Anonymus
Chapter Chaos Begins

(Zenekar • 2006)
boymester
2021. december 27.
0
Pontszám
8.5

Ha thrash metalról van szó, akkor nem hinném, hogy bárkinek elsőre a kanadai vonal jutna eszébe, pedig erre a műfajra is igaz az, amit gyakran hangoztatok: a metal bizony nemzetektől függetlenül képes utat törni magának és kitermelni a maga gyöngyszemeit. Ez Észak-Amerikában is ugyanígy megtörtént, még ha leginkább a 80-as évek végén, a 90-es évek első felében. A műfaj fanatikusai nem mehetnek el szó nélkül az olyan produkciók mellett, mint például a Dyoxen egyetlen nagylemeze, a First Among Equals vagy a Disciples Of Power bemutatkozása, a Power Trip. A thrash hullám „második” ágán is akadtak igazán izgalmas bandák, mint például a most előkapott Anonymus, mely 89-ban kezdte meg működését, de csak 1994-ben mutatkozott be. A death metal és a technikás vonal elemeit is beépítő csapat igazán nagyot robbantott a Ni Vu, Ni Connu című lemezzel, ugyanakkor nem nyitottak meg maguknak különösebben nagy világot a francia nyelv megtartása miatt. A folytatásban érkező nagyszerű albumok is megmaradtak helyi klasszikusnak annak ellenére, hogy már vegyes nyelven készültek. Ezen változtattak a Chapter Chaos Begins esetében, ahol már csak nyomokban lehetett francia részeket találni. Az albumok minőségét, erejét tekintve mindenképp szégyen, hogy igazán sosem ismerte meg őket a világ.

Részemről is a puszta véletlen és a youtube algoritmus volt a találkozásunk fő oka, viszont amit ezek az alakok itt letettek az asztalra, az mellett nem mehetek el szó nélkül. A Chapter Chaos Begins ugyanis hihetetlenül modern ahhoz képest, hogy milyen veterán zenészek rakták össze. Az említett death metal és technikásság mellett egyértelműen fontos volt számukra a slágeresség, amit úgy teremtettek meg a korongon, hogy egy pillanatra sem tették félre az extrém hozzáállást. A modern megszólalás, a pusztító robbanások igazi adrenalinbombaként tarolják le a hallgatóságot még akkor is, ha igazán újat, formabontót nem már nem kapunk a közel háromnegyed órás játékidő alatt. A zenekar inkább összegzi, rendszerezi azt, amit a 90-es években magába szívott és kissé megkésve, de teljes pompájában tárja elénk. A repertoár része tehát a kíméletlen rifftenger, amelyek során különösebb kedvencet sem lehetne választani az albumról, hiszen minden tételben akad nyaktörő aprítás, bólogatni való groove és néhány komoly gyorsulás. Mindez Daniel Souto munkáját dicséri, aki annak idején az énekért felelős testvérével, Oscarral közösen indította a máig működő formációt. Nem véletlen, hogy kettőjük csúcsformája teszi élvezetessé ezt az albumot: Oscar hörög, ordít, régi szokás szerint mormolja el dühét, időnként pedig kifejezetten populáris dallamokban tobzódó tiszta énekkel lep meg minket. Percenként kapcsolódnak hozzá a többiek, hogy együtt énekelhető csordavokálokkal színesítsék tovább a képet. Külön érdekesség, hogy szintén a vokál miatt érezhetünk némi hardcore hatást is a dalokban, amitől csak még tökösebbek lesznek.

Nagyon erős jelenség az Anonymus tehát, ami túlmutat a sima thrash határokon, de azért a sablonokat nem tudja kikerülni. Ez a meghatározás szinte az egész pályafutásukra igaz, de ettől függetlenül simán megéri a figyelmet minden thrash fan számára egy-egy megjelenésük, ami minimum kellemes perceket fog okozni. Kétség nem fér hozzá, hogy a Chapter Chaos Begins egyszerűen csak jókor talált meg, a megfelelő hangulatban, de ne tagatjátok meg az esélyét annak, hogy ti is így járjatok! A korong a nyelvváltás ellenére sem törte át a gátat, de néhány ember figyelmét azért képes volt felkelteni. Sajnos a zenekar viszont visszatért a régi formulához és 2006 után már nem is tudott különösebb sikereket elérni. Legutóbb 2020-ban jelentkeztek a La Bestia című anyaggal, ami legalább azt bizonyítja, hogy a tűz még mindig kellően lángol!

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.