Ez már a negyedik albumom tőlük, de a helyzet most sem változott: A Maleventumot leszámítva nem sikerül(t) normális albumot összehozniuk az olaszoknak. Az egy kiváló, nálam majdnem 10 pontos black/gothic lemez, de a többi egyazon alacsony színvonalon mozog. Ellenben mind közül talán a leginkább félresikerültebb a jelen írás tárgyát képező Sacro Culto. Már-már rekordhosszúságra törnek […]
Nos Quorthon atyánk 1994-ben úgy gondolta, hogy 2 hatalmas epikus alkotás után (Hammerheart, Twilight of the Gods) eljött az ideje a nosztalgiának, és ennek jegyében visszatért a föld alá. Ellenben nem sikerült újra olyan dalokat kreálnia, amint tette azt a Bathory, a The Return… vagy az Under The Sign… albumokon. Kifejezetten csak egy nóta tetszik […]
Általában szélsőségek szoktak megjelenni a korábbi ajánlóimban, de ez alkalommal kivételt teszek. Ugyanis a “Lucifer pompás ünnepe” cimbi szavaival élve “not good not bad”. Erre én azt mondom: “nem az, hogy jó, nem rossz”. Tény, hogy ez megint egy újabb vagy inkább kissé eltérő megközelítése a black metalnak, méghozzá elég komoly mennyiségben (51 perc). Ez […]
Doom metal a stílus legnagyobbjától. Alapjában véve nem rajongok a műfajért, noha az utóbbi időben nem egy doom zenekarral találkoztam, köztük egy hatalmas, kiváló albummal az ír Mourning Beloveth-től, de most a Candlemassról van szó. Ha valaki azt kérdezi tőlem mitől doom a doom, egy-két maflaságot nyilván tudok mondani, hogy hosszú, lassú, szomorkás, sőt gyászos, […]
