Szerző: eroen

Touch – The Darkness Reflects (2019)

Elindult az új év, már nagyrészt megíródtak az év végi listák. Vannak akik már novemberben erre vetemedtek, amit jó magam mindig kicsit korainak gondoltam. Hiszen sok zenekar az év legvégén durrantja el a felgyülemlett puskaporát, így tett budapest-i Touch is és méghozzá milyen jól. Én személy szerint a nyári Turnstile koncert előzenekarjaként ismertem meg őket, […]

Jeromes Dream – LP (2019)

Ha egy régen meghatározó zenekar, több évtized után újra aktivizálja magát, az elég nem veszélyt jelent. Mármint magára a zenekarra. Hiszen, minimum egy kiváló anyagot kell letenniük az asztalra. Nem elég a régi frázisok kiégett pufogtatása és nem is szabad túlságosan új utakat keresni, hiszen egyből utol éri őket az ős rajongók haragja. Szóval nehéz […]

Dawn Ray’d – Behold Sedition Plainsong (2019)

A nemzeti piros betűs ünnep után két nappal, Október 25.-én piros betűs black metal ünnep is volt. Hiszen ezen az egy napon jelent meg a Mayhem, az Alcest de még a The Great Old Ones új lemeze is, és ezeknek a farvizén jött a liverpooli trió második anyaga is. Akiket annak idején, teljesen véletlenül ismertem […]

Lightning Bolt – Sonic Citadel (2019)

Az idei izgalmas év a noise rock számára. Az Unsane nagy sajnálatunkra, de be dobta a törölközőt. Cserébe viszont idén jött új Cherubs és Lightning Bolt lemez is. Nem is beszélve a stílus határain lavírozó érdekesebbnél érdekesebb zenekarokról, mint például a Show Me The Body, a Heavy Lungs, vagy éppen a szintén friss lemezes Coilguns. […]

Kublai Khan TX – Absolute (2019)

A Kublai Khan kijött a harmadik lemezével nemrég. Viszont még előtte, nem a megjelenés kapcsán mentek a hírek, hanem egy bizonyos pereskedés volt a főtéma. Történt ugyanis, hogy egy 1985-ben alapított szintén Kublai Khan nevű zenekar beperelte őket, névlopás címszóval. Amit amúgy a Megadeth-et is megjárt Greg Handevidt alapított. Egyébként én is csak utána olvasás […]

Ledge – All I Hope For (2019)

Napi szinten annyi zene jelenik meg mostanában, hogy ember legyen a talpán az, aki tudja tartani az iramot. Én személy szerint jó pár stílust követek, metalon kívül is. Így óhatatlanul előfordul, hogy ki marad valami olyasmi, ami egyébként nagyon is belevág a profilomba. Így történt az, hogy az amúgy is személyes kedvencem Weekend Nachos, jobb […]

Lingua Ignota – Caligula (2019)

Mostanában gomba mód szaporodnak, ha nem is metal de a metal-hoz közel álló songwriter énekesnők. Mondjuk ezek közül, számomra egyik sem tudott túl közel kerülni. Chelsea Wolf túlságosan goth királynő az én ízlésemnek, Emma Ruth Rundle pedig túlságosan lágy. Anna von Hausswolff volt már Hangpróbán is, de őszintén szólva nem emlékszem mi bajom volt vele. […]

Havária – Interjú a föld alól

Augusztusban jelent meg a Havária Rontás című lemeze, amiről egy ajánlót is össze dobtam már, jelenleg pedig a Hangpróbán is megméretteti magát. Ennek kapcsán faggattam ki Tamást és Gábort, a zenekar ügyes-bajos dolgairól. Nem rég jött ki a Rontás, amihez ez úton is gratulálok, bitang jó anyag lett. A debüt EP után viszonylag gyorsan jött […]

Uniform & The Body – Everything That Dies Someday Comes Back (2019)

Vannak olyan zenekarok amiket hiába szeretek nagyon, mégsem hallgatok sokat. Ilyen zenekar például a The Body. 1999 óta ontja magából ez az oregon-i duo, a stílusilag szinte besorolhatatlan, kísérleti zenéket. A noise, drone, doom mellet még elég sok minden ide sorolható, albumtól függően. Noha jelenleg szerintem az egyik legsúlyosabb extrém “metal” formáció, sokszor nem zeneileg […]

Yellow Eyes – Rare Field Ceiling

A Hold figyelő tekintete alatt, a kellemesen hűvös éjszaka kezdetén, megfáradt proletárok gunyoros tekintettel néznek farkasszemet egymással. Némelyek a körforgalom irányába tekingetnek, hátha meglátják a közeledő busz fényét, ami egyben a megváltást is jelentené. Mások fáradt tagjaikkal gesztikulálnak, de nem hallok semmit, pedig én is ott vagyok, egy vagyok közölük. Mégis más, mert én vagyok […]

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,