Tizedik albumával jelentkezett idén a Pro-Pain, Age Of Tyranny / The Tenth Crusade címmel, ami utal a banda eddigi munkásságára és amerika keresztes háborújára a terror ellen, persze nem vallási értelemben. Már nagyon vártam az új albumot, mert a 2004-es Fistful Of Hate óta, ami teljesen más hangzással bírt, mint a banda addigi lemezei, nagyon-nagyot […]
Hello! Lassan itt az augusztus vége, hogy telt a nyaratok? Sütött a nap, a Duna fasza volt végig, ja volt néhány koncert, inkább több mint kevesebb sikerrel és megjelent az első lemezünk. Ja és irtunk még párat a másodikra, illetve kész a teljes második lemez anyaga. Januárban el is kezdjük felvenni. Mesélnétek egy kicsit a banda […]
A 2005-ben alakult Sunday Fury egy újabb magyar southern metal reménység, s most érkezett el az idő, hogy első lemezük napvilágot lásson, First címmel. A lemez külseje nagyon hajaz a Stereochrist – Live like a man borítójára, csak kevésbé tetszetős, de legalább a teljes dalszövegeket magában foglalja. A korong egésze otthoni körülmények között lett felvéve, […]
A chicagói Yakuza jelenkezett legujabb albumával, a Transmutations a tavalyi Samsara határait méginkább kitolja a doomosabb, post-rockosabb, atmoszférikusabb kategóriába. Egy kis jazz hatással megspékelve olyan pszichedéliában lehet részünk, amit még a rák gyógyítására is használni lehetne. Már a Samsara is több volt, mint szimpla metál, inkább művészet, bár annyira elmélyülni akkor még nem tudtam ebben […]
Egy újabb olasz banda remekművével hozott össze a sors, csakúgy mint a instrumentális rock terén a Neil On Impression, a ToKILL a straight edge hardcoreban szakítja le fejemről az arcom a minőségi zenével. 29 perc agresszív hardcore tele energiával, teljes brutalitás, torokszaggató énekkel és egy kis rockos beütéssel, néhol modern hardcore elemekkel. Ilyenkor szoktam szégyenemben […]
A 2004-es Reino Ermitano debüt után itt van az újabb lemez, mely sokkal változatosabbra és kevésbé unalmasra sikeredett. A borító és lemez lenyomata nagyon szép, külön dícséretet érdemel. Közel 60 percben, 12 szám hallható, tradícionális doom formába öntve, Sabbath és Pentagram hatásokkal. Akik először hallják a bandát, talán kicsit furcsa lesz majd az énekes, Tania […]
A banda egy régi rajzfilmsorozatban szereplő főellenségről nevezte el magát, több mint tíz éve tevékenykednek, első demojuk ’97-ben jelent meg. Amit a kezemben tartok viszont még most sem nagylemez, hanem csak egy EP, a borító elég szép, a cd-n lévő lenyomat viszont elég gyér, zsidócsillagban, kereszttel és tüzes kézzel felénk repülő rajzfilmfigura láttán reméltem, hogy […]
Nemrég kaptam kézhez a Dreaming második nagylemezét, mely a PsycheDOOMelic gondozásában látott napvilágot. Őszintén megvallva az 1993 óta tevékenykedő bandáról eddig nem sok ismeretem volt, sajnos az első lemezükhöz nem volt szerencsém, csupán a kiadó alapján feltételeztem, hogy valami minőségi doom vagy stoner cucc lehet a kezem ügyében. És így is lett, a Dreaming – […]
Íme, itt egy újabb hard rock-alter (art-rock) fúzió 2005ből, a Fissure nevű zenekar előadásában. Az érzelmekben gazdag zenét játszó öttagú banda, klasszikus cselló, tiszta énekhang, észbontó basszus és gitár riffek, lüktető dobolás felvonultatásával próbál behálózni minket. A Fissure debütje a Fall away számmal indít, A Perfect Cirle-ös, Feersum Ennjin-es stílusban, lágy melodikus vokállal, jól eltalált […]
Úgy tűnik Pelican-ék háza táján gondok lehetnek vagy csak egyszerűen elment az eszük, hogy képesek voltak otthagyni egy brutálisan jellegzetes hangzást, amivel csak ők bírtak a doom/atmoszférikus sludge terén? A lemez meghallgatása után – melyen csak elvétve találhatóak meg az előző albumokon megszokott durvulások, egészen konkrétan egy számban – elég értetlenül állok. Volt már példa […]
