At Night I Fly

Mirror Maze (2019)

A Mikulás meghozta az év legjobb hazai lemezét! Ennyivel el is intézhetném a lemezismertetőt. Lemezismertetőt, mivel a kritika szó használata szóba sem jöhet a kiadvány kapcsán!

Kicsit bővebben: Az At Night I Fly 2012-ben egy négy dalos EP-vel debütált, amit a hazai szakma egyöntetű lelkesedéssel fogadott. Akkor úgy tűnt, hogy már csak az énekes, Bátky „BZ” Zoltán személyéből adódóan is ők lehetnek azok, akik betölthetik azt az űrt, ami a Stonehenge leállása után keletkezett a magyar prog-metal színtéren.  Sajnos nem így történt, „” magyar szokás szerint a csapat rövid időn belül eltűnt a szemünk elől. Magamban el is könyveltem, hogy ebben a zenekarban csak ez a négy kiváló dal volt.

Ilyen előzmények után ősszel váratlanul ért a hír, hogy összeraktak egy teljes lemezt, sőt még idén meg is jelentetik a dalokat.

A csapat tagjait – ha lehet ilyet írni – a hazai progresszív metal nagy öregjei alkotják. BZ-t legtöbben az egykori Stonehenge és a Wendigo zenekarok révén ismerik, de tavaly a Wall Of Sleep soraiban kipróbálta magát a doom metalban is, sőt pár éve csinált egy kiváló szóló EP-t a Miserium tagjaival. A másik vezéregyéniség, Horváth András Ádám gitáros pedig civilben a Dreyelands vezetője. Társaik, Nagygyörgy Gábor dobos (a K3 korábbi zenésze), illetve az EP-n szerepelt Hegyaljai-Boros Zoltánt váltó Dreyelands-os Springer Gergely basszusgitáros.

A prog-metalban nálam elsődlegesen nem a hangszeres tudás bemutatása számít (az ugye egyébként alapvető követelmény ebben a stílusban), hanem az, hogy sikerül-e dalokat írni, vagy csak témahalmazok alkotják a szerzeményeket. Itt egytől egyig csupa NAGYBETŰS DALOK szerepelnek. BZ gondoskodik a megjegyezhető énekdallamokról, a hangszeresek pedig mellőzik a céltalan technikázást.

A lemez hossza is egészséges, nem éri el az egyórás játékidőt sem, elkerülve a prog-metalban tipikussá váló, de az esetek többségében felesleges terjengősséget. A dalszövegek alapján konceptalbum készült, a részleteket a fiúk majd az interjúk során el fogják mesélni, illetve azt is, hogy a figyelemfelkeltő borítókép hogyan kapcsolódik azokhoz.

A lemez hangzásán sem sikerült fogást találnom, de ez a két fő dalszerző előéletének ismeretében nem is meglepetés.

András a közelmúltban két lemezzel is jelentkezett. 2018-ban LP-n hozta ki a Dreyelands második albumát, illetve letölthetővé tette az első szólólemezét. BZ pedig a Wall of Sleep-ben énekel, sőt mindketten tagjai az After Crying-nak is. Ezek ismeretében nem tudom, hogy most milyen céljaik vannak az At Night I Fly-jal, tervezik-e hogy tartósan működtetik a zenekart, vagy inkább a további projectekre koncentrálnak… Bárhogy is döntenek, most örüljünk, hogy itt van nekünk ez az album, ami számomra a mára nagykorúvá vált Stonehenge lemez, az Angelo Salutante méltó utódja.

Az albumajánlót írta: Andris

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,