Antares interjú

A budapesti Antares zenekar második, InSanity című nagylemeze kis fáziskéséssel ugyan, de csak bekerült a látókörömbe, és azóta szinte csak azt és a srácok 2019-es, cím nélküli (self-titled) korongját hallgatom. Ezért az InSanity-ről írt recenzióm után úgy éreztem érdemes lenne jobban megismerkedni a zenekarral, amire egy interjú kiváló lehetőséget biztosít! Kérdéseimre a banda tagjai, vagyis Kolosai Ferenc énekes/basszusgitáros, Kovács Botond gitáros, Pap „Page” Dávid dobos és Dér Dávid billentyűs válaszoltak.

Mivel eddig még nem készült veletek interjú a Fémforgács hasábjain, kérlek benneteket, mutatkozzatok be!

Boti: Nagyon köszönjük a lehetőséget! Ha jól emlékszem 2017 nyarán egy sörözés alkalmával találtuk ki Pap Dávid “Page”-dzsel, hogy kellene csinálni egy zenekart, amiben nincs előre eldöntve semmi sem. Sőt már emlékszem! Ez konkrétan aznap este történt mikor Chester Bennington halálhíre felröppent, de még azon agyaltunk, hogy biztos hoax….. Sajnos nem az lett… Eltelt pár hét, és Page már mondta is, hogy van jelöltje az énekes-basszusgitáros posztra, mivel én ragaszkodtam hozzá, hogy ennek egy és ugyanazon személynek kell lennie! Le is mentünk a próbaterembe jammelni hárman – akkor már Kolosai Ferenc “Fecó”-val. Rögtön érezhető volt az összhang, és már el is kezdtünk egy két témát összerakni. Pár hét múlva már a harmadik dalötleten ügyködtünk, mikor Fecó és Page egy próba után összefutottak egy “szintetizátorossal” (ezt utálja!) Ő volt Dér Dávid, aki mondta is, hogy rock zenekarban szeretne játszani! Azóta így négyen írjuk ki magunkból a rock, funk, blues, metal vagy éppen pop ötleteinket. Szerencsére mindenki mindenevő a zenekarban, de egyenként megvan mindenkinek az a stílus, amihez a legjobban ért, így nagyon nincsenek viták, hogy most éppen soul vagy metal legyen a következő dal. Valójában el sem tervezünk ilyet előre.

A hangszeres és énekteljesítményetek alapján jól sejtem, hogy nem autodidakta módon tanultatok zenélni? A Zeneakadémia, a Kőbányai Zenei Stúdió, vagy esetleg más intézmény padjait koptattátok?

Boti: Alapvetően 21-22 éves koromig autodidakta voltam. 2013-ban döntöttem úgy, hogy szeretnék jazzt tanulni. Ekkor mentem el az Etüd Jazz konziba ahol Párniczky András volt a főtárgy tanárom. Itt ismerkedtem meg Page-dzsel is. Egy szünetben elkezdtem Porcupine Tree-t gitározni, ő pedig rögtön rászállt a dal dobtémájával. Itt már tudtam, hogy jóban leszünk.

Fecó: 2014-ben végeztem a Kodolányi János Főiskolán jazz-ének szakon. Majd jártam az Akadémiára is elektronikus zeneszerzésre – bár úgy érzem, mindig is a zenekari próbáktól fejlődtem igazán.

Dér: Mindannyian zenei iskolát végeztünk. Kodolányi, Etűd, Bartók konzi. Sokunknak már sokadik zenekara ez, viszont ebben találtuk meg mindannyian egyszerre azt a szinergiát, amit azelőtt nem éreztünk.

Page: Személy szerint autodidakta módon kezdtem el a dobolást 13 éves koromban. Konkrétan az első zenekari próbám volt az első alkalom, hogy igazi dobszerkó mögött ültem. Már akkor megpecsételődött, hogy nekem a zenekarban való játszás a legnagyobb flash. Emellett nagyon sokfajta zenét hallgattam, és mindig ezekre gyakoroltam, illetve több zenekarban megfordultam. Végül 23-24 éves koromban iratkoztam be az Etűd Zeneiskola és Konzervatóriumba, ahol jazzdob szakon végeztem, Berdisz Tamás volt a tanárom, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak! Illetve azért is lehetek hálás, mert ott ismertem meg a gitárosunkat, Botit.

Eddigi, viszonylag rövid pályafutásotok alatt több tehetségkutatót is megnyertetek, illetve kaptatok szakmai elismeréseket is. Mesélnétek erről kicsit bővebben?

