Angerseed – baromi nehéz újrakezdeni, de a friss vér mindig jó – egy átfogó beszélgetés Mányák Péterrel

A debreceni Angerseed a tavalyi évet egy lemeznyi hosszúságú EP-vel, illetve a saját szervezésű fesztiválja, a 2019 novemberében már tizenegyedik alkalommal megrendezett, Full of Anger-rel zárta. Az új kiadványról és a csapat körüli aktualitásokról, valamint néhány régebbi eseményt is érintve a banda lelkével, alapítójával Mányák Péter énekessel beszélgettem.

November végén a saját szervezésű fesztiválotok időpontjához igazítva egy új kiadvánnyal, a Forever Burning Hatred címre keresztelt, több mint 40 perces, hét dalt tartalmazó CD-vel jelentkeztetek. A kiadvány EP-ként került forgalomba. Miért nem tekintitek teljes értékű nagylemeznek, hiszen a felvétel időtartama alapján  ez a kiadvány akár a következő sorlemeznek is megfelelne?

Szia, Üdvözlünk Téged és minden kedves olvasót, köszönjük az interjúlehetőséget! Nos, igen, november 30-án végre megjelent az új lemez, és gyanítottuk, hogy sokan meg fogják kérdezni, hogy egy 40 perces anyagot miért nevezünk EP-nek. Most már úgy látom, hogy ez kimondottan jó ötlet volt promóciós szempontból is.  Ugyanis erre mindenki felkapja a fejét. A magyarázat amúgy részben az, hogy már elég régen elterveztük ezt az EP-t, de kitolódott az alkotási folyamat és mindig kibővült egy dallal az anyag, azután egy intróval, azután egy bónusz dallal. Nem is néztük a hosszát, de meglepődtünk a vége felé, hogy hopp, ez igen terebélyes cucc lesz.  Bár a vadonatúj dalok magukban is kitesznek egy manapság megszokott nagylemeznyi anyagot, meghagytuk az EP elnevezést és azt is érezzük, hogy a majdani második nagylemezből még többet tudunk kihozni. A lemezeink egymás utáni sorrendjének megvan előre a koncepciója és mivel az új nagylemez is meg van már ‘tervezve‘, nem akartuk felborítani. Nem is az elnevezés a lényeg, hanem a tartalom.

Mit kell tudnunk az új CD-ről? Mennyi idő alatt íródtak a dalok, hol készültek a felvételek?

Ahogy mondtam is, hosszú ideig íródtak a dalok. 2017 vége felé kezdtük el az ötletelést, 2018 elején pedig a konkrét dalírást, ez eltartott egészen 2018 végéig, azaz mondhatjuk, hogy bő egy évig írtuk a dalokat. Mindenki kivette a részét a dalszerzésből, szó szerint közösen raktuk össze az ötletek nagy részét, a szövegeket pedig én hoztam, mint mindig. Maguk a felvételek a próbatermünkben készültek, mely egy ilyen felvételhez alkalmasan van berendezve. Egy felettébb tehetséges barátunk, Vincze Tamás (Nemere zenekar, Orv Productions) már sok felvételt készített zenekaroknak, de ha mondhatok ilyet, ez volt eddig a legkomolyabb, legnagyobb volumenű munkája, melyet referencia anyagként is fog használni. Eleinte nem igazán tudtuk, hogy hogyan is fog ez elsülni, de nagyon jó volt Tamással dolgozni, bár néha kimaxoltuk a türelmét, de beletett mindent és nagyon sok tapasztalattal gyarapodott mindkét fél. Elégedettek vagyunk a munkájával és szívesen dolgoznánk vele a jövőben is, a húzósabb időszakok ellenére is nagyon jó hangulatban telt a felvétel és jó érzés, hogy tényleg elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

Egyértelmű, hogy Te vagy a banda motorja, egyben az egyetlen alapító tag is. A dalszövegek gondolom, továbbra is kizárólag Tőled erednek, de ki a fő zeneszerző? Miről szólnak az új nóták szövegei, illetve hogyan kapcsolódnak a borítóképhez?

