Mi unerground zenerajongók valahol mind egy kicsit a klasszikus, trippelős mese ironikus alakjára Gombóc Artúrra hasonlítunk. Ugyanis úgy vagyunk az új kiadványokkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval (ha valaki talán nem ismerné, akkor ez a karakter a Pom Pom című mese szürreális kreatúrája volt, aki betegesen rajongott a csokoládéért). A kívülállók számára érthetetlen, hogy minek habzsoljuk őket, amikor külsőre mindegyik ugyanolyan. Pont úgy, ahogy Artúr megszállottságát fejezte ki a szögletes, kerek, lyukas stb. csokoládék iránt, annak formájától függetlenül. Továbbá, hiába rogyadoznak már a polcaink a lemezektől, ha feltűnik a horizonton valami új anyag, egyből rá is vetjük magunkat. Ahogy alakul az idei esztendő, úgy néz ki, hogy tobzódni is fogunk az igazán fajsúlyos kiadványokban. Ezért rajongásunk tárgyaként megkerülhetetlen, hogy ne írjunk az …and Oceans új nagylemezéről.
Tagadhatatlan, hogy az finn szimfonikus black metal legenda meghaladta a korát. El kell ismernem, hogy nem mindegyik lemeze tetszett, de a tizennyolc éves kihagyás után a 2020-ban megjelent Cosmic World Mother visszatérő lemezüktől eldobtam az agyamat. A korong nekem annyira betalált, hogy azóta is rendszeres vendég a lejátszómban. Mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem az új lemez hírének. Az étvágyfokozóként közzétett dalok csak még jobban felcsigázták az anyag kapcsán a lelkesedésemet. A banda még nem írta meg kétszer ugyan azt az albumot és mindig magukban hordozták a továbbfejlődés szándékát is, mind a dalszerzés, mind hangzás terén. Viszont egy ilyen komoly „visszatérő” lemez után nem egyszerű folytatni a megkezdett sort. Feltételezem, hogy ezt a nyomást a muzsikusok is érezték. Az idén január 27-én a Season Of Mist gondozásában megjelent, jól csengő As In Gardens, So In Tombs címet viselő új nagylemez kapcsán Timo Kontio (gitár) és Mathias Lillmåns (ének) úgy nyilatkoztak, hogy egy nyugodtabb és áramlóbb dalszerzési folyamat eredményeként született anyagot hoztak össze. Mindemellett időt szakítottak a számok apró részleteinek a gondos kidolgozására is.
Az album impozáns külső megjelenéséért ezúttal is Adrien Bousson grafikus felelt (az úr többek közt olyan bandáknak készített borítót, mint Khonsu, Melted Space, Omega Infinity, Obsidious). A látványos és komplex alkotás hűen tükrözi a korong témáját. Amíg a Cosmic World Mother a filozófia és a lélektan témája köré épült, addig az As In Gardens, So In Tombs at örök energiaáramlást boncolgatja. A dalszövegek ez esetben nem a korábbi módon születtek. Lillmåns kiment a városból, vissza a természetbe. Számára a szövegek írásához mindig kellett egy sötét hely, úgy szólván: „ha a test szenved, a lélek fejlődik”, de ez esetben máshogy történt. A szövegek egy nyugodt, olvasással töltött periódusban születtek. Azaz bármi történik, vagy történjék is velünk nem számít, mivel mindig is léteztünk és mindig is létezni fogunk valamilyen formában. Ez egy olyan felfogás, amely a különböző vallásokról, világnézetekről, szokásokról és filozófiákról olvasva vált Lillmåns énekes, szövegíró számára oly világossá. A művész szereti nyitva hagyni a dalok értelmezésének a lehetőségét, így mindenki számára szabad értelmezést nyerhetnek a szövegek. A lemez címét viselő első nóta, az As in Gardens, so in Tombs az én értelmezésem szerint arról szólhat, hogy a pozitív tetteink életünk végén visszakerülnek a kozmikus rendbe, és ennek megfelelően fogunk új energiaformában megtestesülni. Ez az indító tétel egyébként az egyik legkedvesebb darabom az új nagylemezről. Egyből érződik, hogy az előző kiadványhoz képest a mostani anyag sokkal dallamosabb és ragyogóbb melódiákkal operál.