Boti: A 2019-es budapesti Fülesbagoly Special tehetségkutatóval kezdődött minden. Nem volt egyértelmű, hogy szeretnénk belevágni a tehetségkutatók világába, de végül arra jutottunk, hogy egyszer megpróbáljuk. Első helyezettek lettünk, ami nekem személy szerint még mindig az egyik legkedvesebb emlékem a zenekarral kapcsolatban. Innen jutottunk tovább az Öröm a Zene döntőjébe ahol szintén első helyezettek lettünk. Ez akkor már teljesen hihetetlennek tűnt. 2020 elején pedig Artisjus díjat kaptunk Junior kategóriában. Erre egyáltalán nem számítottunk, főleg az előzőek után. Azóta is arra törekszünk, hogy ezeknek mind megfeleljünk. Személy szerint egyébként nagyon hálás vagyok ezekért a szakmai díjakért, és tizenéves korom óta ezekről álmodoztam, de számomra még mindig az a legnagyobb elismerés, mikor többszáz mosolygó, táncoló vagy őrjöngő embert látok a színpadról.

Fecó: A legelső tehetségkutatóra azzal a céllal mentünk, hogy színpadon tudjunk zenélni. Eszem ágában sincs nagyképűsködni, de tényleg nem számítottunk különböző sikerekre. Természetesen nagyon örülünk neki. Sőt nagyon hálásak vagyunk, hogy Magyarországon még mindig léteznek ilyen platformok, amelyek ténylegesen a zenélésről szólnak, nem pedig az egyénről egy valóság-showban.

Page: Nagyon megtisztelő, és hálásak vagyunk ezekért az elismerésekért! Alapjáraton nem volt semmi prekoncepciónk azon kívül, hogy csak akkor állunk ki közönség elé, amikor úgy érezzük, összeért a zenekar. Ezért töltöttük az első másfél évünket a próbateremben. Annak ellenére, hogy a dalok meg vannak írva, egy nagy adag improvizáció is benne van a képletben. Idő kellett hozzá, hogy megismerjük egymást. Ezek után az első tehetségkutató megnyerése volt szinte sokkos állapot, hogy ez az egész nem csak nekünk tetszik ennyire, hanem az embereknek is. Bár nem a díjak miatt kezdtük el az egészet, de akkor is nagyon jó érzés.

Nagyon színes, változatos, eklektikus muzsikát játszotok, melyben megannyi stílust sikerült ötvöznötök. Mely zenekarok, előadók voltak rátok legnagyobb hatással, kiket mondanátok példaképeiteknek?

Boti: Nagyon sokféle zenét hallgatok/hallgatunk. Személy szerint – nekem keménységi sorrendben – a soul-funk-blues-classic rock-grunge-stoner-modern metal a fő csapásirány. Csak pár külföldi név, akik talán a legnagyobb hatással voltak rám: Alice in Chains, Led Zeppelin, Agent Fresco, Pain of Salvation, Leprous, Pantera, John Mayer, Philip Sayce, All them Witches, Mother’s Cake.

Fecó: A sok stílusú zenénk onnan ered, hogy minden tagnak figyelembe vesszük a zenei múltját és érzéseit. Az pedig egy nagyon nagy szerencse, hogy külön-külön is mindenevők vagyunk. Nagy hatással vannak ránk zenekarok és előadók, rám konkrétan: Chris Cornell, Richie Kotzen, TOOL, Agent Fresco, Kurt Elling, The Reign Of Kindo, Led Zeppelin, Ferenczi Gyuri… sorolhatnám.

Dér: Mindannyian más zenei stílusból érkeztünk, más-más zenei múlttal. Így mindenki hozzá tudja rakni a sajátját, és így születhet meg egy műfajokat összekötő sokrétű dal. Mindannyiunk nagy kedvence a Tool!

Page: Nagyon sok fajta zenét hallgatunk, nekem személy szerint olyan zenekarok, mint a Tool, Deftones, Rage Against the Machine, Pantera, At the Drive-In, The Mars Volta, Foo Fighters, Jeff Buckley, Led Zeppelin, Jamiroquai, Mutemath. De például imádom Justin Timberlaket is! És még nagyon-nagyon sok mindent!

Valószínűsítem, hogy egyikőtöknek sem az Antares a „főállása”. Ha nem titok, kinek mi a civil foglalkozása?

Boti: Én főként gyerekeket tanítok gitározni és tartok nekik zenekari órákat. Emellett részt veszünk a Hangszert a kézbe programban is, ahol országszerte tartunk előadásokat szintén gyerekeknek és fiataloknak.

Fecó: Úgy érzem, már elmondhatjuk, hogy a zenekar majdnem fő állást tölt be az életünkben, de ha azt még nem is, nagy prioritást élvez. Személy szerint sokat szerzek zenét megrendelésre, hangtechnikusként is és stúdió technikusként is dolgozom, és nagy szenvedélyem a tanítás.