Valóban én vagyok az egyetlen alapító tag, elég régóta és én mozgatom a szálakat is, hajtom a dolgot és spannolom magamat folyamatosan, ami sokszor nem is annyira könnyű, főleg ennyi év után. A szövegekről – mint mindig – rengeteget tudnék beszélni, én írom az őszeset, bár a lemezen szerepel két bekezdés is, amit a zenekar állandó hatodik tagja, Sós József barátunk szerzett. Ezt Ő szavalja el a Created for Failure dalban, egyébként Ő a felelős a lemez intrójaiért és effektjeiért is. Az említett szöveg csavaros módon a bookletben nincs benne, de sok helyen megtalálható lesz. Fő zeneszerző nem igazán volt, közösen dolgoztunk a dalokon, persze minden dal ötlete más-más tagtól eredeztethető. A szövegek szorosan kapcsolódnak a borítóhoz is, a frontkép (Vályi Tibor munkája) gyakorlatilag jelen világunkat és az abból fakadó érzéseinket foglalja össze, szerintem tökéletesen. Az embert elárasztja a sok mocsok, aljas visszaélés, igazságtalanság, rombolás, felelőtlenség és egyéb negatív dolgok, kívül és belül is, így a szövegek két síkon is értelmezhetőek: egyrészt nagyon szubjektív, másrészt objektív módon, azaz benne van, ami közvetlenül érinti az embert és az is, ami csak közvetetten. Amit írok, az kivetíthető globális szintekre is, de egyéni nézőpontból indítva. Elképesztő az a sok folyamat, ami a világunkat teljesen maga alá temeti lassan és felemészti a testet és lelket egyaránt.

Mit kell tudnunk az új kiadóról, az EP-t gondozó Metal Ör Die Records-ról?

Az elmúlt 7-8 évben nagyon sok kiadói ajánlatot kaptunk, főleg külföldről. Ezek változó nagyságú és feltételű ajánlatok voltak, kisebb és nagyobb kiadóktól egyaránt. Végül egyet sem fogadtunk el, melynek sok minden áll a hátterében. Most már szentül hiszem, hogy így van ez a lehető legjobban, ugyanis nincs is jobb, mint saját kézben tartani a dolgokat – elég sok tapasztalatból kiindulva mondom ezt. Arról nem is beszélve, hogy egy jó booking talán már fontosabb is, mint egy közepesen, vagy még annál is kevésbé hatékony kiadó. A teljes függetlenséget csak valami nagyon kedvező ajánlat miatt adnánk fel, a magyar Metal Ör Die Records mellett részben ezért is döntöttünk, azaz kedvező feltételekkel, megkötések nélkül tudunk együtt dolgozni. Az utóbbi években nagyon szépen feljöttek és megerősödtek a magyar kiadók és elég hatékony tevékenységet is végeznek. Erre az EP-re állapodtunk meg és igyekszünk kihozni a legtöbbet a lemezből és az együttműködésből.

A Full of Anger Fesztivál rendszeres esemény a csapat életében. Az előkészítés kizárólag a Te feladatod, vagy vannak segítőid is? Eleve a koncepció részét képezi, hogy lefedjétek az underground irányzatok lehető legszélesebb körét? A legutóbbi rendezvényen ugyanis a fő csapásirányt képező death metal bandák mellett black és doom metal zenekarok is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Milyen tapasztalataid vannak a rendezvénysorozat kapcsán?

A Full Of Anger Fesztivál 2009 óta megy, elődjével, a The Chromized Land Fesztivállal együtt már 2002 óta szervezem minden évben a bulikat. Egyébként, amikor csak tehetem, mindig beszervezek egészen más stílusú bandákat, ezért is változtattam meg a bulik nevét ‘Death/Black Metal‘ Fesztiválról ‘Underground Metal‘ Fesztiválra. Ha egy-egy bulin túlsúlyba kerül a Death Metal, az csak azért van, mert éppen abban az időszakban az ebbe a műfajba tartozó bandák produkálnak figyelemfelkeltő dolgokat vagy éppen ők érnek rá. Egyébként ez a kedvenc UG műfajom. Ettől eltekintve szeretnék minél szélesebb spektrumban mozogni, hiszen egyrészt kevésbé ‘fárasztó’ így a bulikat végighallgatni, másrészt színesíti is a palettát egy-egy eltérő műfajú banda. Átlagban két buli van évente, 2020-ban mondjuk éppen csak egy lesz, ősszel.

