Szerző: amarant

VII. Nightbreed Fesztivál 1.nap

Tavalyi évben voltam életem első Nightbreed fesztiválján, ami már akkor került hatodjára megrendezésre ezen név alatt. Az akkori hangulaton és új kedvenc bandákon felbuzdulva idén is ellátogattam a kétnapos rendezvényre, igaz, most csak az első napra. Immár 10 éve De Facto Gyula a főrendező, ha másért nem is, ezért jár neki egy dicséret. Délután háromtól […]

Undertow – Milgram – 2006

Eme német banda albuma repeszt éppen a lejátszóban. Mint Tool fan, kíváncsiság miatt szereztem be a lemezt, hogy ha már Undertow, van valami párhuzam. Meglepetésemre nincs semmi, kivéve hogy ezek után ez a banda is a kedvenceim közé fog tartozni. Első nekifutás: Az alaphangulatot megadó In (tro) után kezdődik is a zúzás, amolyan új Crowbarra […]

The Dead See – Through The Veil – 2006

Igen tudom, mostanában divat metalcore és hardcore bandákat alapítani és üvölteni a vakvilágba. A The Dead See is egy friss banda az utóbbi kategóriából. A neten nem nagyon találtam információkat róluk, se honlapjuk, se kiadójuk nincs. Persze ez még alapból nem baj, kíváncsian tettem fel az első számot. Női sikoltozással indítani már-már klisés, de amint […]

Doomination avagy egy cikk a doom metalról

A szövegvilág Eredetileg a doom olyan érzésekre épített, mint a reménytelenség, melyet az énekesek tapasztaltak. Ez többnyire a hippie korszak utóhatása, némi szellemi befolyásolással. A korai változatára a drogozás, a drogokkal való küszködés megéneklése, valamint pesszimista háborús dalok voltak jellemzőek. Korunk doom metalja sem változott sokat alapjaiban. Továbbra is a reménytelenség áll a középpontban, de […]

Monolithe – Monolithe II – 2005

Az egész 2001-ben kezdődött, amikor a nagyrészt Anthemon-ban is játszó tagok megalakították ezt a Masszív együttest. Céljuk az, hogy Kubrick – Űrodüsszeia művét vigyék át zenére, olyan mélységekig, ameddig még más banda nem tette. A történet főleg az emberiség eredetével foglalkozik, az első lemez 2003-ban, a maga 53 percével csak a prológus részt fedte le, […]

Snowblood – The Human Tragedy – 2003

A vásárló legtöbbször a borítóval és a névvel szembesül egy lemez kapcsán. Probáltam kitalálni ránézésre milyen stílus lehet, de a “sokat” mondó cover alapján inkabb feladtam. Mindenesetre, amint lepörgött, olyan öröm fogott el, h végre itt van egy újabb banda, aki az ISIS féle vonalon mozog, de nem csak nyúlja azt. Az album egy 3perces […]

Pelican – The Fire In Our Throats Will Beckon The Thaw – 2005

Pelikános barátaink ott folytatják, ahol abbahagyták a legutóbbi albumon, bár a basszust és dobot jobban a háttérbe rakták, mint az előzőn, ami picit lágyabbá varázsolja az új számokat. Last Day Of Winter nyitószám. Mint mondottam, akár az előző album átvezetője is lehetne az új hangzásba, ami rögtön a 3. perc körül kibontakozik. Laza kis riffelés […]

Tool – Lateralus – 2001

Körülbelül 3 évvel ezelőtt szerezhettem be ezt az albumot, de akkor még éretlen hallásomnak tudhatóan vagy csak a kellően rá nem szánt idő miatt, csak egyetlenegy szám tetszett, a Schism. Aztán hipp-hopp eltelt 2 év, és valahogy újra előkerült a lemez, vagy csak a winamp ugrott rá, már nem tudom:) De ami akkor történt, azt […]

Pelican – Australasia – 2003

Pelican. Egy olyan banda, amelynek már csak a neve miatt is kíváncsi az ember, hogy milyen zenét nyomnak. De hiába e első hallásra nevetséges név, amint meghallottam, azonnal elszállt minden előítéletem:) Már ott gyanús volt, amikor láttam, hogy a legtöbb szám hossza 10 perc felett van, ilyenkor óhatatlanul is a doomra asszociálok. És jól is […]

Mental Home – Black Art – 1997

Akár kezdhetném ezt a cikket úgy is, hogy mesélek egy történetet. Azt, hogy hogyan ismertem és szerettem meg a doom stílust, hogyan lettem doomster: 3 éve találkoztam a Mental Home egyik számával, a Pagan Freedom-mal, ezzel kezdődött minden, hamarosan beszereztem az egész albumot is, ekkor még azt sem tudtam mi az a doom, csak a […]

Kettőnégy Fesztivál
augusztus 20.
Christian Death
augusztus 23.