Velem együtt bizonyára közületek is számos olyan olvasója van a Fémforgácsnak, aki nyomon követi az új megjelenéseket, és örömmel habzsolja a Fémjelzés nevű rovatunkban feltüntetett újdonságokat. Aki eddig csak átsiklott a hatalmas munkával alfabetikus sorrendbe szedett és bekategorizált listákon, annak őszintén javaslom, hogy hallgasson bele annyi lemezbe, amennyibe csak tud, hiszen olyan csodákra bukkanhat, amilyenre én is rátaláltam az Ashes for the Mute személyében.
A zenekar eddig teljesen ismeretlen volt számomra, ezért igyekeztem minél több olyan információt felkutatni róluk a különböző weblapokon, amely elsősorban a zenekar és a lemez történetébe enged némi betekintést. Mivel nem sok sikerrel jártam, ismételten a közösségi médiát hívtam segítségül, és felkerestem a zenekart. Az üzenetemre pedig meglepő gyorsasággal, rengeteg izgalmas információval felvértezve válaszolt a zenekar énekes/gitáros frontembere, Jacob St. Armand:
„Szia, Zsolt, köszönöm, hogy felkerestél! Megtiszteltetés számunkra, hogy szerepelhetünk a weboldalon! Az Ashes for the Mute-t 2017-ben alapítottam egyszemélyes doom metal projektként, amikor még az USA-ban, a Georgia állambeli Athens-ben éltem. Miután a projekt székhelyét 2018-ban áthelyeztem a Colorado állambeli Denverbe, megjelent a The Pantheist című EP, amely már egy sokkal feketébb hangzás felé történő elmozdulást jelzett. Röviddel a The Pantheist megjelenése után Donovan Parran (gitár), David Aspesi (basszusgitár) és Spy (dob) is csatlakozott a zenekarhoz, amely a jelenlegi, a Celestial Revelations lemezen hallható felállást is alkotja.
Az album központi koncepciója az elme és a kozmosz közötti kapcsolat, és az, hogy a világegyetemben elfoglalt helyünk fizikai és lelki felismerése drasztikusan megváltoztathatja perspektívánkat. Minden dal szövege más lelkiállapotra, illetve tudatra összpontosít. Mindannyiunknak különböző hatásai vannak. Személy szerint nekem a Dissection az egyik legnagyobb hatásom, a Death, a Hypocrisy, a Watain és még sok más mellett. Ezeket a hatásokat igyekszünk úgy beilleszteni a zenénkbe, hogy az semmi képpen ne tűnjön lenyúlásnak, hiszen oly sok zenekar van manapság már a színtéren.
Szívesen mennénk turnéra a jövőben, de mivel mindannyian több zenekarban zenélünk, több hanganyagot készítünk, és rengeteg az egyéb dolgokból adódó elfoglaltságunk, jelenleg nincsenek lekötött koncertjeink. Remélhetőleg egy éven belül ez meg fog változni, mert a terv az, hogy annyit koncertezzünk, amennyit csak tudunk.
A lemezről annyit még mindenképpen meg szeretnék említeni, hogy 100%-ban a saját kezünk munkája, tehát a zene megírásán kívül a komplett stúdiós és produceri munkát is magunk végeztük egy helyen, amit mi Shadow Temple-nek nevezünk. A Shadow Temple -ben növekvő közösségünk további zenekarai közé tartozik a Necrosophik Abyss, a Cyffrous Indignus, a NightWraith és néhány olyan új projekt, amelyeket még nem jelentettek be. A Reaping Scythe Records-al karöltve mindannyian azon dolgozunk, hogy a rendelkezésre álló feltételeinkkel segítsük ezt a közösséget a zenei felvételek és keverések, logók és grafikák, egyedi árucikkek – felvarrók és pólók – elkészítésében, valamint a kazettás szalagok forgalmazásában.”
A bőséges információhalmazt annyival mindenképpen ki szeretném egészíteni, hogy 2017-ben Smile? címmel jelent meg az első, három dalt tartalmazó EP, majd 2018-ban következett a már Jacob által is említett Pantheist, 2020-ban pedig ugyanezen a címen kiadásra került egy élő felvételeket tartalmazó anyag, melyet a zenekar a próbahelyén rögzített.
Maga a zene több stílusból táplálkozik, így aki rajong az atmoszférikus hangulatú kiadványokért, továbbá otthonosan mozog a death/black/doom zenék tömkelegében, az egyaránt találhat magának a lemezen olyan csemegét, ami igazán a kedvére való. (Mindemellett a csapat bandcamp oldalán egyszerűen ennyi olvasható: blackened metal from Denver, CO.)
Az albumot nyitó címadó dal a kozmosz egy távoli pontjából érkező űrhajóként robban be, és már az első pillanatokban felvillantja a lemez erősségeit, melyek a komplex dalszerkezetek, a precíz hangszeres teljesítmény, és a különleges hangulati elemek által jutnak kifejezésre. Olyan érzése van az embernek, hogy ez nem egy első lemezes zenekar, mert annyira profi az egész produkció, mintha már évtizedek óta űznék az ipart.
A The Engulfing Void képében aztán ez az érzés csak fokozódik. Érdekes, hogy mennyire releváns a Jacob által említett skandináv zenekarok hatása, mert ebben a dalban – és egyébként az egész lemezen – rendkívül érzékelhető módon jelen van a Dissection által közvetített emocionális töltet. Az Anhedonic Shroud hallgatása közben pihenhetünk meg először egy pár másodpercre, de ez csak addig tart, amíg a melankólia szárnyain el nem jutunk egy másik dimenzióba, ezáltal pedig egy másik tudatállapotba. Ugyanezt a célt hivatott szolgálni a rövid, egyszerűen csak IV-re keresztelt átvezető is, hogy aztán a Spatial Reflux hangjai által körülvéve valóban megérezhesd lelked minden egyes szegmensével a ’térbeli beáramlást’.
Az Abyssal Awakening egy jó fajta, Death-et idéző gitárral nyit, és egy brutális, dallamosan döngölő riff-halmazzal folytatódik. Kiválóan hallatszik a basszus játék, és a dobos teljesítménye is megsüvegelendő! Ez a dal személyes kedvencem lett! A Temporal Shift hangjai között véltem felfedezni a legtöbb death metalos elemet, a Disintegrate révén pedig ismételten megérezhetjük a skandináv fagyot néhány, a korai Emperor-t idéző, süvöltő dallam kíséretében, melynek hatására valóban a teljes szétesés határára sodródunk – mint ahogyan azt a dal címe is közvetíti. A záró tétel, és ezáltal a komplett lemez levezetése pedig egy gyönyörű gitárharmónia hangjaira ringat el minket a gondolatlabirintus álomörvényében. Tudatunk összekapcsolódott a világmindenséggel, a végtelen űr részévé váltunk, és ebben a tudaton túli állapotban talál rá lelkünk az örökkévalóságra.
A Celestial Revelations egy filozofikus, intelligens lemez, mely az őt befogadni képes, intelligens hallgatóságnak készült. Július 23-án megjelent első albumával az Ashes for the Mute utat nyit elménk, lelkünk és a kozmikus létezés legtávolabbi, eddig még felfedezetlen világába.
„Meghívunk, hogy utazz velünk röpke emberi létünk kozmikus természetébe.”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