Dér: Mindannyian a zene mezsgyéjén maradtunk a mindennapokban is. Tanítunk, hangosítunk, studiómunkákat végzünk és persze zenélünk.

Page: Jelenleg főleg zeneoktatással foglalkozom, leginkább kicsikkel.

Valahol az InSanity kapcsán olvastam tőletek olyan nyilatkozatot, hogy az albumot játszani is nehéz volt és hallgatni sem könnyű. Az előbbiben egészen biztos vagyok, viszont én speciel nem találom nehéz hallgatnivalónak, sőt! Vagy ez csupán csak azért lehet, mert már vagy 20 éve a progresszív rock/metal a kedvenc zenei műfajom és megedződtem ez idő alatt? 😀

Boti: Még a Fecó mondta ezt valahol, és főcímként lehozták több helyen is. Egyébként nem értek egyet vele. Nekem Kis Grofót is nagyon nehéz hallgatnom egészen más okok miatt. Ha valakinek nem a világa ez a stílus, vagy túl sok neki, annak nehéz lesz. Aki mondjuk King Crimsonon nevelkedett, annak meg túl könnyű. Vagy tetszik, vagy nem. Ennyi a képlet. És ez így van jól!

Fecó: Nagyon nehéz általánosítani, hogy mire van igény zeneileg manapság. Persze nem is szabad. Talán azért nehéz hallgatni a zenénket, mert törekszünk a könnyen emészthetőségre, de vannak pillanatok, amikor elrugaszkodunk ettől. Ez lehet azt jelenti, hogy szélesebb körben érünk el közönséget, de magas a rizikófaktora, hogy ennek az ellenkezőjét érjük el. Szerintem pont ez az izgalmas ebben, mindig is jól fogadtuk a kritikákat.

Dér: Mivel más volt az InSanity születése, mint az első lemezünké, picit máshogy is álltunk hozzá a folyamatokhoz. Fellelhető rajta némi dühösség, amit talán a közelmúlt világbéli atrocitásai hozhattak elő. A pályázati határidő miatt kevesebb idő volt a dalírás folyamatára is. Sok témaváltás és több zenei poén is került bele. Ezért érezhetjük azt, hogy nehezebb a hallgatása.

Page: Igen, elképzelhető, hogy a te füled már jobban hozzá van szokva az ilyen zenéhez.  Önmagában már a dalok hossza is okozhat akár kihívást, de inkább az anyag eklektikussága okán. Sok dolog keveredik tényleg, és bár nagyon figyeltünk arra, hogy ne legyenek benne öncélú dolgok, sok mindent ki is szedtünk, vagy írtunk át teljes dalokat nulláról újrakezdve, mégis az információmennyiség, ami sok szerintem. De ez van, ez jön ki belőlünk – így négyen. Úgy gondolom, azok az igazi dalok, amelyeket egy akusztikus gitárral, énekkel is elő lehet adni. És ezek a dalok megfelelnek teljesen ennek a kritériumomnak.

Hogyan látjátok a progresszív rock/metal helyzetét nemzetközi és hazai viszonylatban? Lehetséges még manapság, valódi, a szó eredeti értelmében vett előremutató muzsikát játszani, vagy már nincs igazán új a nap alatt?

Boti: Újat alkotni mindig lehet! Két oka van, hogy ez kevésbé jellemző manapság, vagy kevésbé érzékeljük. Az első, hogy “Itt nincs helye a kivételnek! Tisztelet a bevételnek!” A zeneiparban regnáló pénzemberek nem igen szeretnek kockáztatni. A jól bevált sablonokkal garantáltabb a profit. A másik, hogy az emberek ingerküszöbe már jóval feljebb van, mint mondjuk a ’60-as években. Ma már nem fognak két órán keresztül visítani az emberek a koncerteden, mint a Beatles korában, mert előtte megnéztek 18 stream koncertet és 5 live sessiont YouTube-on, ráadásul a héten 13-szor bejelentkeztetek élőben Instán.

Fecó: Ez nemcsak a progresszív zenéről mondható el, hogy igenis van igény az újra. Persze az is egy másik kérdés, hogy vajon mit jelent manapság az új, ilyen sok legendás dallal és zenével a múltból. Nincs erre recept, hogy mi az arany metszete a könnyen fogyaszthatóságnak, a technikának, stílusok keveredésének, a modernizálásnak és a hagyománytisztelésnek. Ez hálistennek egy örök vívódás lesz mindig.

