Atmoszférikus, progresszív death metalként hirdetik magukat, de számtalan jelzőt felhozhatunk még mellettük hallgatás közben. Igazán különleges keverék született azzal, hogy a lágy, lélegző billentyűdallamok alá kemény, leginkább melodikus death metalra hajazó alapokat fektettek, máskor pedig a köztudatban megjelenő progresszív elemekkel, tördelt ritmusokkal, tiszta énekkel, kórusokkal szórakoztatnak. Nem ez az első próbálkozás hasonló zenei világ megteremtésére, viszont kevés olyan gördülékeny akad, mint az An Abstract Illusion esetében.
A lemez hét tétele, melyek közel egy órás játékidőt igényelnek, könnyedén olvadnak egymásba, mégis elkülöníthetjük őket önálló szerzeményként is. Folyamatos a változás, érkeznek az új ötletek mind az extrém, mind az emészthetőbb, slágeresebb irányból és akkor sem esnek kétségbe, ha álmodozásra, hosszas felvezetésre, instrumentális zenei orgiára van szükség. Ez azért nagyon fontos, mert így teljesen mindeggyé válik, hogy a lemezről elsőként meghallgatható, viszonylag rövid Slavest teszteljük, vagy a kiadvány koronájaként felfogható, zseniális In The Heavens Above, You Will Become A Monstert a maga negyed órás idejével.
A lemez hivatalosan szeptember 9-én lesz saját útjára engedve, mindenképp ajánlom a meghallgatását. Előzetesként érdemes a bemutatkozást megfülelni, ha eddig kimaradt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Enyhe experimentális hatás is jelen van. Így a végsőkig kihasználják az unaloműző faktort. 🙂