Tervezem, hogy Budapesten is újra rendezek FOA bulit, bár kisebb volumenűt, mint itthon, azaz kevesebb bandával. A tervezés és az előkészítés az én feladatom, de minden zenekartag segít, amiben csak tud és több körülöttünk lévő ismerős is besegít a részfeladatokba. Ezt teljesen egyedül nem is lehetne bírni. A bulik előtt általában elég feszült a hangulat és én is feszült vagyok, saját zsebből finanszírozzuk a dolgot, nem nagyon van még támogatás rá, de a jövőben igyekszünk pályázni a fesztre. A tapasztalataink amúgy pozitívak, ez a verzió ugyebár 10 éve megy és eddig 23 koncert futott le ezen a néven, a bulik jelentős része nagyon jól sikerült. Szépen látogatják a Fesztivált, ami a mai világban nagy szó, mert igen kiszámíthatatlan, hogy hogyan sül el egy-egy buli. Mondhatom, hogy stabil a közönségünk. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt években a Fesztivál mellett állt és támogatta azt!

Az Angerseed 2007-ben indult és azóta számtalan tagcserét élt meg. Szoktál azon gondolkodni, hogy hányszor kellett már összeraknod újra és újra a bandát?

Nyilván, nem is lehet ezen nem gondolkozni. Sok tagcserét szívesen kitörölnék az emlékezetemből, de örülök is ennek a kérdésnek. Aki csodálkozik a sok tagcserén, az nincs képben azzal, hogy kb. mindenhol ez megy, még a legnagyobb kinti bandáknál is. Az underground egyrészt igen kemény világ, másrészt sajnos nagyon sok a gyenge, instabil jellem, akik ebben a közegben hamar elvéreznek, tisztelet a kivételeknek. Persze ilyenkor az alapemberre mutogat mindenki, holott nem is sejtik, hogy mik voltak a háttérben. A magam részéről minden volt tagot maximálisan segítettem, támogattam, beléjük öltem rengeteg időt és energiát. Sokat tudok nyelni és tűrni, mindent igyekszem higgadtan és humánusan megbeszélni, de sajnos jó pár személynél olyan elképesztő jellemtorzulás ment végbe, amire szavak sincsenek. Kaptam már igen aljas hátulról jövő, ép ésszel felfoghatatlan betámadásokat is, miközben ennek a zenekarnak köszönhetett jó pár ember szinte mindent. Nyilván senki nem tökéletes, én sem vagyok az, de ha valakiknek olyan zavar van a fejében, ami már kóros, azzal nem lehet mit kezdeni. Utána persze jönnek a kifordított pletykák, ezeket rengetegen örömmel el is hiszik, és ez felettébb szomorú. Jó párszor össze kellett már rakni a zenekart ezek miatt és sokszor baromi nehéz újrakezdeni, de a friss vér mindig jó, és amúgy is tolni kell ezerrel. Egy csomó helyzet megmenthető lett volna, ha mindenki képes lett volna a normális kommunikációra, de nem volt az és nyilván utólag sincs annyi bennük, hogy ezt belássák. Nos, kb. ez megy kint is, mindenhol, alapvetően nem sok minden változik a defektes emberi hozzáállásban, valamint nem sokáig bírják a kemény gyűrődést az emberek általában.

