A 2011-es alapítású, Egyesült-Királyság-beli illetőségű Anakim második sorlemezének a The Elysian Void-nak a lemezborítója és címe azok, amire elsőre megnyertek engem: szép, igényes és azonnal bevezet abba, ami csapásra kész karokkal várni fog a lemezen.
Az időben elveszett, letűnt, mitikus és idegen, túlvilági civilizációk és emberi kultúrák hadviselésének, nagy összecsapásainak kulcsfontosságú jeleneteiről, Lovecrafti csápokról, ősi mágiákról, praktikákról, a józan elmét elragadó káoszról szólnak a szövegek. A zenei aláfestés sem hagy sok kívánni valót maga után, ezt rögtön az Of Starlit Shrines című nyitó tétellel megállapíthatjuk, hiszen rögtön szembesülünk a nyilvánvalóval, hogy itt bizony egy ízig-vérig progresszív(abb) hangzású, de mindenképpen technikás death/black metál alapokon nyugvó, kellően komplex, fordulatokban gazdag, koncepciózus felépítésű anyaggal állunk szemben!
A kettes nótának a címe mindenről meggyőz: az Infinite Realities a végtelen valóságokról, a valóságok végtelenségéről nyújt némi felvilágosítást a hallgatónak, persze csak miután jól gyomorszájon vágja őt a teljes hangzással; a pergő dobokkal, gitár-tekeréseivel és gurgulázó basszusával, majd egy éteri ámulatban továbblendíti az egészet, hogy egy blastbeat kíséretében letegye a pontot. A következő dalt, a Casualties of an Ascendent War-t hallgatva szinte látom magam előtt, ahogy egy ősi kultusz csápfejű lényei sorra felbukkannak a bolygófelszínen, majd emberi elméket elragadva ismét alábuknak a mélységnek, hogy ott feláldozzák azokat. Az én elmémet is itt ölelte magához végleg az album, nem maradt más lehetőségem, mint hogy háromszor egymás után végighallgassam azt, ami ritka teljesítmény egy modern hangzású és küllemű lemeztől, főleg a maga relatíve nehezen körülhatárolható kategóriáján belül.
Mindent összevetve: igényes, szép megjelenésű, jól megszövegezett és szépen hangszerelt lemeznek sikerült ez; a keverése – még jómagam vájt füleinek – is kiválóan elkülönít, ugyanakkor kiemel mindent, ami arra érdemes. És akad bőven, mit érdemes, mivel a srácok mestereik választott hangszerüknek.
A teljes anyagot a Ritual Sound Studio-ban rögzítették Sam Turbitt gondozásában, az elkészült mű 2021. július 30-án jelent meg. Dalait az előző kiadványokkal együtt meghallgathatjátok többek között a zenekar Bandcamp oldalán is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Jó írás. Amikor a „nehezen behatárolható”-t olvastam, és közben hallgattam… egyet is értettem. Eközben sokszor nagyon megfogott. Kicsit mintha száraz lenne, amikor a pereg a darálás és az ének is olyan 30%-os párataralmú helyiségben megdörrenő fenyegetésként. Viszont: stílusos.
Hűha, ez az év is jól indul. 🙂
Imádom ezt a zenei stílust, az egyik kedvencem az ilyen fajta muzsika! Remek ismertető egy remek lemezről!