Dér: Nemzetközi szinten talán, úgy tűnik, jobban pörög ez a műfaj. Itthon picit mindig nehezebb, viszont megpróbáljuk kihozni a maximumot belőle. Zeneileg már 1970 óta nincs új a nap alatt, viszont a paraméterek picit másfajta beállításával lehet egy finomat csavarni az egészen.

Page: Na, ez lehetne egy teljesen külön cikk… én imádom ezeket a műfajokat, az életemnek egy nagyon nagy százalékát jelentik. Tudjuk, hogy ezek a zenék bizonyos rétegeket szólítanak csak meg, bár hiszek abban is, hogy ha nagyobb teret kapnának, egy idő után a nagyobb tömegek is rákapnának az ízére, megértenék, átélnék őket. De hálisten megvan a közönsége ezeknek a zenéknek, és hiszem, tudom, hogy mindig is meglesz! Nem könnyű ezeknek a zenekaroknak, de talán emiatt is van, hogy számomra sokkal durvább és komplexebb tartalmakkal jönnek ki, mert nem olyan egyszerű a képlet… Most ismét van egy felindulása pár éve az élő zenének, zenekaroknak és nagyon durván jó bandák vannak. Ez a tendencia növekedjen!

Mik a terveitek az idei évre? Hol láthat titeket élőben a közönség?

Page: Lesznek különleges megjelenéseink, felvételeink idén, amik hamarosan el is kezdenek érkezni. Nagyon örülnénk, ha a lehetőségekhez képest a legtöbbet tudnánk találkozni a közönséggel, amire egyébként vannak alternatív megoldásaink. Nagyon szeretnénk koncertezni, mert – számomra legalábbis – az a legjobb rész. Legközelebb március 12-én tartunk egy közönségtalálkozót a Barhole-ban, ahol élőben eljátszunk pár áthangszerelt Antares dalt, és beszélgetünk egyet a közönségünkkel és bárkivel, aki ott lesz. Ezután április 22-én a Három Hollóban szervezzük meg az első önálló Antares-estet – koncerttel, filmvetítéssel! Megmutatjuk, hogyan készült az InSanity. Andrási Ingrid, akit imádunk, ott volt velünk az InSanity lemez felvételekor a stúdióban, és rengeteg munkával és nagy gonddal elkészítette Behind InSanity című filmjét, külön köszönet érte. A nyarat pedig az újonnan alakult supergroup, a godfater. előtt indítjuk a Barba Negrában június 2-án, ami szintén elképesztő megtiszteltetés nekünk.

A harmadik nagylemezt vízválasztónak szokták tekinteni a zenekarok életében, számos példa van rá, hogy több csapat is, visszatekintve a diszkográfiájukban harmadik nekifutásra alkotta meg a „közmegegyezéses” fő művét. Elkezdtetek már valamilyen szinten foglalkozni az InSanity utódjával?

Boti: Dalkezdemények szerencsére mindig vannak. Egyelőre ilyeneket ízlelgetünk. Szóba került már az is, hogy van-e valami irány, amerre szeretnénk haladni, de igazából nem szeretünk előre bármi ilyesmit eldönteni.

Fecó: A harmadik lemez gondolata már benne van a levegőben. Sőt már vannak különféle kezdeményezések. Nem ismerem ezt a fajta vízválasztó teóriát, de több mint valószínű, hogy nem így fogunk rá tekinteni. Egyszerűen csak várjuk az újabb közös kreatív munkát és ötleteket. Szinte már azt várom, hogy vajon milyen lesz a negyedik. Egy új anyag írása nekünk is sok meglepetést tartogat.

Dér: Elkezdtünk már jammelgetni és születtek is témáink. Készülünk még érdekes dolgokkal. Lassan tervben lesz a 3. lemezünk is.

Page: Ez tökjó! Ezen pont mostanság gondolkoztam én is, hogy szokott lenni ilyen tendencia a harmadik lemezekkel. Elkezdtünk már foglalkozni új ötletekkel, izgalmas irányok vannak. Pontosan még nem tudom, de szerintem egy még inkább dalközpontú, viszont szintén igen eklektikus cucc lesz!

Végezetül valami, amit nem kérdeztem meg, de kikívánkozik belőletek?

Boti: Akkor lennék a legboldogabb ember a világon, ha minden koncert előtt ehetnék egy tál császármorzsát. Baracklekvárral!

Dér: Sör ≠ Rock

Page: Ami leginkább kikínvánkozik belőlem, azonkívül hogy tényleg frankón köszi mindenkinek, aki meghallgat minket, hogy a lehetőségeihez mérten támogassa a zenekarokat, előadókat, főleg mostanában, mert nem csak a színpadon szereplőkből áll az egész valójában. Rengeteg csodálatos ember dolgozik azon, hogy ezek a zenék akár felvételen, akár élőben eljussanak az emberekhez!