2012-ben egy dalban vendégként szerepeltél a Tankcsapda akkori, Rockmafia Debrecen című nagylemezén. Mióta vagy kapcsolatban a tagokkal? Hogyan merült fel a közreműködés lehetősége? Sajnos köztudott, hogy a megmondó emberek többnyire észérvek nélkül, gyakran csámcsognak a Tankcsapda és az Ossian népszerűségén. Nem tartottál attól, hogy az underground “vezető” szószólóinak céltáblájába kerülsz azzal, hogy elvállalod a szereplést?

A Csapdát gyakorlatilag a megalakulás óta követem, jó ideig kimondottan rajongó is voltam és mondhatom, hogy jóban vagyunk. Nem vagyunk közeli barátok, de elismerjük és tiszteljük egymás munkásságát – úgy érzem, hogy ez részükről is működik, elmondásuk alapján. Hogy őszinte legyek, ez a legújabb Tankcsapda éra már nem áll olyan túl közel hozzám, nagyon sok minden változott a világban és náluk is, de ez már más lapra tartozik. Tavaly amúgy például fel is léptünk előttük a Főnix Csarnokban, ami azért is volt nagy szó, mert (magyar) Death Metal banda tán még soha nem játszott ekkora fedett helyen itthon. 2012-re visszakanyarodva: a ‘Számolj vissza‘ dal megkívánta ezt a durva, hörgő hangot és én örömmel vállaltam a felkérést, így én hörgök a dalban. Öt elég nagy bulin élőben is elzúztuk a dalt és enyhén szólva szürreális volt 10 ezer ember előtt állni a Budapest Sportaréna színpadának közepén egy szál mikrofonnal a Tankcsapdával. Utólag is hatalmas köszönet az életre szóló élményért! Valóban divat lett amúgy nyelvet köszörülni rajtuk és az Ossian-on nyilvános csatornákon, utóbbi banda első korszaka amúgy szintén nagy kedvencem volt. Nem is az a gond, ha valakinek konkrét véleménye van, mert nekem is van mindenről, ez természetes dolog. Szíve joga mindenkinek emberi módon kritizálni, viszont a ‘hogyan‘ a nem mindegy és ez a két zenekar a fikázó fotelrockerek és a megmondó emberek céltáblája lett a neten. Tudni kell emberi formában elmondani a véleményt, röviden ennyi. Szerencsére mi nem kerültünk az underground célkeresztjébe ezzel a vendégszerepléssel, bár kicsit tartottunk ettől. Semmi ilyesmit nem tapasztaltunk, vagy legalábbis hozzánk nem jutott el, sőt, kimondottan örültek neki, hogy általunk legalább így találkoznak az emberek ezzel a műfajjal, akárcsak a tavalyi Főnix-es bulin, ahol szintén ez volt a cél. Szembesítettük a szélesebb réteget azzal, hogy létezik ilyen is, és olyanok is megtapasztalták a műfajt, akik valószínűleg soha nem kerültek volna kapcsolatba a súlyosabb zenékkel. Ennyi nekünk már elég is.

Kapcsolódva az előző kérdéshez; mit gondolsz a hazai underground jelenlegi állapotáról? Mivel több, mint huszonöt éve mozogsz a színtéren, mi a véleményed, a jelenlegi csapatok helyzete könnyebb, vagy a 90-es években, esetleg az ezredforduló környékén volt-e egyszerűbb eljutni a közönséghez?

Ez egy végletekig komplex és valóban összetett kérdés… A kilencvenes években meg volt a Death Metal és az underground műfajok újdonsága, vonzereje, misztikuma. Nem volt internet, nagyon sokan jártak a bulikra, egészen a kétezres évek közepéig. Ez ma már annyira nincsen meg. Főleg az internetnek köszönhetően viszont a lehetőségek sokat javultak minden téren, hangszerek, anyagiak, pályázatok, stb. Minden könnyebben elérhető, viszont nyilván már nincs meg az az újdonságszerű misztikum. Viszont az internet és főleg a facebook kinyitotta a határokat, a sok rossz oldala mellett sok hasznos is van. A zenekarok jóval könnyebben jutnak ki külföldre koncertezni, vagy kiadóhoz kikerülni is könnyebb, mint anno; ez teljesen lehetetlennek tűnt akkoriban. Tehát összességében hiányolom a régi idők izgalmát, de jóval könnyebb manapság a kommunikációs csatornák által előrelépni, még akkor is, ha pontosan ennek köszönhetően túl nagy a kínálat, sőt, egészségtelen túlkínálat van már zenékből.