Az As in Gardens, so in Tombs elejétől végéig viszi ezt a fajta zeneiséget. Efelől mi sem lehetne meggyőzőbb bizonyíték, mint a korábban promotált Cloud Heads nóta. Mathias Lillmåns a dalt úgy aposztrofálta, mint egy „jégtörő”. A Cloud Heads született meg elsőként, mely ilyen módon nyitotta meg a kreatív, teremtő utat a többi szerzemény előtt. Annak ellenére, hogy a dalok nagyon részletgazdagok, valahogy szerkezetükben mégis csak szellősebbek lettek. Talán ez annak köszönhető, hogy több fogózkodót, atmoszférikusabb betétet iktattak be a zenéjükbe. Természetesen a gyors és dinamikus futamok itt is markánsan jelen vannak, de jóval több szelídebb témát találhatunk a lemezen. Ezt igazán tudtam értékelni. Noha a Cosmic World Mother zsenialitásához kétség sem férhet, de túl töménnyé tud válni a szünet nélküli darálás. Az As in Gardens, so in Tombs középtempós és epikus hangvételű részei az emészthetőbb szerkezetet szolgálják. Ennek kapcsán megemlíthetném a szintén nagy kedvenc The Earth Canvas nótát. Továbbá nagyobb hangsúly került a billentyűtémákra is. Ahogy ez az ősi tudatállapothoz való ciklikus visszatérésről szóló, kiváló Wine into Water című dalban is remekül megmutatkozik. Ezen zenei eszközök által átláthatóbb és szellősebb lett a muzsika. Így gyorsabban megtalálják hozzánk az utat a kiváló szerzemények. A nagyobb hangsúlyban alkalmazott szintibetétek miatt visszaköszön a korai éra, mely keveredik a mostani dinamizmussal és tiszta hangzással. Mindamellett a tételeket tényleg áthatja egyfajta kiegyensúlyozottság, nyugalom. Ténylegesen tetten érhető a szerzeményeken, hogy azok nem egy feszített periódus alatt születtek meg. Innen is látszik, hogy bizonyos tőlünk függetlenül kialakult helyzeteket ki hogyan értelmez, vagy él meg. Lehet rettegve, de kilehet használni az elmélyedésre, önismeretre is. A kettő közti végeredmény meg önmagáért beszél.
A zenei profizmushoz kétség sem fér. Robbanásszerű szimfonikus betétek, finom elektronikus hangok kavarodnak az ügyes gitár futamokkal. Antti Simonen billentyűtémái Timo Kontio és Teemu Saari gitárjátékával olyan kombót alkot, ami zeneileg magas szinten formálja meg az amúgy is gondolkodásra sarkalló szövegeket. A bőgőért felelős Pyry Hanski játéka apránként feltűnik, de nem mutatkozik meg karakteresen a felvételen. Viszont ez nem is az a zene, ahol jól állna a vaskos basszus sáv. Kauko Kuusisalo elképesztő dobjátéka átszakítja a gátakat és habzó tajtékjaival árasztják el a teljes lemezt. A cinek Paganinije az úr! Már ha csak külön a dobot figyeljük, már az önmagában egy kiemelt zenei élményben lehet részünk. Mathias Lillmåns károgása a magasabb és ércesebb tartományok között váltakozik és remekül passzol az …and Oceans világába ez a letisztult vokálszekció. Természetesen a kiváló muzsikusok mellett elengedhetetlen az, hogy a kiadvány úgy szólaljon meg, hogy a zene színvonala azt megkívánja. Juho Räihä a SoundSpiral Audioból ennek megvalósításából oroszlánrészt vállalt. A masszív hangzás kialakításért és a nem hétköznapi mixelési folyamatért Tore Stjerna (NBS Production) volt a felelős. A banda elmondása szerint a két említett úriembernek köszönhetően nagy súly került le a zenészekről, ezáltal jobban tudtak fókuszálni a finom zenei árnyalatok megvalósítására. Az új lemez meg jelesül bemutatja, hogy mi az, amikor a minőségi muzsika találkozik a professzionális technikai megvalósítással.
Tisztában vagyok vele, hogy nem minden esetben érdemes összevetni a megelőző és az aktuális korongot. Más alkotói fázisban, érettségi szakaszban születhettek. Viszont mégis egy jó irányadó lehet, hogy betájoljuk az adott kiadvány hol is helyezkedik el a zenei radarjainkon. Nekem az As in Gardens, so in Tombs korong dallamosságával és emészthetőségével jobban kedveskedett, mint az elődje. Nem hogy teljesítette, hanem túl is szárnyalta az elvárásaimat. A banda tényleg mindent elkövetett, hogy a lehető legminőségibb produkciót tegyék le az asztalra. Zenéjük fejlődik, alakul, az eredmény meg egy lenyűgöző produkció. A kiadvány kapcsán említésre került, hogy ez az a lemez, ami leginkább akkor működik, ha egyedül a természetben sétálva hallgatjuk. Ezzel teljes mértékig egyet tudok érteni. Én is így barátkoztam a koronggal és ezt csak ajánlani tudom a hallgatóknak. Viszont érdemes hozzá egy jó minőségű fejhallgatóval nekiállni, mert csak úgy fog átjönni a korong rétegelt zeneisége. Közvetlenül az év elején nem akarok nagy szavakkal élni, de az As in Gardens, so in Tombs ott lehet az idei év legjobb lemezei között.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Magával ragadott, amikor tényleg éls végre a Covenant-ot idézte, megborzongtam. A zenében emellett néha úgy is úsztam, mint amikor uszodában egy-egy szakaszt kicsit únok, de vélem, hogy hamarosan jó lesz megint. Addigis hullámoztam a vízzel. Összességében nagyon hangulatos, noha nem újat alkotott. Kösz az írást! Felkeltette az érdeklődésemet is a korábbi szakaszuk iránt.
Szia!
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Érdemes a bónusz dalok nélkül is hallgatni a lemezt, mert úgy vélem, hogy jó, hogy vannak – persze, de azokkal néha engem is fáraszt a teljes anyag.