ANAND
A MAN’S MIND (2000)

Sokan, sok helyen leírták már, hogy az instrumentális gitármuzsika a zenészek zenéje. Kétségtelen, hogy az állítás igazságtartalma nehezen megkérdőjelezhető, de ha feltétel nélkül elfogadnám ezt az axiómát, több olyan lemezről is lemaradtam volna, ami az évek során hozzám nőtt és megjelenése óta visszatérő vendég a lejátszómban. Itt és most nem a mindenki által citált alapművekre, azaz Joe Satriani, Malmsteen, Steve Vai és társaik dolgaira gondolok, hanem olyan “ismeretlen” korongokra, mint Dee Cooper szólólemeze, vagy a Lion Music színeiben megjelent Rusty Cooley, Marco Ferrigno korongok, netán épp Anand Mahangoe első albuma. A holland gitáros az ezredforduló környékén (meglepő módon) a hazai Periferic Records védőszárnyai alatt hozta ki bemutatkozó albumát A Man’s Mind címmel.

De, hogy ki is ez a zenész, arról itt van némi infó: A dél-amerikai származású Anand Mahangoe ötéves volt, mikor szüleivel Hollandiába érkezett. Első gitárját a mamájától kapta, és a hangszer valósággal a mániájává vált, szorgalma és kitartása pedig idővel látványos eredményeket hozott, 1996-’97 folyamán például ő nyerte az Év Gitárosa címet Hollandiában. Legfrissebb anyagát, A Man’s Mind című instrumentális rocklemezét Magyarországon rögzítette. A magyar kötődés azonban nem merül ki ennyiben; a hangszeres szekcióban ugyanis olyan neveket találunk, mint a hazai szintérről jól ismert Póka Egon (RIP), illetve Gáspár Gyula basszusgitárosok, valamint az egykori Ossian, Triton és Fahrenheit ütős, Tobola Csaba. A felvétel maga pedig a legendás P Stúdióban készült, a néhai Kürönya Miklós szakmai irányítása alatt. Az A Man’s Mind tehát akár “tiszteletbeli” magyar korong is lehetne. Ha jók az információim, emberünk évekig Magyarországon is élt, a szerteágazó hazai kötődés magyarázata pedig valahol itt keresendő.

Az A Man’s Mind album 10 instrumentális dalt tartalmaz. A lemez bő háromnegyed órásában azt a fajta muzsikát rejti, amelynek kibogozásához rejtvényfejtői gyakorlat, netán iskolázott zenei tudás lenne az alapfeltétel. Mahangoe zenéje tehát nem technikai bemutató, hanem az a fajta instrumentális muzsika, ahol a gitár lényegében az énekhang szerepét tölti be, küldetése a melódiák, fülbe ragadó motívumok leszállítása. Mahangoe ennek jegyében nem halmozza a hangokat, kellemes dallamokkal, visszatérő motívumokkal operál, melyhez társai lényegében statisztaként asszisztálnak. A lemez témái meglehetősen széles palettán mozognak, a rockosabb megszólalású daloktól (Boys With Toys) az improvizatív (Mimi Goes Hype) megoldásokon át egészen az elszállós lírai dallamokig, egy igazi élmény kavalkádot kapunk.

A korong itthon sajnos nem vert fel nagyobb hullámokat, a gitáros 2001-ben egy újabb szólólemezzel jelentkezett, Mysterious Ways címmel, melyen már nem igen találhatunk hazai kötődést, majd 2004-től -Hollandiába visszatérve- csatlakozott a szinte csak a beavatottak körében ismert, egyetlen lemezt megélt Sphere Of Souls zenekarhoz. Mahangoe vendégként közreműködött az Lars Eric Mattsson nevével fémjelzett Book Of Reflections formáció második albumán is, de ennek is már másfél évtizede… Azóta semmit sem hallottam felőle; feltehetően végleg abbahagyta az aktív muzsikálást, akárhogy is történt, a lényeg, hogy az A Man’s Mind egy olyan (magyar) lemez, ami nem kerülheti el azon hazai zenehallgatók figyelmét, akik az instrumentális gitármuzsikák rajongójának vallják magukat.

Angertea, Mudi, Nís
október 22.