Arkhaeon
Deathprayer Evangelium

(Bergstolz • 2014)
kronusz88
2022. április 19.
0
Pontszám
10

Svájc és black metal… Samael, Hellhammer és Celtic Frost. Körülbelül szerintem mindenkinek ez a két név jut eszébe egyből, ha abból az országról esik szó Fekete Fém témakörben. Nyilván, nem véletlen, ez a két banda hatalmas hatással volt a műfaj kiteljesedéséhez, hatásuk megkérdőjelezhetetlen. De viszont az Underground világában is tudnék pár kiemelkedő svájci zenekart említeni, például a Hellvetic Frost, a Bölzer, a Wacht, a Cunfin és az Arkhaeon. Az utóbbi három banda közös énekest rejt, illetve a zene nagy része tőle származik, kisegítő zenészekkel. Tisztában vagyok vele, hogy ki áll ezeknek a bandáknak az élén, de mivel az ARKHAEON projektjében is a totális névtelenséget választották a zenészek, így úgy gondolom én sem fogok erről többet írni. Beszéljen a művészet, tisztán, névtelenül.

Nehéz nagyon egy olyan lemezről írni, főleg egy ilyenről mint ez a Deathprayer Evangelium, ami ennyire megszállott, elvetemült, és totálisan nem evilági hangokat, érzéseket, sötétséget rejt. Mert a „megszokott” black metal klisék csak részben jellemzik az anyagot. ez az 50 perc egy kifordított, negatív „istentiszteletet” jelenít meg, rituális zajokkal, félelmetes tiszta énekkel, Burzum-szerű károgással, elborult középtempókkal vagy éppen tipikus black metalos reszelésekkel (Nem, nem hasonlít a BATUSHKA-ra). Azt gondolom, hogy zenészeinkre a pszichedelikus szerek mellett, az underground legsötétebb, és legmisztikusabb projektje, az osztrák ritual ambient, a Zero Kama is nagyon nagy hatást gyakorolt. (Ezt a projektet tényleg csak az erősebb idegzetű hallgatóknak ajánlanám, akik nem borzadnak el attól, ha emberi csontokból készült hangszereket hallanak megszólalni.)

Akusztikus, háttér suttogásokkal ellátott intro-val kezdődik a lemez, hogy felkészítse az utazót az elkövetkező 50 perc halál rituáléjára. Az S.D.G.I.M. egy doomos lassulással kezdődő, szakaszosan gyorsuló beteg track, tiszta kántálásokkal, beszéddel és a Wacht-ból már rég ismert, speciális black metal agonizálással. Ebből a dalból már ki lehet szűrni az Arkhaeon és a Wacht közti kapcsolatot, zeneileg is, és az énekes hangja miatt is.
A Disceration spiral már egy picit tipikusabb black metal tétel, itt is jelen van a tiszta kántálás, és itt már a tempó is átvált néha blast beatre. Nagyon hangulatos, szintén nagyon sötét tétel, bár ezt inkább már nem is írom, mert egységesen jellemző az anyagra ez a rideg, idegen aura, mely a katakombák legmélyéből, okkult mágiával vezetnek el minket a végső megtisztuláshoz, a nagy igazsághoz, a halálhoz. A Deathprayer Evangelium szintetizátoros kezdést kapott, ez a leghosszabb, több mint tíz perces dal a lemezen. Érzek rajta némi Burzum hatást, de ettől függetlenül itt már olyan erős, fájdalmas és brutál a vokál például, hogy már az ember nem is figyeli ezeket, hogy mi mire hasonlít. A szintén lassú, vontatott, fokozatosan gyorsuló nóta totál beszippantja az arra érdemleges hallgatót. A következő The Golden Soil pedig egyenesen orgonajátékkal kezdődik, mintha egy kifordított istentisztelet lenne, csak itt az oltár koponyákkal van borítva, és az áldozati kehely misebor helyett, vérrel telik meg. Vérrel, ami a megváltás helyett, a káoszba léptet be. Az utolsó két tétel sem ismer kegyelmet. De még mielött totál beszippantana minket a sötétség, és átadnánk a lelkünket a Hindu halál istennőnek, Kálinak, vagy akármelyik mitologikus démonnak, megszólal a fináléban a Black Sabbath klasszikus Paranoid, ami egy méltó és nagyon egyedi átdolgozása a dalnak. Nagyon kellemes ezt a fináléban hallgatni, és még a végén el is hiszem, hogy ezt az albumot emberek készítették, és nem valami idegen túlvilági entitások.

Az album hangzása elég száraz, a dob néha gépiesen hangzik, annyira nem természetes (vagy csak az én fülemnek nem az), bár nem hinném hogy dobgép lenne. A basszusgitár jól kivehető, „kellemesen” morog a háttérben. Az album szövegekkel, átkötő szövegekkel, gyönyörű booklettel jelent meg, CD-n és speciális kazetta formátumban. Nekem szerencsém van, mert a mára már rég elfogyott kazettát birtoklom (úgy gondolom a CD-ből sem lehet már), mely mellé külön dalszöveg könyvecskét, felvarrót, és egy fiola emberi hamut mellékeltek….

Ez az album egy tiszta okkult, sátáni esszencia, amit nagyon ajánlok megismerésre! Nálam ez egyértelműen egy erős tízes lemez, egyedi és átszellemült aurával! És a végére, egyenes az út a „Beyond” album felé, melyet következő alkalommal be fogok mutatni! A kiadványt teljes egészében elfogyaszthatjátok a bandcamp oldalon keresztül!


„So let me scream this EVANGELIUM and die! AMEN!”

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.