Jövőre lesz huszonöt éve annak, hogy megjelent a korábbi zenekarod, a Carbon Cage Tükörkép című demó felvétele, mely az akkori hazai mezőny egyik kiemelkedő alkotása volt. A jubileum kapcsán várható-e esetleg újrakiadás, vagy van-e valamilyen egyéb terved a bandával kapcsolatban?

Igazság szerint én vagyok az egyetlen, aki ezzel foglalkozik. Már a 20 éves jubileumra is szerettem volna valamit összehozni, de nem igazán jutottam el a megvalósításig, mert az aktuális zenekarral mindig akad bőven elfoglaltság. Jövőre lesz 25 éves a Tükörkép és én ugyan szeretném megjelentetni az összes fellelhető archív audió és videó anyagot egy jó kis antológia kiadványon. Bizonyos dolgok miatt nem mindenki egyezett bele ebbe, ami számomra enyhén szólva érthetetlen, de ez van. Egyelőre annyi biztos, hogy hamarosan egy facebook oldal fog majd indulni, rajta vagyok, hogy történjen valami a jubileumra. Reunion buliról 1000%, hogy nem lesz szó, de jó lenne méltóképpen megemlékezni azokról a nagyon jó időkről, amit a banda átélt.

Milyen aktualitásokról tudsz beszámolni az Angerseed kapcsán? Hol lehet látni legközelebb a bandát? Külföldi megmozdulásokat terveztek-e a közeljövőben?

Tavasszal elég sok érdekesség várható, jelenleg még csak a háttérben alakulnak a dolgok.  Sok terven dolgozunk, tavasszal pedig egy bukaresti bulival indul a koncertszezonunk egy igen nívós eseményen az Avulsed-del, Coro barátunk szervezésében. Utoljára hat éve voltunk Bukarestben, az akkori buli minden szinten felejthetetlen volt. Utána pedig beindulnak a kisebb-nagyobb saját bulik, jönnek a nyári fesztiválok. Az idei tavaszt és nyarat nem akartam direkt túl intenzívre venni, ősztől lesz nagyobb nyomulás, 2021-re tervezem, hogy nagyon intenzíven végignyomjuk az évet. Most inkább a lemezt szeretnénk maximálisan kifuttatni, valamint elkezdjük írni a soron következő kiadvány anyagát. A külföldi törekvéseink ugyanúgy fennállnak, nagyon sokat szeretnénk külföldi játszani és minél jobban megvetni kint a lábunkat. A netes oldalainkon természetesen nyomon követhető lesz minden fejlemény.  

Ha már EP-ként kezeljük az új kiadványt, muszáj rákérdeznem arra, hogy mikorra várhatjuk a következő Angerseed sorlemezt?

A dalírásnak minél hamarabb nekilátunk, nehogy kapkodni kelljen bármivel is, de ezen kívül semmi konkrétum nincs még. Azt tudom mondani hogy 2021-ben nagy valószínűséggel fel lesz véve és 2021 vége felé, vagy 2022 elején terveznénk megjelentetni, de ember tervez… Szóval ez még szó szerint a jövő zenéje.

Van esetleg olyan téma, amit nem érintettünk, de fontosnak tartod megemlíteni?

Szerintem nagyjából mindent érintettük, nem is maradt más hátra, mint hogy még egyszer megköszönjem az interjút. Felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy mennyire fontos koncertre járni, támogassátok a magyar undergroundot, rengeteg minőségi zenekarunk van. Járjatok minél többet koncertre, mert nem az internet előtt történik a zene lényege! Köszönjük szépen, találkozunk a bulikon, üdv és Fém!

Az interjút készítette: Andris

február 23.,
február 26.,