Eddigi lemezismertetőim alapján talán már megállapítható az a tény, hogy nem kenyerem a negatív hullámok terjesztése. Biztonsági játéknak is fel lehet fogni a dolgot de szinte mindig olyan bandákról próbálok írni akiket már ismerek és kedvelek. Ha esetleg mégsem akkor tudom, hogy olyan stílust képviselnek ami számomra kedves. Egyszerű oka van a dolognak: ezeket a […]
Tovább »
A spanyol metal színtér talán a világ egyik legjobban őrzött titka. Az ország méretéhez képest nem került be túl sok banda a köztudatba, pedig a minőség az mindig is megvolt. Death metal terén már az arannyal bevont 90-es években is adták ki egyre másra a demo-kat az ibériaiak, sőt sokuk még az albumig is eljutott […]
Tovább »
A gyermekáldásnál nincsen nagyobb ajándék amit ember fia kaphatna az élettől. Az igaz szerelem legédesebb gyümölcse, amit a szerencsés szülők örök életükre tiszta szívből szeretnek, védelmeznek és támogatnak, hozzon bármit is a sors. Azonban mint minden az életben ez sincs ingyen, a szülési fájdalommal szinte semmi sem veheti fel a versenyt. A vér és a […]
Tovább »
A sci-fi világa sosem állt túl távol a death metal sokszor egyhangúnak gondolt világától. Vérfürdő, hullák meggyalázása, elhagyatott sírokból kikelő zombik…ezek a témák számtalanszor előbukkannak a szövegekben, borítókon. Volt azonban egy másik, kevésbé népszerű irányvonal is ami talán még jobban elrugaszkodik a földtől. Ezek a bandák nem is igazán sokkolni akartak, hanem kiszakítani minket a […]
Tovább »
Az előző rész tartalmából: a Trolldom bemutatkozó lemeze(i) nagy nehezen, majd 15 évvel megírásuk után látták csak meg az undorító napvilágot. Az első 2016-os demo az Av gudablod röd… már adhatott egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk a jövőben. Sötétség és fagy lepte be a bolygót, a végtelen világűr magánya költözött a lelkekbe, […]
Tovább »
Egyedül bolyongunk egy sötét erdő közepén, fényszennyezésnek nyoma sincs, egyetlen támpontunk a csillagos égbolt. Valahányszor feltekintünk feleszmélhetünk arra, hogy mennyire molekulányik vagyunk az univerzumban. A bolygó ahol élünk egy alig látható porszem egy félreeső csillagrendszer félreeső pontján. Ha tényleg belegondol egy kicsit az egyszerű ember, hogy mennyire nem számít, átértékelheti fontossági sorrendjét. Minden probléma amivel […]
Tovább »
A 2013-ban alakult Organ Trail tagjai rajonganak a horror filmekért és minden egyéb olyan dologért ami ezekhez kapcsolódik. Eleve már a nevük árulkodó lehet, ugyanis egy régi zombis játék után nevezték el magukat. Mindezek tetejében őrülten pusztító deathgrind-ot játszanak. Aki csak egy picikét jártas ebben a világban annak csakis egy banda juthat eszébe ha ezeket […]
Tovább »
Akármennyire is próbálkozok, töröm a fejem de nem tudok a német black metal-nak arcot adni. A germánokra jellemző szikár, nyers, erőszakos riffek hol jelentkeznek, hol nem, ez egy olyan entitás amelyik folyton változtatja az alakját és kiszámíthatatlan. Majdhogynem mindegyik országnak megvan a saját stílusa amit egy idő után felismer a bejáratott fülű feketeségre szomjazó hallgató. […]
Tovább »
Portugália legendás csapata a Holocausto Canibal 1997 óta bombázza az extrém zenék szerelmeseit. Mindig is megkérdőjelezték az emberi faj felsőbbrendűségét, azt a bizonyos “istenadta” jogát annak, hogy domináljon és uralkodjon minden egyéb élőlényen a bolygón. Amikor a természet vagy saját magunk pusztítjuk egymást és olyan helyzetbe kerülünk ahol a létünk a tét, ha repülnek a […]
Tovább »
Amint megláttam az amerikai Cartilage albumának a borítóját azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Ezek a harsány, bántóan színes albumborítók bizony az Impetigo stílusát közvetítette felém. Ilyen ronda színekkel egyedül csak ők tudták büntetni a nagyérdeműt. Kisiskolás koromban sem voltam képes ilyen színeket kikeverni a vízfestékből pedig próbálkoztam. Ezek után pedig megpillantottam az utolsó dalt az albumon […]
Tovább »
